PANNON MESE

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET amelyben végigeszünk négy fogást, megiszunk egy kancsó bort, és a történet véget ér

2010-08-08T05:36:00.001+02:00

- Elkészültél hát a könyvvel, Gregorius barát?

A nagy ebédlőben álltunk. Szürkén hajnalodott odakint.

- Befejeztem! – válaszoltam, és letettem az asztalra a könyvet.

- Sok évbe telt. A munkád tehát véget ért.

- Amikor elkezdtem, magnólia virágzott az ablak előtt – válaszoltam -, és észak felől Marissos szőlőskertjei virultak. Most már mindent eltűnt és elvirágzott.

- Minden benne van?

- Ó, igen – bólintottam. - Benne van minden, amit lényegesnek ítéltem. Mindenkit kikérdeztem, aki még emlékezett a régi történetekre, elolvastam minden régi könyvet, és mindent szóról szóra leírtam, amit Ön mondott, Ágoston Mester. És azt is, amit te – néztem Teuto Kabarra.

Ágoston Mester halványan elmosolyodott, és megsimogatta a könyvet.

- Hát itt van!

Felsóhajtott.

- Nos, barátaim, ünnepeljünk. Mi az első fogás?

- Az első fogás füstölt pisztráng tormával! – mondta Teuto Kabar, fordult, s már hozta is a tálakat.

- Hol találtál tormát? – kérdezte csodálkozva Ágoston Mester.

- Épp volt még egy utolsó szál a homokban. Kicsit már fonnyadt, de…

- Pompás! – emelte az orra elé a reszelt tormát az apát. Szemét elfutotta a könny.

Szeltem egy darab pisztrángot, tettem rá a tormából.

- Az utolsó pisztrángra! – mondta Ágoston Mester, s erre mindannyian a szánkba vettük a falatot. Csöndben ízlelgettük. Aztán Teuto Kabar bort töltött.

- Az utolsó palack borunkra! – szólt az apát. Koccintottunk, és kiittuk a poharaink.

- No, és mi az, ami nem került bele a könyvbe? Mi az, amit nem tartottál lényegesnek, Gregorius barát?

- Többnyire azt – válaszoltam – ami csak bizonytalan szóbeszéd. Például, hogy mi történt Atriával.

- Erről én is hallottam! – szólt teli szájjal Teuto Kabar. – Timoteus, a görög orvos állítólag egészen tisztességesen meggyógyította, hogy végül szinte ember formája lett, feleségül vette, és elköltöztek Egyiptomba. Szegényen, de becsületben éldegéltek késő öregségükig. Gyerekük nem született. Atria a haláláig viselte azt a medált, amelybe bogár méretűre zsugorodott apját őrizte. A medált eltemették vele együtt, de a sírt a temetés harmadnapján kirabolták, s a medál eltűnt.

- Szóval ezt nem írtad bele! – nézett rám Ágoston Mester.

- Ezt nem. És azt sem, hogy a trák varázslóval mi történt.

- Mért, mi történt vele?

- Nos, egy régi versben azt olvastam, hogy miután Fortunatus szívéből kivágta, és aranyporral keverve elfogyasztotta azt a bizonyos darabot, amellyel a Szellemfejedelem Magimarusba beleszerethetett volna, a varázsló teljesen kigyógyult abból a szenvedélyéből, hogy asszonyokat gyötörjön. Otthagyott csapot-papot, álruhában egészen Pontusig menekült, ahol kocsmát nyitott. Egy viharos éjszakán három asszony kopogtatott be, és…

- Várj! – szólt közbe bocsánatkérő kézmozdulatot téve Ágoston Mester – kóstoljuk meg előbb a második fogást? Mi lesz az, drága barátom?

- A második fogás nyúlpástétom aszalt szilvával és sáfrányos mazsolával! – jelentette ünnepélyesen Teuto Kabar, és már hozta is a tálakat.

- Csodás! – csettintett a nyelvével Ágoston Mester. – Ürítsük hát ez alkalommal a poharainkat az utolsó nyuszira!

Koccintottunk, kiittuk poharainkat, és nekiláttunk a nyúlpástétomnak. Én a mazsolával végeztem először, hiszen az a kedvencem.

- Ha folytathatom tehát– vettem fel újból az elbeszélés fonalát -, egy viharos éjszakán három asszony kopogtatott be a kocsma ajtaján. Bort rendeltek, és szótlanul ittak. A trák rosszat sejtett, és átküldte a szolgálót a szomszédba, hogy hívjon segítséget. Mire azok összekászálódtak és átverekedték magukat a zuhogó esőn, már csak egy félig üres kondért találtak a trák néhány félig főtt testrészével. A többit minden jel szerint elfogyasztották az asszonyok, s az éjszaka sötétjében, dacára a zuhogó esőnek, sietősen tovább álltak.

- Azt a mindenit! – csóválta a fejét Ágoston Mester. – Ez aztán a fordulat! Ám valóban nehéz elhinni, hogy csakugyan így történt!

- Magam is így gondolom.

- Hát Derkidar, Escalor, s a száz évig dúló háborúság?

- Azt azért hagytam ki, mert akkor vége-hossza nem lett volna a történetnek… el kellett volna mondani, hogy zajlott a háború Escalor csapatai és Derkidar között, hogy fejezetek le minden lázadót, aztán hogy mérgezte meg Derkidart saját legkisebb fia, s aztán néhány év múlva őt meg hogyan gyilkolta meg álmában az anyja, hogy aztán hozzá menjen saját testvéréhez, s az aztán hogy irtotta ki, válogatott kegyetlenségekben tobzódva, az egész maradék családot… Egy kicsit mégis sajnálom, hogy kimaradt, egyetlen dolog miatt.

- Mi lenne az? Az, hogy te is harcoltál a háborúban? – kérdezte Teuto Kabar?

- Dehogy! – válaszoltam – A saját szerepem ebben a történetben lényegtelen. Azt valahogy jó lett volna viszont belevenni, hogy Derkidar életét a szaglása mentette meg. Azon az éjszakán, amikor Escalor, aki legfőbb bizalmasává vált, az ágyához lopózott, hogy ledöfje, Derkidar megérezte a kés szagát, és felneszelt. Még épp időben ahhoz, hogy elkapja a fegyvert tartó kezet, s a gyilkos ellen fordítsa.

- Ez valóban sajátságos részlet! Az egész azonban mégiscsak gyalázatos egy história… jó, hogy kihagytad. Tudunk még valamit?

- Nem sokat.

- Nos, mindjárt megkérlek, hogy meséld el, ami még hátra van, de előbb… előbb lássuk, kedves Teuto, mi lesz a mai harmadik fogásunk?

- A harmadik fogás sült őzcomb mogyoróval és gombával – jelentette be az ifjú a korábbiaknál is ünnepélyesebben.

- Mogyoró…! Gomba…! De régen ízleltem utoljára! – csettintett a nyelvével Ágoston Mester.

- Volt még egy kis mogyoró a kamra mélyén, a gombát pedig a kőfal északi sarkában találtam. Alighanem az utolsó.

Az apát felszeletelte az illatosan gőzölgő combot.

- És az őz?

- Egy vadász hozta tegnap előtt. Mire ideért vele, a farkasok szétmarcangolták a többit… a vadászban is alig volt élet.

- Lehet, hogy ez az utolsó őz volt?

- Szinte bizonyos! – sóhajtott Teuto Kabar.

- Hát akkor, barátaim – szólt Ágoston mester, és ismét teletöltötte a poharakat – ürítsük kelyheink az utolsó őzre, az utolsó gombára, és az utolsó néhány szem mogyoróra!

Ekkor egy szélroham feltépte az ablakot, s a termet kavargó pernye és por töltötte be. Nem győztem dörzsölni a szemem. Mire újra visszatért a látásom, Teuto Kabar már becsukta az ablakot, és a kámzsáját porolta. Késsel kapargattuk le a hússzeletekről a pernyét.

- Rettenetes, hogy mi lehet odakint…! - nézett a zárt ablakon túl tomboló szélviharra Ágoston Mester.

Kiittuk a poharakat. A borba hullott homok megroppant a fogam alatt.

- Nézzük, mi van még! – mondta Ágoston Mester, miközben az utolsó húsdarabot tűzte a villájára, s óvatosan ráhelyezve az utolsó gombaszeletet, áhítattal elfogyasztotta a falatot.

- Nem sok! – válaszoltam. – A Helytartó ugye Rómában halt meg, ezt is kihagytam, és kihagytam, hogy Fortunatus és Silvanus ugyanazon a napon vett búcsút a világtól, s hogy csendben elszenderedtek a torony romjai alatt... Aztán ott vannak még a színészek, akik megmentették Fulviót… ők, ezt talán nem tudjátok, még sokáig járták a romba dőlt városokat, és szerény képességeikhez mérten szórakoztatni igyekeztek a rosszkedvű és nem különösebben adakozni vágyó nézőket… aztán szétszéledtek, és lassan kikoptak a világból.

- Hát, ez sajnos várható volt! És valóban, ez sem tartozik a lényeghez.

Hallgattunk egy darabig. Kinéztem az ablakon. Épp elült a szél, s a szürke hajnalban felderengtek a kopár, csupasz, dermedt hegyoldalak. Csönd volt: sehol egy emberi hang, se madárdal.

- Ez hát az, amit tudunk… - nézett rám Ágoston Mester. – De nem tudjuk, hová tűnt Magimarus és Fulvio, s nem tudjuk hová lett Serapia és Nesztór.

Lehajtottam a fejem.

- Sajnos ezt nem sikerült kiderítenem.

- Nem a te hibád! – fogta meg a vállam Ágoston Mester. – Én vesztettem őket szem elől…

- He nem tette volna tönkre a jeleit, Mester, és ha nem átkozta volna meg a tudományát, rögtön a nyomukra akadhatnánk! – ugrott fel Teuto Kabar.

- Nyugodj meg, barátom. Ennek így kellett lennie. Én legalábbis nyugodt vagyok: bizonyára egy derűsebb és boldogabb világot találtak.

- Szóval… így ér véget a történet? – kérdezte Teuto Kabar.

- Véget ért a történet? Dehogy ért véget. Nem úgy van az! – nézett fel mosolyogva Ágoston Mester. - Minden után jön még valami. Meg még. Meg még. Meg még az után is. A történetek nem érnek véget. Vagy ahogy véget érnének, másképp, de újra elkezdődnek. Hiszen minden körbe-körbe jár. Most például alighanem a desszert következik, vagy rosszul gondolom?

Teuto Kabar megköszörülve a torkát, ünnepélyesen jelentette ki:

- Az utolsó fogás: mézes borban főtt gesztenye édes tejszínnel!

- Sejtettem! Én sejtettem! Nem érhet véget máshogy az utolsó lakománk! – tapsolt Ágoston Mester.

Teuto Kabar halványan elpirult a dicséretre, majd eltűnt a konyhában, s hamarosan egy nagy tállal tért vissza, melyen egy halom gesztenye illatozott. A tejszínt külön csészécskékben kaptuk.

Miután poharainkat tele töltöttük, a kancsóban egyetlen csepp bor sem maradt. Ágoston Mester felállt az asztaltól. A keze remegett egy kicsit.

- Barátaim. Ezzel a pohár borral, s ezzel a tál gesztenyével véget ér a világ, amiben eddig éltünk. Vegyünk tőle búcsút derűsen!

Megittuk a bort és megettük a gesztenyét. Az utolsó falatot a meghatottságtól elejtettem, s szégyen szemre a földről kellett felszednem. Úgy is ettem meg, tele pernyével és homokkal.

Amikor végeztünk az evéssel, Teuto Kabar kitárta az ajtót. Hideg és csönd volt odakint. Derrrida soványan, reszketve álldogált a kocsi előtt.

- Pokolian kietlen a világ odakint. Se ember, se növény, se állat. Mégis útra kel kelnünk, barátaim, mert… mert biztosan érzem, hogy hamarosan újra szükség lesz ránk. Ismét érkeznie kell egy Csodálatos Leánynak, akitől a világ visszanyeri a szépséget és a reményt.

- És a könyv? Itt hagyjuk? – nézett ránk meglepetten Teuto Kabar. Aztán megvakarta a fejét. – Bár persze… úgy sincs ember, aki elolvasná. Mi pedig tudjuk, mi van benne… De hát akkor egyáltalán mért…?

- Nem azért írunk, hogy elolvassák, Teuto – mosolyogtam az ifjúra.

- Nem bizony! – mondta Ágoston Mester, miközben mindannyian felszálltunk a szekérre, s az ostor csattanására a csacsi szuszogva nekiindult. – Azért írunk, mert minden könyvnek meg kell íródnia.

HARMINCNEGYEDIK FEJEZET amelyben esik az eső, Fulvio gyerekeket gyógyít, és az istenek elhagyják a Földet

2010-07-31T21:57:00.003+02:00

Eltelt ötven év.

Ennyi idő alatt Pannonia új lakóinak két generációja is felnőtt – házasodott, megöregedett, szülő, nagyszülő, dédszülő lett, majd sírba szállt – hamar értek, és korán haltak, mint a macskák. Egyre kevesebben voltak már az olyanok, akikkel a régi tisztelettel bánt az idő, s az emberek is pimaszul és durván bántak az idővel. A barbárok az új, rideg és komor Pannoniában rövid életűek voltak, dühösen éltek, és keveset, s haláluk óráján elátkozták az anyjuk, akik erre a keserves világra szülte őket.

Nesztórból délceg ifjú lett – nem, ő sem öregedett meg ennyi idő alatt, még benne is tartotta magát a régi emberek ereje. Miután Serapia visszatért atyja házába, minden idejét az ő nevelésére fordította. Hosszú sétáik alatt órákon át mesélt neki az Örök Völgyről, s így az ifjú a szürke és kietlen világban mégiscsak megismert valamit a szépségből, a derűből és a rendből. Meg volt más is: az öregasszonyból annyi kedvesség és jókedv áradt, hogy az megvédte Nesztórt attól, hogy a vad, kegyetlen és kusza hétköznapokban alámerüljön. Az emberek megvetették és kinevették őket: Nesztórt a fél szeméért, amiről mindenki tudta, hogy a nővére gonoszságának köszönheti, Serapiát pedig azért, hogy ilyen szégyenletes történetbe keveredett. Szégyenük és megvetettségük csak még elzárkózóbbá, még nemesebbé tette őket, elzárva öcsöt és nővért a barbár világ ricsajától.

Az apjuk, Tarvos Trigaranos, aki csak lassacskán és nagy nehezen volt hajlandó elfogadni, hogy az öregasszony mégiscsak a lánya, már nem vonhatta ki magát az új világ erői alól: harcolt és alkudozott, üzletelt és tivornyázott a barbárokkal, az ő ruháikat öltötte magára, s lassan beszéde is megtelt barbár szavakkal, amelyek durván csörrentek a régi házban, melynek falát még a régi freskók díszítették. Gyanakodva és ellenségesen figyelte a lányát, aki mindenben a régi időkhöz ragaszkodott, és igyekezett a hatalma alól kivonni Nesztórt, s a maga szájíze szerint harcra, gyilkolásra, röhögésre és gyűlöletre nevelni - nem járhatott azonban sikerrel. A fiú képzeletét annyira betöltötte az Örök Völgy és a régi, római világ szépségének csodálata, hogy irtózva fordult el a jelen minden durvaságától.

Lassan elkoptak és elvesztek a régi tárgyak, s nem érkeztek újak helyettük: a régi ezüsttányérokat cserép és fa váltotta fel, a színes és lenge ruhákat büdös bőr és durva vászon; a tágas, napfényes házak helyett sárból és nádból készült kis lukakban éltek. Égett a tűz télen-nyáron, mert hideg volt, köd, és esett az eső. A füsttől vörös volt a szemük és kormos az arcuk. Nem énekelt senki. Nem mondott verset senki. Az egyetlen hangszer a dob volt, azt verték reggeltől estig.

Magimarus lelke, attól fogva, hogy Fulvio szemébe nézett, nem talált többé nyugalmat. Másodszor történt meg vele, hogy olyas valakibe szeretett bele, akit ellenszenvesnek talált, s ha ez a különös érzelmi állapot nem hajtotta volna az uralma alá, minden elvével ellenkezett volna, hogy akár csak szóba álljon vele. Minél többet hallott róla, annál idegenebbnek, annál taszítóbbnak találta, s annál kevésbé értette, hogyan gyújthatta mégis lángra a szívét. Sokat megtudott róla és Árnyékról Ágoston Mestertől, aki nagy türelemmel, alaposan rakosgatta össze a történet mozaikköveit, és minél részletesebben tárult föl előtte mindaz, ami a rendkívüli sorsú fiúval történt, annál inkább elborzadva tekintett a szép Fulvio tetteire; ez a borzadás azonban különös módon mégsem csökkentette a szerelmet, amit iránta érzett. Az egyetlen gyógyír az volt a fájdalmára, ha hármasban járták az erdőt, Magimarus, Ágoston Mester és Teuto Kabar, és újra és újra elmesélték a történetet, hogy minden apró részletét megértsék, és mindig ugyanott kezdték: a havazás napján, amelyen Fortunatus először álmodott Serapiával, és a hajósok – akiknek ekkor már írmagjuk sem maradt ezen a vidéken - olyan vidáman énekeltek. Ágoston Mester alaposan ismerte Serapia történetét, Magimarus Fortunatusról tudott sokat, s amit még másoktól sikerült megtudniuk, abból lassan összerakták Strigonius és Atria, a Helytartó és Derkidar szerepének részleteit, s lassanként kirajzolódott minden, ami képzeletüket foglalkoztatta. Újra és újra átélték Pannonia szépségének széthullását, a szellem bukását, Fortunatus keserves dunai átkelését és szemétdombra-hajíttatását, Fulvio kettéválását a szép és rút énre, s azt, ahogy végül mindannyian összetalálkoztak Ágoston Mester szekerénél. Mikor kifogytak a beszédből, Teuto Kabar tízedszerre is elmesélte a gyerekkorát, hogyan akarta eladni az anyja a bőrkereskedőknek, s hogyan mentette meg őt Ágoston Mester: s bár a történetének nem sok köze volt sem Magimarushoz, sem Fortunatushoz, sem Pannonia bukásához, mégis mindannyiszor udvariasan, ásításukat magukba fojtva végighallgatták.

Komor, esős, hideg nap volt, az erdőn vastag pára ült, amikor Magimarus végre összeszedte a bátorságát, és megkérte Ágoston Mestert, hogy meséljen az Örök Völgyről – arról a helyről, amely Magimarus számára a legsűrűbb és legfájdalmasabb titok volt. Ágoston mester már régóta várta ezt a kérdést, és félt is tőle, mert tudta, hogy fájdalmat fog vele okozni a lánynak; hazudni azonban nem akart. Így hát részletesen elmondott mindent, amit tudott, attól fogva, hogy varázsjeleivel megteremtette az első dombhajlatot, az első fűzfát, a nimfákat és egyenként a réten cirpelő tücsköket, a házat, a patakot, s a különös égboltot, amelyen új, egészen rajzolatszerű csillagképek mozogtak; azonban a legfontosabbat, azt, hogy Fortunatus és Serapia hogyan is éltek ott, s szívüket miféle boldogság töltötte be, s napjaik hogyan teltek a nimfákkal és faunokkal, rémálmaikból hogyan riadtak fel, s egymást miképpen vigasztalták, Ágoston Mester sem ismerte, hisz az már nem az ő műve volt.

Magimarus zokogva ölelte meg az öregembert, aki maga is elérzékenyült.

- Bármit is teremt az ember, Magimarus, az nem marad többet az övé, hanem a saját életét kezdi élni. Nem tudom, hogyan csúsztak egymásba az álmok, nem tudom, hogyan talált rá álmában Fortunatus arra az álomvilágra, amelyet én teremtettem Serapiának. Nem tudhatunk meg mindent, leányom, akármennyire törekszünk is rá! Éppen elég megszokni, hogy megtörtént velünk, és elmesélni, hátha lesz majd a jövőben valaki, aki megérti és megmagyarázza az egészet.

Magimarus sokáig, napokon át sírt, s úgy érezte, vigasztalhatatlan; Ágoston Mester és Teuto Kabar azonban nem hagyták, hogy elmerüljön a bánatában, és újra meg újra sétára hívták, s a történet újabb és újabb részeivel itatták tudásvágyát; ám akármennyit igyekezett is a két férfi, hogy a történet részleteit innen-onnan összeszedje, még így is számtalan megmagyarázatlan esemény és kitöltetlen hely maradt, amit csak mások tudtak volna elmesélni: de ők hallgattak.

Hallgatott Serapia, aki jóllehet megértette, hogy Ágoston Mester szándékai nemesek voltak, mégsem bocsáthatta meg, hogy a szelence varázserejével elvette tőle a fiatalságát – akkor sem bocsáthatta ezt meg, ha e fiatalságért cserébe viszont az Örök Völgy emlékét kapta, és szíve rendkívüli tisztaságát, mely az új, sötét időkben csak még fénylőbben ragyogott. Fortunatusszal együtt töltött, álombeli világáról egyedül az öccsének mesélt. Fulvio sem beszélt viselt dolgairól soha többet senkivel. Minden nap kijárt Árnyék sírjához, s hálaimát mondott másik énjéhez azért, hogy a testével védte meg őt Escalor gyilkos nyilától; a rút teremtmény sírját lassan benőtte a vadrózsa és a liliom, és minden más virágzó növény, amely a barbárok érkezésével eltűnt Pannoniából: Árnyék sírja maradt messze s távol az egyetlen hely, ahol virágok nyíltak: ezeket a virágokat azonban hiába próbálták bárhol máshol elültetni, soha, sehol nem vertek gyökeret.

Fulvio Árnyék sírjától nem messze, egy barlangban töltötte a napjait, egyedül imádkozva, böjtölve, keserves bűnbánatban. Ó, volt mind gondolkodnia! Végig vette a sorsát attól fogva, hogy először eszmélt öntudatára a városfalhoz bújó házacskában, Aquincum szélén, gonosz mostohája szidalmai elől az asztal alatt kuporogva! Annyi irányból ömlött felé és belé a gonoszság, hogy alig lehetett mértékét venni: a csúf lényére áradó gyűlöletet a rút, árnyékos fele elfelejtette vagy megbocsátotta, de a szép énje bezzeg gyűjtötte és gyűjtötte, szította és hevítette, s kínja tüzével lángba lobbantotta, szüntelen dédelgetve magában a tervet, hogy a rengeteg bosszúvágyat egyszer végre a világra szabadíthatja. Mérhetetlenül nehéz volt megszabadulni ettől a temérdek haragtól! A barlang sötétjében kuporogva naponta hosszú órákon át beszélgetett az öreg kertész szellemével, bocsánatáért könyörögve, s ha eljött az alkony, egy másik szellem látogatta: Árnyék szemrehányó, megtört kísértete. Lassan, ólmos kínnal gördültek előre a napok és az éjek.

A barlang mélyén volt egy mohos szikla, amelynek tenyérnyi öblében napról napra összegyűlt néhány csepp tiszta víz, amely a hegy mélyéből szivárgott: ez volt az itala; s a moha, amely a különös sziklán tenyészett, minden nap hozott néhány körömnyi, apró termést: ezzel táplálkozott. Ám akárhogy sanyargatta is a testét, a szépségét a böjt mégsem kezdte ki. Ahogy teltek az évek, a barbárok különös szentként kezdték tisztelni, s egy nap Fulvio arra ébredt, hogy a barlang előtt, a füvön két beteg gyerek hever. Az egyiket valami furcsa görcs kínozta, a másiknak vastag genny borította a szemeit. Szüleik hátrébb húzódva, a fák között térdeltek, lehajtott fejjel. Már hajnal óta vártak. Fulvio nem tudta, mit tegyen: nem értette a helyzetet. Minden esetre szánakozva megsimogatta a két gyereket, és visszament a barlangba. És lássatok csodát, akárhogy is, de otthonában a két gyermek másnapra egészségesen ébredt. A gyógyulások híre gyorsan terjedt, és Fulvio barlangjánál napról napra egyre többen tolongtak: háborús sebesültek, leprások, nyomorékok, meddők, bolondok, vakok, süketek és némák: s ha nem is valamennyi, de a többségük Fulvio érintésére valóban meg is gyógyult. Néhány év alatt a csodatévő szent híre messze földre is eljutott, s jöttek a betegek a világ legeldugottabb pontjairól: az északi tengerek mellől, a keleti pusztaságokról, s Afrika forró mélyéről. És Fulvio lassan megérezte csodatévő erejének értelmét: minden egyes meggyógyított beteggel egy szemernyivel megkopott bűneinek sziklája: épp csak annyival, amennyit egy szél képes elfújni a kőről, de mégis napról napra kisebb és kisebb, és egyre könnyebb lett, és ahogy könnyebbedett, úgy tudta saját lelkét egyre közelebb engedni a nyiladozó, csodálatos érzéshez: a Magimarus iránt érzett szerelemhez.

Mert nem telt el perc, hogy Fulvio ne a lányra gondolt volna.

Így teltek az évek.

Magimarus, amikor már úgy érezte, hogy mindent elmeséltek egymásnak Ágoston Mesterrel és Teuto Kabarral, búcsút vett barátaitól, és nehéz szívvel, fájdalommal és kétségekkel telve elindult az erdő mélye felé, a Bölcsesség Templomához.

A régi ösvényeket benőtte a gaz és elsodorták az esők: hosszú napokig bolyongott a lány, mire újra a jól ismert kapu előtt állt. Az oszlopcsarnok romos volt, benőtte az iszalag; kopogtatására hosszú csend volt a válasz, s csak nagy sokára hangzottak fel léptek odalent.

- Ki vagy?

Magimarus megmondta a nevét. A kapu lassan, csikorogva kitárult. Maga Staroras volt az, aki az ajtóban állt. Nem hitt a szemének.

- Magimarus? Azt hittem… azt hittem, már rég nem élsz.

- Bemehetek, Nagymester?

- Lelepleződtek titkaid? Pőrén és remény nélkül érkeztél? Mindent megtudtál a világról és önmagadról? Egyformává váltak telek és nyarak? A fekete orsóról némán pereg az idő?

Magimarus bólintott.

- Akkor hát vándorutad véget ért, Magimarus, Fortunatus ötvenhetedik írnoka. Emlékszem, amikor először jöttél el hozzánk, tanulatlanul és remegve, sorsod titkával terhesen... neked jutott a legkeservesebb vándorút, de Isis neked adta a legmélyebb tudást. Én bocsátalak be téged, s majd te engedsz el engem.

Így szólt Isis öreg papja, s a lány - fejét meghajtva - belépett.

Attól fogva Magimarus a Bölcsesség Templomában élt. Minden nap áldozott Isis oltáránál, s szólt az istennővel: de a hang, mely a Végtelenből érkezett, egyre halkult, s egyre nehezebben kibogozható versekben válaszolt. A meleg forrás, mely örök tavaszt adott, évről évre gyengült, bár még mindig virágoztak a citromfák és zöldellt a babér, már fogyatkoztak a bimbók és sápadtak a levelek. A testvérek közül már csak nyolcan maradtak, s minden évben meghalt egyikük: a nagy kriptában sűrűsödtek a koporsók.

Magimarus minden tavasszal meglátogatta Fortunatust. Az öreg Szellemfejedelem egykori tornya romjai között lakott. A kövek, amelyek valamikor szobája falát alkották, összevissza hevertek szanaszét. A könyvek rég szétmállottak az állandó esőben, s a bútorok, amelyek egykor szobájának díszei voltak, s amelyek mellett Ágoston mesterrel beszélgettek a hosszú alkonyokon, s ahol Magimarus görnyedt a fénylő pergamen felett, s ahol a bölcsesség oly sok mondata pergett végig, réges-rég tűzifává változtak és elégtek a tűzhelyen. Egyedül az elefántcsont szék maradt meg, melyet egy épen maradt boltív megóvott a víztől: Fortunatus ezen kuporgott, ha már nagyon fájtak a lábai.

A madarai nem hagyták cserben. A madarak soha nem hagynak cserben senkit. Az évtizedek alatt már a sokadik generáció szolgálta őt, s magvakat, fenyőtobozt, ételmaradékot hordtak neki, s feje körül verdesve hangosan csicseregtek, s elkapdosták a vérszomjas böglyöket és szúnyogokat.

A Szellemfejedelem, amióta megszűnt Ágoston Mester varázsa, egyetlen percre sem tudott elaludni. Éberen, tágra nyílt, vérágas szemmel virrasztott a sötétben vacogva. Az út az Örök Völgy felé örökre bezárult. Magimarust sem ismerte meg soha többet. Kifejezéstelen tekintettel, idegesen rángó arccal nézte, amint leszáll fekete lováról, és az aranyló citromokat, s parázsszínű narancsokat a kőre helyezi. Amikor a lány zokogni kezdett, makogott valamit, aztán néhány tánclépést téve elrikkantotta magát.

- Isis lakomája, Hermész barátja, Akhilleusz nyila, de viszket a tarkóm!

Aztán ugrott egyet-kettőt, és nyekkenve elterült a földön. Amikor az erdő mélye felől, mint a közelgő vihar, felhangzott a dobogás, fülét hegyezve, csillogó szemmel ugrott talpra.

Magimarus sápadtan a fa mögé húzódott.

Nagyon félt Silvanustól.

Az öreg erdőisten, akinek a szőre már fehér volt, mint a hó, s egyik szemét hályog csúfította, gyanakodva szimatolt körül, aztán észrevette a lányt, s az arcához egészen közel hajolva, fogatlan szájából fakéreg illatát lehelve, dübörgő hangon, mint a vízmosásban gördülő sziklák, szólt.

- Ő most már az enyém! Hordd el magad!

S miközben a lány reszketve szállt fel a lóra, az öreg isten hatalmas tenyerébe emelte a tüsszögő, fintorgó, izgő-mozgó Fortunatust, a boltív alatt a fekhelyre helyezte, s puha lomb takaróját húzva rá, megmelegítette.

Így éltek ők ketten megvénülve, a Szellemfejedelem és az Erdőisten.

Aztán elérkezett a nap, amikor a Bölcsesség Templomában megállt a forrás. Nem buggyant fel többé az éltető víz. Magimarus remegő kézzel gyújtotta meg az áldozatot az istennő oltárán. Távolról, szakadozva jött a hang, mint a haldoklók utolsó, hosszú lehelete.

- Az istenek elhagyják a Földet. Isis többet nem szól senkihez.

Ellobbant a láng, és a templomban sötét lett. Magimarus egyedül volt: teljesen egyedül.

Ó, hideg, nagyon hideg lett ekkor. Hatalmas havazás borította be a Duna völgyét. Jéghideg fuvallat hátán érkeztek a szürke felhők, és éjszaka szinte észrevétlenül buktak át a hegyek gerincén. Mire hajnalodni kezdett, már sűrűn kavarogtak a hópelyhek a folyó fölött. Mikor Magimarust utoljára látták, dél felé tartott. Ugyanezen a napon a csodatévő Fulvio is eltűnt a barlangjából: egyiküket sem látta soha többé senki.

HARMINCHARMADIK FEJEZET amelyben hamar jön az öregség, Fortunatus hahotázik, s Magimarus elpirul

2010-07-25T15:30:00.002+02:00

Árnyék feltápászkodott a földről. Megdörzsölte a szemét. A kristályszelence ott állt kinyitva a kövön, ahová tette: csak éppen már üresen. Csakugyan ijesztő volt az imént az a mennydörgésszerű robaj, és a villanás - mintha mennykő csapott volna le hirtelen az égből! Lehet, hogy már megint valami szörnyű ostobaságot művelt, és sosem lett volna szabad kinyitnia a szelencét?! Bizonyára ez is valami újabb vészterhes varázslat! Egyáltalán, mi történt? Lehet, hogy órákon át eszméletlenül hevert a dörrenés után… igen, mintha beverte volna a fejét…

Megtapogatta a tarkóját, és rögtön fel is szisszent, ahogy egy fájdalmas dudorhoz ért. Most már emlékezett: abban a pillanatban, ahogy a szelencét kinyitotta, hirtelen fény villant, és egy láthatatlan erő egy jókora dörrenés kíséretében a levegőbe emelte, majd egy öreg szilfa tövébe vetette, s éppen háttal csapódott az egyik ökölnyi csomónak, amilyenek az ilyen öreg fák kérgén burjánozni szoktak, mint az vénember orrán a bibircsók. Még jó, hogy az esésben egy csontja sem tört el! De az az anyóka, aki most a szikla tövében kuporog, akkor még egészen biztos nem volt itt! Bár, amilyen vénségesen vén és ráncos, könnyű összetéveszteni egy fatörzzsel, vagy egy korhadt ággal! Nagy izgalmában nyilván nem vette észre, amint a szelence kinyitására készült… a szegény öregasszony biztos gyanútlanul rőzsét gyűjtögetett, s aztán kis híján halálra rémült a dörejtől és a villanástól!

- Hé, öreganyám! Öreganyám! – kiáltott Árnyék, és közelebb bicegett a sziklához. – Hé, maga! Jól van? Nem látott erre egy… egy lányt? Egy kislányt! No mi van, talán süket? Talán a dörrenést sem hallotta?

Azonban hiába szólongatta, az öregasszony nem válaszolt. Behunyt szemmel ült a szikla tövében, s ültében előrehajlongva motyogott magában valamit. Most, hogy Árnyék közelebb ért hozzá, már halhatta is, hogy mit.

- Fel akarok ébredni! Fel akarok ébredni!

Árnyék csodálkozva állt meg a különös öregasszony előtt. Talán bizony megbolondult vénségére? És milyen különös! Az imént, még a szelence foglyaként az a kislány is valami álmot emlegetett! Hé, nénike! Ébredjen! Nézzen rám…!

Az öregasszony lassan kinyitotta a szemét, és Árnyék riadtan hőkölt hátra. Hiszen ismerte ő már ezt a szempárt jól: épp eleget idézte föl képzeletben.

- Serapia!? – kérdezte rémülten.

Az öregasszony sikkantva ugrott talpra, és kétségbeesetten bámulta ráncos karjait. Aztán az arcához kapott, és végigtapogatta. Mintha csak le akarná tépni, rémülten belekarmolt.

Árnyék döbbenten rogyott a földre.

Elképedve néztek egymásra. Serapiából feltört a zokogás.

- Jaj, ne sírj, ne sírj, Serapia – próbálta vigasztalni Árnyék. – Ez biztos megint gonosz elrablód műve! Ne félj tőlem, akármennyire visszataszítónak tűnök is… én… én, tudod, láttalak téged egy téli éjszakán Aquincumban, amikor abban a különös képben tűntél föl… te akkor a nevemen szólítottál, arra kértél, hogy szabadítsalak meg… „Ments meg, Fulvio!” – ezt kiáltoztad, és én azóta kereslek téged… emlékszel rám, ugye? Vagyis… hogy is emlékezhetnél rám, úgy értem, erre a most látható arcomra… akkor bizonyára nem így látszottam a szemedben, hanem megnyerő, derűs ifjúként… De ez is én vagyok, meg ő vagyok, vagyis nem egészen én, hiszen már csak az egyik felem van itt, a másik, a szép, a megnyerő, leszakadt rólam, és egészen más utakon jár… igen, egészen biztos, hogy te abban az alakomban láttál azon az estén, hiszen ha így látsz, ahogyan most, hát biztos nem jut eszedbe éppen tőlem segítséget kérni… jaj, Serapia! Annyi mindent kellene neked elmesélnem… hiszen én… én csak azért vagyok itt, hogy téged megmentselek… Majd egyszer máskor elmesélem, ami velem történt. De most, Isisre esküszöm, a nyomára járok ennek az ügynek, s kibogozom neked ezt az egész gonosz szövevényt! Kérlek, tárj magadhoz! Serapia!

Árnyék rémülten ugrott az erőtlenül földre roskadó testhez, és még éppen sikerült elkapnia, mielőtt összetörte volna magát a sziklán. A vállára vette az alélt, vénség ernyesztette testet, és megindult vele vaktában a sűrűsödő, fekete alkonyatban, szemben a hideg széllel észak felé, és így vitte őt a vállán két napon keresztül, bozótoson, csaliton, mocsáron és sűrű erdőkön át, csörtetve, konokul és elszántan – hiszen most már igazán és végképp meg akarta tudni az igazságot.

Serapia eközben üres, szürke kábulatban, élet és halál közt lebegett: az álom földje és az Örök Völgy már nem nyílt meg előtte: az ájultság kietlen, rideg sivatagában hevert, mint a holdfény. Néha már-már visszanyerte az eszméletét, s halványan érzékelte, ahogy az erdei ösvényeken fújtatva kapaszkodik a megmentője, de teljesen egyetlen egyszer sem tért magához. Emlékeiben halványan felderengett Fortunatus, aztán a patak csobogása az Örök Völgyben, aztán a szülei háza, és a kert, ahol kislányként szaladgált, és lassan, gonoszul kúszott elő benne a rémület, ahogy felrémlett szabadulása a szelencéből…. nem, az lehetetlen, hogy máris megöregedett volna… ó, de borzalmas volt látni azt a ráncos, aszott kezet, s megtapogatni a petyhüdt, gyűrött arcot… ez nem lehetek én…! Hová tűnhetett az idő, amely reményeiben olyan tágasan, olyan derűsen terült el előtte, amíg kislányként az édesanyja ölébe bújva a jövőről ábrándozott, arról, hogy egyszer majd nagylány lesz, s az udvarlóira mosolyog… hányszor, de hányszor képzelte el magát ifjú feleségnek, amikor majd a saját házában él… s aztán ezek a remények egyszerre szárba szökkentek és virágba borultak az Örök Völgyben, de valahogy az is olyan hirtelen történt… s azok a szörnyű rémálmok az elrablásáról és a kristályszelencéről… és most meg…. most meg már el is telt volna az élet? Ennyi volt? Ilyen észrevehetetlenül kevés?

De hát hová tűnhetett az a rengeteg idő? És hol vannak az emlékek, amelyeknek maradniuk kellett volna? Hol vannak a gyerekei, hol az unokái, ha valóban öreg? De hát lehetetlen… ez biztos csak egy újabb rémálom, biztos vége lesz, csak elégszer kell hajtogatni, hogy fel akarok ébredni, fel akarok ébredni… Ó, de zűrzavaros, de bonyolult, de kibogozhatatlan minden… álom és valóság olyan sűrűn összekeveredett…. bárcsak vehetne egy nagy, tiszta levegőt, s felülhetne kipihenten az ágyban, azzal a biztos tudattal, hogy vége az álom bizonytalanságának, s minden megint tiszta, egyértelmű és rendezett, és minden visszanyerte megszokott helyét… Így töprengett zsibbadt elmével Árnyék hátán Serapia, de mielőtt végképp magához térhetett volna, mindig visszazuhant a kábulatba, s magával rántotta az eszméletlenség a mély, hideg kútba, a süket semmibe…

S eközben Árnyékot két napon át hajtotta vak, eszeveszett hit abban, hogy a történet nem érhet véget ilyen megmagyarázhatatlanul, s talán ez a vakhit, talán valami más erő – lássatok csodát - végül valóban Ágoston mester szekerének nyomára vezette. Oda, ahol elhagytuk őket Tarvos Trigaranosszal és Derkidarral, s a többiekkel, akikről a történet mesél.

Egy sziklás magaslatról pillantotta meg a völgyben döcögő szekeret, és látta, hogyan veszik körbe Derkidar katonái. Vizet merített a tenyerébe a közeli forrásból, s Serapia mellé térdelt. Ó, bizony másképp, nagyon másképp képzelte el ezt a pillanatot, ameddig a lányról csak álmodozhatott! És most, hogy megérinthette végre, nem a fiatal bőr hamvasságát érezte, hanem a ráncok ernyedt erőtlenségét, s az arc, amely a varázslatos képben oly ellenállhatatlanul vonzó volt, most romjaiban tárult elé… de hátha mindez csak varázslat – nyugtatta magát a fiú… hátha most ugyanazzal szembesül, amivel egész eddigi életében! Hiszen a rútság és a szépség olyan szeszélyes kiszámíthatatlanságban váltogatta egymást a sorsában, hogy bizony nem lenne meglepő, ha ugyanúgy, ahogy eddig ő tűnt föl hol ilyen, hol olyan alakban, most Serapián venne erőt ez a különös kórság…

A völgyből fegyverek csörgése és kiáltozás hallatszott. Árnyék költögetni kezdte az öregasszonyt, ameddig az magához nem tért. Serapia lenézett a völgybe, és rémülten ismerte fel a szekér utasaiban elrablóit, és az érkező csapatban édesapját és öccsét. Hogy mi történt eközben Ágoston Mesterrel, és hogyan érkezett meg Serapia apja, a kíséretével és a kis Nesztórral a karján, akit most Derkidar épp meg akar fosztani a maradék szeme világától, azt már elmeséltem.

Abban a pillanatban tehát, ahogy felhangzott a kiáltás, minden szempár a szétnyíló barbár hadsor felé fordult, ahol egy ugyancsak furcsa páros tűnt föl a ködös réten: összekapaszkodva egy rút torzszülött és egy roskatag öregasszony botladozott az ördögszekerek között. A barbárokból azonnal kitört a nevetés. Derkidar annyira nevetett, hogy le is esett a lóról, de még a földön heverve is tovább kacagott. Királyuk derültségét látva a barbárok erre még harsányabban hahotáztak, hogy csak zengett bele a környék.

Ám a többiek, akik a szekér körül álltak, már nem találták ilyen nevetségesnek a látványt. Atria döbbenten ismerte fel Árnyékban szépsége tönkretevőjét, s a kalitkában Strigonius is menten nagy lármát csapott, a rácsokat rázta, és a hörögve-acsarkodva a fogait csattogtatta. Escalor Fulviót figyelte, s elégedetten látta, hogy éppen az történik, amire számított: Fulvio a köpenye alatt erősen megmarkolta a kardját, s tekintete összeszűkült, amint megpillantotta gyűlölt másik énjét. A legmélyebb döbbenet azonban Ágoston Mestert ütötte meg: szinte beleszédült a felismerésbe. Ó, tehát mégiscsak az történt, amitől a leginkább tartott: a kristályszelence kiszámíthatatlan, szeszélyes örvényekké kavarta az időt, amelyből a lány – ó, könyörülj, Isis anyám! – végtére öregasszonyként zuhant ki a világba. S miközben harsogó hullámokkal fortyogott körülötte a nevetés, Ágoston mester felállt, és Serapia felé indult, ekkor azonban a kis Nesztór, aki eddig apja karján üldögélt, kiugrott a védő szorításból, s gyermeki örömmel szaladt Serapia felé: a ragyogó szempárról azonnal felismerte.

- Nővérkém! Serapia! – kiáltotta boldogan, s olyan örömmel vetette magát az öregasszony nyakába, hogy kis híján feldöntötte őt és Árnyékot is. Tarvos Trigaranos gyanakodva és értetlenül figyelte az eseményeket: bár az öregasszony arcvonásai és szeme neki is ismerősnek tetszett, mégsem hitte azonban, hogy személyében elveszett lányát látja viszont. Hát ki látott már olyat, hogy valaki egyetlen esztendő alatt megöregedjen?

Derkidar lassan feltápászkodott, leporolta az öltözetét, végighordozta a tekintetét a társaságon, s végül Ágoston Mesterhez fordult.

- Na te vén csibész! Itt az ideje, hogy elmagyarázd végre, mi történik itt! Ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen, aki egy csöppet értetlenül áll az események előtt, vagy nem jól gondolom?

Ágoston Mester lehajtott fejjel állt, Teuto Kabar rémülten figyelte: még soha nem látta ennyire erőtlennek, ennyire összetörtnek gazdáját.

- Nincs magyarázat, Derkidar. Eljött a ti időtök. Örüljetek neki. Mit akarsz tudni? Neked nem tudás kell, hanem a pusztítás hatalma. Ez a lány itt, aki most öregasszonyként áll előttetek, szépséget és derűt adott a világnak, ameddig tehette. Ő volt a kiválasztott, akit az istenek erre a feladatra kiszemeltek. Sorsa titkát teljes egészében nem ismerhette, mint ahogyan egyikünk sem ismeri: én is csak annyit tudok, amennyit az istenek tudni hagynak nekem. Te el akarsz minket pusztítani, Derkidar, hogy megkaparintsd Pannoniát, de látod, nem volt szükség a fegyvereidre. Összeomlott itt magától minden. Nekünk nincs többé erőnk, hogy jóvá tegyük a világot magunk körül. Foglaljátok hát el, ami már úgyis a tiétek: jól fogjátok érezni magatokat e rút világban.

- Nyugodj meg, öreg, el fogunk foglalni mindent, sőt, még annál többet is – meresztette előre dölyfösen a pocakját a barbár.

Most Serapia fordult Ágoston Mester felé.

- És én velem mi lesz? Mért raboltál el a szüleimtől? Mér loptad el az életem?

- Nem tehettem másként, Serapia. A szívedbe gyökerező gyűlöletet, amit az öcséd iránt éreztél, ki kellett belőled gyomlálnom. De hiszen emlékszel, Serapia, emlékezned kell, mi történt és hogyan!

És Serapia, ahogy a kisöccsét a karjai közt tartotta, Ágoston Mester szavait hallva emlékezni kezdett: tompa fájdalom volt már csak az egykor égő gyűlöletnek az emléke a szívében. És ekkor az is eszébe jutott, hogyan vakította meg a Nesztórt. Zokogva ölelte magához a kisfiút, aki eközben össze-vissza csókolgatta.

- Ó jaj! Hát nem álom volt! Valóban megtettem veled, Nesztór! Ó, Isis anyám, de szörnyű a bűnöm! Amit álomnak hittem, az volt a valóság, és az álom tehát… ó, jaj, az Örök Völgy… az volt hát az álom! És Fortunatus…? Ő is csak álom volt? Nem, az lehetetlen…! Mindent, mindent elvettetek tőlem! Hát semmi sem volt igaz? Se a szerelem, se az élet…. semmi sem? Ó, engedjetek vissza az Örök Völgybe, kérlek! Engedjetek oda, ahol boldog voltam… hol vagy, Fortunatus?!

- Fortunatus? – kérdezte döbbenten Ágoston Mester. – Az Örök Völgyben ott volt Fortunatus?

- Hermész órája, fél négy! Adjatok egy tükröt, mert rettentő szomjasak az elefántok! – hangzott a vidám rikoltozás a domb mögül, és hamarosan feltűnt Magimarus és Fortunatus, a fáradtan vánszorgó Timoteus, és néhány szedett-vetett öltözetű római katona. A barbárok előrántották a fegyvereiket. Derkidar csodálkozva húzta fel a szemöldökét.

- Nocsak, nocsak, a dicsőséges Szellemfejedelem! Hát téged meg csak kikotortak a szemétdombból?

De Fortunatus nem figyelt Derkidarra: a tekintete találkozott Serapiáéval. És ahogy ott álltak ők ketten, a Szellemfejedelem, aki elvesztette józan eszét, és a lány, aki megöregedett, hirtelen mindketten megértettek valamit: valamit, ami mélyebb, mint a fájdalom és a bánat. És ekkor – lássatok csodát - egyszerre és szándéktalanul tört föl belőlük a nevetés. Csak nézték egymást, és kacagtak, kacagtak és kacagtak. Benne volt ebben a kacagásban minden, amit egymásnak mondani tudtak: benne volt az Örök Völgy emléke, és benne annak a tudata, hogy mindennek visszavonhatatlanul vége van. A körülöttük állók értetlenül figyelték a két furcsa szerzetet, és bizony csak Ágoston mester értette meg, hogy mit jelent ez a nevetés. Könnyezve nézte régi barátját.

De ugyanebben a pillanatban egy másik csoda is történt. Két másik ember tekintete is összefonódott, és végzetes, hatalmas erővel kapcsolódott egymásba: Magimarus és Fulvio pillantása.

Nem tudtak egymásról semmit, de a szívük egyszerre forrósodott át. Magimarus érezte, hogy a lábai reszketni kezdenek, és mélységesen, a feje búbjától egészen a sarkáig elpirult.

Escalor végignézett a sokaságon. A pillantása arcról arcra járt, és végül megállapodott Fulvion. A kém gonosz, finom esze rögtön felmérte, hogy merre tart a jövő. És azt is megértette, hogy egyetlen egy valaki állhat az útjában, és az nem más, mint a tündöklő szépségű férfi: egyből felismerte benne a jövő erős emberét, s tudta, hogy azonnal kell cselekednie.

Miközben a többiek Fortunatus és Serapia kacagását figyelték, a kém lassan felemelte az íját, és célba vette Fulviót.

HARMINCKETTEDIK FEJEZET amelyben Ágoston Mester mindent bevall, Fulvio Derrrida fara mögé bújik, és az idő egyszerre dermesztő hideg lesz

2010-07-18T07:17:00.001+02:00

Hideg szél támadt, és fanyar füstszagot hozott kelet felől. A határ menti városok romjai füstölögtek: a barbárok, miután mindent széthordtak, ami a rómaiak után maradt, felgyújtották a házakat és a templomokat. A szobrokat összetörték és a freskókat leverték a falakról. A kutakba dögöt hajítottak és még a rózsatöveket és a tulipánfákat is kivágták. Ne legyen semmi szép. Legyen minden olyan ronda, mint ők.

Tavasznak kellett volna lennie, sőt, kora nyárnak: de hideg és komor felhők takarták a napot, s a virágzás megállt. A növények riadtan lapultak a szürke ég alatt, a madarak éneke elhallgatott, s a vadak megzavarodott csapatokban szelték keresztül-kasul a vidéket.

A szekér a fáradtan poroszkáló Derrridával felért a kaptató tetejére, és a hegyvidéket háta mögött hagyva, megindult az egyhangú, fakó síkság felé. Ágoston Mester egykedvűen meredt maga elé a bakról. Már nem érdekelte semmi. Kudarcot vallott, legyőzték. A lelkében tompa fájdalmat érzett és tehetetlen, fásult bánatot.

- Mért történt mindez, Mester? Mért nem sikerült? – kérdezte meg végre Teuto Kabar. Már két napja nem szólalt meg egyikőjük sem. A szolga szeme vöröslött a rengeteg sírástól.

- Nem a te hibád, Teuto. Te nem tehetsz semmiről.

- Dehogynem! Ha megálltam volna fecsegés nélkül, az a rút torzszülött sose tudta volna meg a titkunk…

- Önmagunk ellen nem védekezhetünk, Teuto. Tényleg jobb lett volna, ha nem fecsegsz, de az egész: akkor sem a te hibád. Vagy így, vagy úgy, de azt hiszem, mindenképpen ugyanez történt volna.

- De hát legalább… legalább üldözte volna gyors hiúz képében a tolvajt…. vagy sassá változva, az ég magasából!

- Itt már a varázslatok mit sem érnek, Teuto. Itt már csak önmagunkért állhatunk jót!

- Akkor hát mégis az én hibám! – tört föl Teuto Kabarból ismét a zokogás.

Ágoston Mester szelíden átkarolta a fiú vállát.

- Nem a te hibád, barátom. Tényleg nem. Én akartam túl sokat. Mindent meg akartam tartani, mindent meg akartam őrizni, semmit sem akartam, hogy elvesszen így az idők végén… túlságosan hatalmas erőkkel szálltam szembe, Teuto: az elmúlással és a változással. A világ nem maradhat olyan, amilyennek szeretjük: pont olyanná fog válni, amilyennek nem akartuk. Ez a dolgok rendje, de én nem akartam engedni, hogy ez a rend érvényesüljön. Már akkor tudnom kellett volna, hogy merre felé haladnak a dolgok, amikor Serapia szívébe gyűlölet ébredt az öccse iránt: már akkor kellett volna tudnom, hogy a Csodálatos Leányok sora megszakad, és sötét, reménytelen és rideg kor köszönt ránk… de azt hittem, még megakadályozhatom. Azt hittem, hogy a veszély elmúlik, s a világ régi rendje újra visszaáll, Pannonia tovább virágzik, s a jövő messzi évszázadaiba nyúlik a leendő római császárok sora, az elkerülhetetlen változások még messze vannak, túl a jövő szemhatárán. Nem így lett. S nemcsak velünk, nem csak a mi oldalunkon esett hiba, Teuto. Nézd meg, az emberekkel mi történt: mindenkit elhagyott a józan esze, s elfelejtettek minden magasabb rendű tudást, művészetet és játékot. Már csak enni tudnak és gyűlölködni, mert elhagyta őket a szellem. A Szellemfejedelem ugyanúgy elvesztette a harcot, ahogyan mi. Régi barátomat valami szörnyű, valami rettenetes baj érhette, attól tartok! És sajnos még valamit tudnod kell: a bajok sora nem zárult le ennyivel. Az örvény, ha elkezdett lehúzni, nem nyugszik, amíg meg nem fojt egészen.

A mondatot még alig fejezte be, amikor körben megmozdult az erdők félkaréja, s mintha életre keltek volna a bokrok és a fatörzsek, hirtelen megindultak a szekér felé. Amikor már csak harminc lépés távolságra voltak, vezényszó harsant, s az ágak egyszerre a földre hulltak. A barbár csapat, amely levágott faágakat és bokrokat használt álcának, óvatosan kémlelt a szekér felé. Látszott a szemükön, hogy nagyon félnek. De mivel hosszú percekig nem történt semmi, lassan felbátorodtak. Itt-ott nevetés harsant. Valaki gúnyos megjegyzést tett a szamárra. Teuto Kabar rémülten fogta meg Ágoston Mester kezét.

- Mester! Tegyen valamit! Változzunk át tüzes sárkányfogattá, mint tavalyelőtt napfordulókor, amikor a haramiák akartak kirabolni! Vagy varázsoljon Derrridából óriásdarazsat, ahogy akkor tette, amikor a bölénycsorda tört ránk! Vagy csak váljunk egyszerűen láthatatlanná, és oldjunk csendben kereket, könyörgöm!

- Semmi értelme, Teuto. Most már semminek semmi értelme! – válaszolta csüggedten Ágoston Mester.

A domb mögül lódobogás hallatszott. Fűrangúak kíséretében Derkidar vágtatott elő.

- Na, nincs semmi varázslat? Semmi hókuszpókusz? Hát akkor előre, fiúk!

Erre aztán mindenki megindult, körbefogták a szekeret, Teuto Kabart és Ágoston Mestert lerángatták és megkötözték. Mindent, amit a szekéren találtak, Derkidar elé hordtak, aki kevélyen, szakállát és pocakját előremeresztve állt meg a foglyok előtt. A dombhajlatban feltűnt Escalor és Fulvio is, s mögöttük lassan vánszorogva a gyolcsokba csavart Atria, egy ketrecet lóbálva a kezében, amelyben Strigonius acsarkodott. Az egykori színész már csak akkora volt, mint egy patkány, s a fűszálakról igyekezett levadászni a bogarakat, de azok szemfülesek voltak, és időben elszeleltek. Derkidar összevonta a szemöldökét. Apró disznószeme gonoszat villant.

- Na és hol a lány?

- Miféle lány? – kérdezett vissza buzgón Teuto Kabar, hogy korábbi vélt hibáját valahogy helyrehozza. Válaszként egy lándzsanyél koppant a tarkóján. A fiú kábán esett hasra.

- Ki vagy te? – kérdezte Ágoston Mester a királyt, aki a merész kérdéstől annyira meglepődött, hogy mindjárt válaszolt is.

- Derkidar vagyok, Pannonia királya. Hát te ki vagy? Eddig úgy tudtam, hogy valami híres mágust keresek, aki, ha nem vigyázok, egy szempillantás alatt siklóvá varázsol, vagy esetleg köddé válik, és elszivárog a kezeim közül. Most azonban csak egy szánalmas öregembert látok, aki épp a gatyájába készül csinálni a nagy ijedelemtől.

Ágoston mester csendesen elmosolyodott.

- Igazad van, király. Én csak egy szánalmas öregember vagyok.

- Szóval, hol a lány?

- Már nincs itt. Elrabolták tőlünk.

És Ágoston mester szépen, lassan és nyugodtan töviről hegyire elmesélte, hogyan találtak rá a torzszülöttre, s az hogyan oldott végül kereket. Azt ugyan nem mondta el, hogy elrablása idején Serapia éppen egy kristályszelencében tartózkodott, hanem úgy tüntette fel a dolgot, mintha Árnyék a lányt teljes életnagyságában szöktette volna meg, de mindent olyan szépen, körültekintően és megnyugtatóan mondott el, hogy Derkidar csak bólogatni tudott.

Az az igazság, hogy még soha sem hallott senkit ilyen szépen beszélni. A felét nem is értette annak, amit Ágoston Mester mondott, hiszen az általa használt szavak nagy része tökéletesen ismeretlen volt a számára, de Ágoston Mesternek már csak pusztán a beszéde zsongásában volt valami olyan meggyőző és megnyugtató, hogy a király úgy érezte: ennél világosabban még sosem látott és sosem értett meg semmit. Az emberei, akik távolabb álltak, és semmit sem hallottak az egészből, csodálkozva bámulták uralkodójuk, hogy vajon mit tud neki olyat mondani az az öregember, amellyel a példaképük ilyen hevesen egyet ért?

Egyedül Fulvio volt az, aki valóban majdnem mindent megértett abból, amit a mester elmondott, s a történetben szereplő rút torzszülöttben izgatottan ismert rá Árnyékra. Ó! Tehát itt van, valahol ezen a tájon kószál a rút, megvetett és gyűlölt másik énje, s immár nincs is egyedül! Hát csak megszerezte magának azt a lányt! De vajon a lánynak kell-e visszataszító és ocsmány megmentője? Vajon így képzelte-e a szabadulást? Merre keresse őket, hogyan akadjon a nyomukra? Hiszen nem hagyhatja, hogy a testvére Serapia révén szert tegyen valami varázserőre! Az a nyomorult göcsört nyilván még mindig halálosan szerelmes a rejtélyes tüneménybe, az élőre megszólalásig hasonlatos, varázserejű képbe, s lépteit persze nem más, mint éppen a kétségbeesett szerelem vezérli – de ha így van, az neki, a szebbik s nemesebbik énnek csak jó lehet, hisz akit a szerelem vezet, az csak balul léphet, s akárhogy latolgat, végezetül csak téves ösvényt választ, amely a vesztébe vezeti. Jobb is lesz tehát, ha nem szól semmit, és meghúzza magát! Nehogy még a végén az öregember felismerje, s furfangos beszédével lépre csalva az ostoba barbárt, valahogy belezavarjon a terveibe!

Így pörgött és izzott Fulvióban a gondolat, miközben lehajtotta a fejét, s hátrébb húzódott egy lépéssel, félig a szekér s Derrrida fara s szorgalmasan verdeső farkacskája mögé - de nyugtalanságát mégsem tarthatta titokban: Escalor, a kém, aki úgy ismerte az emberi természetet, mint a kiskutya az etetőtálkája helyét az ól előtt, egyből rájött, hogy a gonoszságban társául szegődött férfi valami életbevágóan fontosat tudott meg az imént; s majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy megtudhassa végre, az elbeszélés melyik részlete volt az, ami ennyire felkavarta.

De nem csak Fulvio és Escalor számára voltak becsesek Ágoston Mester szavai: hiszen Atria szívében azóta parázslott a gyűlölet, amióta szépségét a színház égésekor gyógyíthatatlan károk érték, s azóta forralta szívében a bosszút, amelyet törpe szörnyeteggé vált apjától immár nem remélhetett. De ki tudja! Talán lesz olyan kegyes hozzá a sors, hogy gyűlölt tönkretevőjét, sorsa szétroncsolóját elébe vezérli valami titkos, valami rejtek ösvényen, s így a bosszúnak mégsem lesz akadálya… hiszen erős már ő, a sebei beforrtak, ért a tőrforgatáshoz, tud hurkot vetni, mert hát nem egyszer akasztották fel már a díszletbitóra a színpadon, amikor álnok és gonosz női szerepben tiporta a férfiszíveket! Ó, bosszú istennője, Hekaté, add, hogy Fulvio az utamba kerüljön, add, hogy csak még egyszer megpillanthassam, s esküszöm, a vérét a te áldozatodul csorgatom a fekete földre!

Így fohászkodott a lány, miközben sejtelme sem volt arról, hogy az, aki ellen ilyen szörnyű gyűlöletet táplál, csak két lépésnyire áll tőle, s épp saját kétségeibe merülve, tógája alatt ujjait tördeli. S akármennyi különös szerepben is merítkezett már meg a lány, jóban és rosszban felváltva, bizonyára sehogy sem fért volna bele a fejecskéjébe a történet különös csavarja: hogy az az ember, akit épp gyűlöl, itt most csak egyik felében van jelen, miközben a másik… de hogy e közben a másik, az Árnyék Fulvio merre volt és mit csinált, majd hamarosan elmesélem.

Tehát miközben ők hárman így éreztek s így gondolkodtak magukban, már Derkidar is éppen csodálkozni kezdett volna, hogy mitől fájdult meg ennyire a nyaka, s fejében lassan lecsillapult a zsongás, amikor észak felől kiáltozás hallatszott, lovak nyihogása, fegyverek csörgése, s porfelhő kerekedett, majd rövidesen egy lovascsapat vette körül a barbárokat. A két sereg létszáma nagyjából egyforma volt, s így most harciasan, de tétlenül szemlélték egymást. Az újonnan érkezők közül egy gazdagon díszített páncélt viselő férfi ugrott le a lováról, s Derkidar felé lépett. A karján egy kisfiút tartott, akinek fél szemét fekete kötés fedte, míg a másikkal élénken és kíváncsian nézte a torzonborz, hájas barbárokat. Félve ölelte át a férfi nyakát.

A kisfiú Nesztór volt, Serapia öccse.

A király hátrébb parancsolta a kíséretét, és ő is tett előre néhány lépést.

Az idegen köszönt, mire Derkidar egy kézlegyintéssel jelezte, hogy nincs kedve udvariaskodni. Az idegen erre elmondta, hogy Tarvos Trigaranosnak hívják, s ő e csapat vezetője. Hónapok óta üldözi lánya elrablóit, lépésről lépésre, hírről hírre jutva hozzájuk közelebb, egészen a tegnapi napig, amikor már egészen pontosan tudta, kiket kell keresnie: egy éppen ilyen szekeret egy éppen ilyen szamárral, épp e dombhajlat közelében, s két éppen ilyen utassal, akik most itt térdelnek gúzsba kötve… A lánya tíz éves, szőke, cserfes kis teremtés, a szeme barna, s egészen leheletnyit kancsít. A bal füle mögött három anyajegy van, háromszög alakzatban, s a neve…

- Serapia. Tudom. Én is őt keresem. – mondta Derkidar. – Már nincs itt. Elrabolták. A rablóktól! Hahahaha!

Nagy lett a kétségbeesés erre a másik csapatban. A remény tartotta bennük a lelket eddig, összetartotta őket, fegyelmet, hitet és kitartást adott nekik, de most, hogy a karnyújtásnyira remélt cél ismét kiszámíthatatlan messzeségbe illant, hirtelen minden erejük elszállt. Kétségbeesetten rogytak a földre, jajveszékeltek és dühöngtek. Tarvos Trigaranos, az apa zokogva roskadt magába. A kisfiú remegő szájjal, szipogva fúrta fejét a férfi hóna alá.

A barbárok percek alatt lefegyverezték őket. Derkidar a kezeit dörzsölgette.

- Fiaim! – szólt a katonáihoz vigyorogva – Nyakazzunk! Hozzátok csak ide azt a vaksi kölyköt, had tolom ki a másik szemét is!

- Ne, neee! Állj! Engem öljetek meg! – harsant ekkor egy kétségbe esett, éles kiáltás.

A barbárok hadsora szétnyílt, s délről, a sziklák felől egyszercsak megjelent…

Na de hogy ki jelent meg ott és hogyan, annak elmesélését messzebbről kell kezdenem.

Ott, amikor Árnyék, a tógája alá rejtett kristályszelencével lélekszakadva menekült, s végül lerogyott a hegytetőn, meggyőződve róla, hogy senki sem üldözi. Csodálkozott, hogy ilyen könnyen egérutat nyert. Reszketve húzta elő a szelencét, és óvatosan belekémlelt. De mekkora volt az ámulata, amikor odabent egy aprócska ágyon egy szendergő kislányt pillantott meg! Az apróság épp átfordult a másik oldalára, s fejecskéje alá gyűrte az ibolyaszínű párnát, és álmában valamit még bizonyára dünnyögött is, mert cseresznyepiros, pici ajkai mozogtak.

Árnyék döbbenten tette le a szelencét. Erre nem számított. Hát miféle varázslat ez már megint? Hogy lehetséges, hogy egyszer felnőtt nőnek látja, most meg… most meg gyereknek? Egyáltalán Serapia ez a csöppség itt a kristály fogságában? Mihez fogjon most? Ó, talán megint valami hibát vétett, megint elrontott valamit! Miféle újabb szerencsétlenség vár rá? Már megint csúfot űz belőle a sors? Mikor már majdnem sikerül valami jót és nemeset cselekdnie, az istennő ismét az orrára koppint, s neki szégyenszemre megint csak arrébb kell kullognia? Hát sosem törhet már ki sorsa szigorú képletéből? Indent mindig ugyanúgy, s ugyanott fog elrontani?

Így tépelődött magában a fiú, amikor hirtelen, de tényleg egyik percről a másikra, mint amikor egy pince ajtaja tárul fel, s a vidám vendégsereg megilletődötten némul el megérezve a penészes dohszagot – igen, ugyan ilyen hirtelen roppant hideg lett, mintha a világon borzongás futott volna végig. A kora nyári napfény, amely eddig a tölgyek lombján áttűzve imbolygó arany foltocskákkal pettyezte a liget pázsitját, most ijesztő szürkés lilára változott. A fák egyszerre mintha megdermedtek volna, moccanatlanul, ijedten hallgatóztak. A madarak csivitelése elnémult. Árnyék rémülten nézett körül. Még soha nem félt ennyire.

Nem tudta, nem tudhatta, hogy mindez azért történik, a világ azért szürkül el, mert a világra áradó varázs Serapiában egyre gyengül, hiszen a kristályszelence már nem áll Ágoston mester felügyelete alatt. És azt sem tudhatta, hogy az álom káprázata, az Örök Völgy, amelyben Ágoston mester mágiája merítette Serapiát, lassan szertefoszlik, és a lány ismét gyerekként ébred, nem pedig igéző szépségű nőként, amilyenné a varázslatos kép tette, és ahogy a szerelme, a Szellemfejedelem oldalán mutatkozott. Ó, igen: kétszeres álomból ébredt ekkor Serapia: az egyik a varázslatos kép káprázata, amellyel a szépség erejét árasztotta a világra, a másik az Örök Völgy, ahonnan a boldogságát és szépséget, derűjét és báját merítette. És azt sem tudhatta Árnyék Fulvio, hogy ugyanabban a pillanatban, amikor Serapia végképp felébred, az Örök Völgyben, a hálószobában, amelynek kitárt ablakán még behallatszik a tücskök cirpelése és a patak csobogása, Fortunatus, a Szellemfejedelem kétségbeesetten és zokogva rázza-költögeti szerelme élettelen és ernyedt testét.

S már csak percek telnek el, és neki is ébrednie kell majd: véglegesen és örökre.

HARMINCEGYEDIK FEJEZET amelyben Fortunatus fatörzsnek ütközik, a légiósok botladoznak, s a Császár üzenetet küld

2010-07-11T05:53:00.000+02:00

- Kérlek, kérve kérlek, Szellemfejedelem, próbálj egyenesen menni! És lassabban!

- Egyenesen!? – kérdezett vissza csodálkozva Fortunatus. – Mért menjek egyenesen? Úgy megyek, ahogy az út vezet! Itt megkerülöm ezt a zsombékot, itt meg átugrom ezt az árkot, ezt a követ balról kerülöm, ezt a fatörzset meg … au!

- Jaj! – ugrott le rémülten a lováról Magimarus, és a Szellemfejedelem mellé térdelt. Ölébe vette a fejét. Fortunatus csodálkozva, kába szemekkel nézett fel. A madarak, amelyek a hangos csattanástól, amellyel a fának ütközött, rémülten rebbentek szét róla, most lassacskán visszaereszkedtek rá. Egy széncinke a füle mögé telepedett, és Magimarus ujjába csípett, miközben egy harkály harciasan keringett a lány feje körül, előre meresztett csőrrel.

Magimarus sóhajtva állt föl a Szellemfejedelem mellől. Amióta csak rátalált, így ment ez: a madarak féltékenyen óvták a férfit, és senkit sem engedtek a közelébe.

Fortunatus három hónapig hevert a szemétdombon. Az állatok, akik testükkel védték és tejükkel táplálták, naponta váltották egymást körülötte; egyszer még egy medve is mellé telepedett, hatalmas mancsával melegítve a kékre fagyott férfi mellkasát. Aztán ahogy lassan kitavaszodott az idő, egerek és cickányok hada bújt elő a földből, és megérkeztek a madarak is, és lassan átvették a nagyobb állatok szerepét: a rágcsálók magokat hordtak Fortunatus szájába, a madarak pedig friss forrásvizet, s a kibomló virágokból édes nektárcseppeket. A férfi, amikor nagy ritkán felébredt, lassan összerágta a szájában összegyűlt tápláló masszát, vetett egy csodálkozó pillantást a madarak röptétől szabdalt égboltra, aztán megint visszazuhant az álom kábulatába, ahol újra és újra megtalálta az ösvényt az Örök Völgy, s szerelme, Serapia felé.

Amikor Magimarus rátalált, már egyetlen barbár sem maradt a környéken. Az erődöt kiürítették és minden mozdíthatót elvittek magukkal. Az épületeket felgyújtották, s az üszkös romok még így, hónapok után is füstölögtek. Fortunatus testét a szemétdombon hagyták, döglött kutyák és lerágcsált marhacsontok között, s a láncra vert Timoteust meg egyszerűen ottfelejtették a pincében, hiába ordítozott és könyörgött. Amikor a római katonák kiszabadították, már inkább volt holt, mint eleven: neki nem akadtak olyan segítői, mint Fortunatusnak. A börtön falán tenyésző penészt nyalogatta, így sikerült túlélnie.

A madarak csak nagy nehezen engedték Magimarust a Szellemfejedelem közelébe. Akárhogy csitította őket, ellenséget láttak benne, és nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy pártfogoltjukat rajtuk kívül más is a gondjaiba vegye. A lány csupa vér volt a karmolásoktól és a csípésektől, mire sikerült magához ölelnie a szeretett férfi testét – ó, de milyen volt az a test! Mohák és gombák nőtté be, s olyan könnyű volt, mintha rongybábu volna. S a halántéka fölött az a hatalmas, lüktető, eleven seb! Ó, bizony ez a test már csak alig-alig emlékeztetett arra az emberre, aki annak idején a szolgálatába emelte Magimarust.

A lány hiába költögette a férfit: az álom olyan erősen, olyan makacsul zárta magába, hogy nem volt az az erő, amellyel ki lehetett volna onnan szakítani. Magimarus pokrócra fektette, lemosta a testét, tiszta ruhát adott rá: mintha csak a gyermekét abajgatta volna. Három napig ült mellette, és csak nézte, nézte az arcát. Az ajka körül, a homlokán, a nyakán a szemével simogatta a szeretett és olyannyira jól ismert ráncokat, a konokul összeszorított pengeszájat, s a rezzenetlen szemhéjakat, melyek mögött, az agy titokzatos magányában a Szellemfejedelem messze, messze járt, egy Magimarus számára megközelíthetetlen és idegen világban. Majd meghasadt a lány szíve, hogy Fortunatust így kell látni! Zokogva nézte három napon át – s a negyedik nap hajnalán a férfi kinyitotta a szemét. Csodálkozva nézett a fölé hajoló arcra. Magimarus azonnal tudta, hogy a Szellemfejedelem nem ismerte meg.

- Hermész órája, fél négy! – rikkantott Fortunatus, felpattant a pokrócról, és katonás léptekkel megindult a réten, amíg egy tölgyfa törzse meg nem állította. Nyekkenve terült el a földön, de az ütközés nem szegte kedvét. Lendületesen felpattant, és ismét elkurjantotta magát.

- Esernyőt nyiss! Itt a vihar! Kutyfáját, emberek! Mondjátok meg a császárnak, hogy Pannoniában a pajzsot nem téglaporral tisztítják!

Azzal futásnak eredt, amíg hasra nem esett egy árokban.

Magimarus lélekszakadva rohant utána, hogy megakadályozza a további esztelenségekben, de Fortunatust nem volt olyan egyszerű lecsillapítani. Összevissza kiabálta a leghajmeresztőbb sületlenségeket, s mindennek nekiment, ami csak az útjába akadt. Még a madarak is alig bírták követni. Legutoljára egy sziklába ütötte a homlokát, és ettől megszédült, s végre ülve maradt a fűben. Timoteus nagy nehezen odavonszolta magát, és a madarakat hessegetve ellátta a sebet. Fortunatus közben szórakozottan dudorászott.

- A könnyek itt nem segítenek – mondta a görög a kétségbeesetten zokogó Magimarusnak – sem a könnyek, sem semmi egyéb. Az az otromba barbár úgy beletúrt az agyába, hogy tönkretette a józan eszét. A szelleme rég elhamvadt: tudom, magam nyitottam fel a fejét. Nincs már ebben a fejében semmi hasznos és értelmes, csak kósza emlékek és időtörmelék. Jobb lenne neki a halál. Ha gondolod, van nálam egy méreg…

- Nem, nem! – sikoltotta Magimarus, és átölelte a Szellemfejedelmet. Timoteus szomorúan nézte őket.

- Kicsodád tulajdonképpen ő neked? – kérdezte a lányt.

- A szerelmem – nézett dacosan a görög szemébe Magimarus. – És tudom, hogy a szíve szögletében van egy aprócska darab, ami nekem van fönntartva… minden szívben van egy ilyen rész, ahol még egy valaki megkapaszkodhat… és én megvárom, amíg az a szöglet az enyém lesz… megvárom, ha belevénülök, ha belepusztulok, akkor is.

Timoteus lehajtotta a fejét. Mondja? Ne mondja? Vajon mivel tesz jobbat? Aztán csak megszólalt.

- Én láttam a Szellemfejedelem szívét. Valaki… valaki kimetszette onnan azt a darabot, Magimarus. Orvos vagyok, tudom, mit beszélek. Értékes szerv az, s nagy gyógyító ereje van… valaki, egy gonosz lélek hatalmas árat szabott egy általunk nem ismert szívességért. A Szellemfejedelem valami szörnyű üzletbe bonyolódott, ahol szerelmes szívének legértékesebb részével kellett fizetnie. Ezer kínhalált is érdemel az olyan, aki ilyen fizetséget elfogad, hát még, ha maga kérte. Talán már sosem tudjuk meg, mi történt, és miért; egy azonban biztos: azt a darabot valaki nagy szakértelemmel, jeges kézzel kimetszette a helyéről.

- Hazudsz!

- Mért hazudnék…?

S szomorúan nézett a lány szemébe.

Egyikőjük sem tudta persze a teljes igazságot: azt csak Fortunatus ismerte, és a trák varázsló, aki azzal a darabka szívvel, melyet azon a bizonyos téli éjszakán a hajó gyomrában kivágott a Szellemfejedelemből, megváltotta gonosz lelkének átkát, s hátrahagyva a bolond asszonyokat és a roskadozó bárkát, új életet kezdett egy távoli tartományban. Fortunatus fejében még megvolt a történet törmeléke: a magát kalitkába záró varázsló rémült tekintete, egy villanás a hajót vontató vizákról, és a rothadó harcsabőr szaga; de mindez már csak értelmetlenül egymásra dobált kupac volt, innen is, onnan is egy darabka - s már nem volt meg a fejében a kellő rend ahhoz, hogy mindezt értelmesen elbeszélje.

A szegény lány, aki mindvégig, a hosszú úton, át a barbár föld zord hegyein arról álmodozott, hogy végre lénye teljes valójában tárulkozik ki a szeretett férfi előtt, s sorsát felteszi az egyetlen, megmaradt esélyre, Fortunatus szívének ama nevezetes darabkájára, mely minden emberi szívnek része, s mely új utakra, új szerelmek felé vezérel - most ott állt kisemmizve, tehetetlenül.

Igen: Magimarus ekkor úgy érezte, hogy megbolondul.

Olyasmit vettek el tőle, ami sosem volt az övé, de amit gondolatban mégiscsak százszor, ezerszer birtokba vett; férfi álruhában, érzéseit titkolva élt az imádott ember mellett szolgaszerepben – a testét jelmez fedte, s érzéseit a szerep szavai, de legbelül, gondolatban mindvégig lányként, szerelmesként érzett és beszélt. Miféle sors az övé? Mit vétett, hogy ilyen rettenetes büntetés az osztályrésze? Hát lehet ép ésszel elviselni a tudatot, hogy az imádott férfi, aki oly sok éven át nem vette észre a valóságot, most, amikor már nem kell előtte színlelnie, elveszíti a képességét, amellyel megláthatná az igazat? Ó, Isis anyám, vedd el az én józan eszem is, hogy ne kelljen ezzel a tudattal élnem! Tégy öntudatlan, kába bolonddá, űzd ki a gondolataimat, vedd el az emlékeimet, égesd ki belőlem a percek, órák és napok történetét! Ó, bárcsak ne emlékeznék semmire, bárcsak ne látnám magam előtt a toronyszobát, ahol a napjainkat eltöltöttük, amíg a reggeli fénycsík lassan megnyúlva végigvándorolt a padlón, a könyvszekrényre siklott, átvándorolt a Szellemfejedelem kezén, s Isis oltárán megnyugodva rőtre vált, s végül az összes részletet eltakarták az alkonyat arany hullámai! Jaj, istennő, mért küldtél rám szerelmet? Mért kényszerítesz, hogy minden apró emléket felnagyítson bennem ez az izzás? Mért hagyod, hogy érezzem az illatokat, a szerelmem homlokán díszlő babért, az oltáron füstölgő széndarabokat, s a pergamen horzskőszagát és a párás rózsakertet, mely az ablak alatt illatozott?

- Teszek a sebre egy ezüstlemezt, hogy ne meredjen ilyen csupaszon – mondta Timoteus, s felsegítette Fortunatust a földről. A madarak hangos csiripeléssel verdestek körülöttük, s csak akkor nyugodtak meg, amikor a Szellemfejedelmet a nyitott szekérre fektették, s megindultak vissza dél felé.

Bizony gyászos látványt nyújtott ez a vonulás. A légiósok, akik egykor szinte az anyatejjel szívták magukba a katonás viselkedést, a fegyelmet, az egyszerre lépés és együtt fordulás tudományát, amikor az ív belsején tartózkodók aprókat lépve szinte csak helyben járnak, míg az ív külsején lévők öles léptekkel igyekeznek helyüket megtartani a legyező alakúra nyílt sorban, most összevissza kóvályogtak és botladoztak a hegyi ösvényeken. Sisakjuk csálén félrecsapva billegett a fejükön, pajzsukat, mely csupa horpadás és karcolás volt már, beleütötték a fákba és a kövekbe, és olyan is akadt, aki csodálkozva nézegette a fegyverzetét, hogy vajon miféle célt szolgál, s a kard vasát nyalogatta, amíg el nem vágta a nyelvét. Bizony, elfelejtettek minden katonai tudományt, s talán egy pókot sem tudtak volna agyoncsapni. Volt olyan, aki a nevére sem emlékezett már, bambán bámult maga elé, és csodálkozott a saruja csomóin. Egy tizedest majdnem agyoncsaptak a többiek, mert fél órán belül harmadjára mesélte el ugyanazt a viccet. A tiszteknek halványan rémlett még, hogy nem egészen helyes és rómaihoz méltó, ahogyan viselkednek, s megpróbáltak visszaemlékezni a vezényszavakra, amelyekkel egykor rendet lehetett vinni a zűrzavarba, de csak összevissza kiabálás lett a dologból. Ezer szerencse, hogy a környéken történetesen egyetlen barbár sem tartózkodott, mert alighanem néhány perc leforgása alatt felkoncolhatták volna az egész díszes kompániát.

De hát a barbárok ekkor már messze jártak: Pannonia belsejében.

Május hava volt már, amikor megérkeztek a hídhoz, amely a zöldártól megduzzadt Dunán ívelt át. A hídfőnél álló őrtorony, amelyből máskor már rég előtrappolt volna az őrség, hogy üdvözölje a hazatérő csapatot, néma volt és néptelen, csak egy sovány öszvér rágcsálta a gyomot az udvaron. A fal szögletében egy rozsdás pajzs hevert. Magimarust balsejtelem fogta el. A hídon a februári jégzajlás nyomai még mindig látszottak: a pillér két helyen is leomlott, s a pallók is hiányoztak néhol. A víz feketén örvénylett a foghíjak alatt. Az elöl haladó lovasok közül kettő alatt is beszakadt a korhadt, repedezett deszka, s csak nagy nehezen tudtak partra kecmeregni. Egy lovat el is sodort az ár.

Fortunatust ágakból rótt hordágyra fektették, s a lovakat és szekereket hátrahagyva, gyalogosan keltek át római földre: a meggyengült híd nem bírt volna ki a nagyobb súlyt. Mire beértek Aquincumba, már alkonyodott.

Ijesztő volt a csend.

A Helytartó palotája előtt társzekerek álltak: a szolgák éppen az utolsó bútorokat hordták ki a termekből. Magimarus könnyezve állt meg egy szekrény előtt, amely félredobva hevert a porban: a szeg, amely annak idején leszaggatta a ruháját, s leleplezte féltve őrzött titkát, még most is kimeredt a deszkából. Sculpeus és Colpo félresikerült, utolsó műve már nem kellett senkinek.

Hóna alatt az aranyakat rejtő vasalt ládával a Helytartó lépett ki a palota kapuján. Riadtan pillantott Magimarusra. Elvörösödött.

- Nahát… hehehe… nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar… akarom mondani, hogy ilyen sokára… nahát, és a Szellemfejedelem is itt van… milyen jó színben van! … csak vicceltem… nos, hát… hogy is kezdjem… baj van. Nagyon nagy baj van.

Megköszörülte a torkát.

- A szenátor levelet hozott a Császártól, és…

A Helytartó lehajtotta a fejét. A szája széle remegett.

Magimarusnak nem kellett magyarázni. Egy pillanat alatt megértette, mi történt.

Ó, jaj! Hát tényleg igaz! Kiürítik a tartományt, s Róma magára hagyja egykori alattvalóit!

HARMINCADIK FEJEZET amelyben Atria bölényfület rágcsál, Dekidar a padlóra köp, Fulvio pedig a rejtélyek mélyére néz

2010-07-04T11:08:00.004+02:00

- Na nem, arról szó sem lehet! Még a végén a nyakunkra szabadítod a Helytartó csapatait! Nem érdekel, ha végül akkora leszel, mint egy mókus, vagy egy sündisznó, akkor sem engedem, hogy megint megkéselj valakit! Elegem van belőled! Hé, te, szutyok! Kötözd meg apádat!

Így fordult Derkidar Atriához, miután Strigoniust, aki az asztal közepén kuporgott, és alig tűnt nagyobbnak egy közepes méretű kutyánál, előző szavaival alaposan leteremtette.

Atria engedelmeskedett, és Strigonius hiába fenyegetőzött, hiába rúgkapált, hiába hivatkozott az atyai tekintélyre, leánya erősen megragadta, és egy bőrszíjjal olyan alaposan megkötözte, hogy bizony moccanni sem tudott. Még a száját is betömte egy ronggyal, hogy ne hangoskodjon.

- Gyerekeket öltél, apám! Pedig megígérted, hogy nem engedsz az ösztöneid csábításának! Ükapád története sem tudott visszarettenteni?! A lányodnak tett ígéretet is képes voltál megszegni!? Pedig annyira hittem neked! Hazug, hazug és gonosz ember vagy, apám!

Strigonius bűntudatos arccal tekintett a lányára, és betömött szájjal huhogott valamit, amit nem lehetett érteni. Alighanem újabb ígéretekkel próbálkozott.

- Na, így már nyugton leszel! – mondta elégedetten Derkidar, grabancon ragadta, és feltette az asztal mögött a polcra három összetekert parittya és egy horpadt ezüstserleg mellé. Az egykori színész nyüszítve próbált szabadulni, aztán feladta a harcot, és bágyadtan pislogott.

- Hozhatjátok a vacsorám!

A király ordítására feltárult a szobaajtó, és három szolga lépett a terembe, nehéz aranytálakon cipelve a gőzölgő vaddisznósültet és az áfonyás medvehagymával párolt, erjesztett bölényfejet. Derkidar elégedetten csettintett a nyelvével, köpenye zsebéből kést rántott elő, lenyisszantotta a bölény fülét, és Atria felé dobta.

- Nesze, te fertelem! Egyél te is! Csak húzódj el valahova, mert olyan ocsmány látványt nyújtasz, hogy elveszed az ember étvágyát!

Atria szótlanul és engedelmesen elbújt a sarokban, és rágcsálni kezdte a bölényfület, aztán körmével egy csöppet sem kecsesen kipiszkált a fogai közül egy beszorult húscafatot. Nem volt egyszerű a feladat, a bölényfül ugyanis roppant erős rostokból áll, két körmét is be kellett vetnie, hogy elől megfeszegetve, hátul pedig kilazítva kibillentse a helyéből – végül azonban sikerrel járt, fogai megszabadultak a feszítő fájdalomtól, és elégedetten folytatta a falatozást. Bizonyára nem cselekedett volna ilyen illetlenül, ha tudja, hogy egy falrésen át egy döbbent tekintet kíséri minden egyes mozdulatát; hát még milyen máshogy viselte volna magát, ha tudja, hogy a döbbent tekintet hamarosan kétségbeesetté válik, majd a szemet elfutja a könny!

A fal mögött ugyanis Árnyék kuporgott, akit az aranykosárkában lebegő fiúcskák egészen eddig vezettek, a völgy mélyére, Derkidar rejtekhelyéhez. Most is ott lebegtek a feje fölött, és amikor látták, hogy zokogva rogy a földre, közelebb libbentek hozzá, és vigasztaló dalocskákkal próbálták jobb kedvre deríteni, azonban minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult. Pártfogoltjuk bizony vigasztalhatatlanul elkeseredett.

Valóban úgy érezte, hogy megszakad a szíve. Ó, hiszen sokat gondolt ő Atriára, nagyon sokat! Bármennyire eluralta is a lelkét a Serapia iránti szerelem, és bármennyire becsapta és kihasználta őt Atria, a fiú szívében mégsem feketült el egészen az egykor hótiszta kép, s Atrai alakja, hangja, tekintetének tüze, s egész lényének varázslatos, nyugtalanító kisugárzása úgy tudott felmerülni az emlékezetében, hogy sem tetteinek rútsága, sem csúfos halálának gyásza nem szennyezte be. Soha nem tudott igazán haragudni rá, s bár sokszor érezte azt, hogy gyűlöli, a gyűlölet érzése, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant, s az Árnyék Fulviót emlékei visszaröpítették az aquincumi színházba, s már érezte is a színpad, a viaszfáklyák, az arcfesték illatát, s hallotta a nézők zsibongását, ahogy pisszenés nélküli csenddé simul az előadás kezdetén; érezte a mézillatot, amely az édességárus kézikocsija felől árad, látta a föléjük boruló csillagfényes éjszakát, s a fülében zengtek Atria hangján a szomorújáték súlyosan csengő-bongó verssorai, s már látta is a lányt, egész színészi fenségében, ahogy koturnusán a nézők fölé magasodik, s megmerítkezik a felé áramló csodálatban.

Ó, mennyire tudott haragudni magára ilyenkor a fiú! Mennyit szidta, korholta magát, amiért hagyja, hogy Serapián kívül másvalaki képe is eluralja a lelkét! Erőnek erejével vette rá magát, hogy a lányról őrzött utolsó emlékét felidézze, s százszor is el kellett ismételnie a szót, hogy halott, halott, halott!, hogy a lány képe nagy nehezen ellibbenjen végre, újra lángtenger nyelje el, s ne takarja el Serapiát. Hányszor, de hányszor győzte meg magát, hogy Atria már az alvilág lakója, s hogy szíve mindig is álnok volt és hazug, s hányszor mentette fel őt mégis gondolatban, s hozta vissza az élők közé, hogy aztán újra meg újra, keservesen elsirassa!

De addig mégsem volt akkora baj, ameddig biztos lehetett abban, hogy Atria története a színház égésével lezárult; addig csak az elméjének fegyelmezetlenségét, lelkének kárhozatos kilengését látta abban, ha a lányról álmodozott, de az arc, amit az emlékezete őrzött, mégiscsak szép és sugárzó maradt: most azonban, ahogy egykori szépsége szánni való romjait megpillantotta, kínzó fájdalom szorította össze a szívét. A szétégett, sebhelyek rútította arcvonásokban elborzadva ismerte fel egykori szerelmét, s rémülten fedezte fel magában, hogy azt kívánja: bárcsak inkább meghalt volna a tűzben… De hát él szegény, él, de hogyan! Miféle élet ez egy nőnek, aki annyira szép és körberajongott volt, mint ő? És az egykor daliás Strigoniust vajon mi lelte, hogy ennyire összezsugorodott? Talán a tűz pörkölte ennyire meg, hogy hirtelen megtöpörödött? ÉS mindezért, akárhogy is, de mégiscsak ő a felelős, hiszen a tüzet – bár akaratlanul – mégiscsak ő okozta a hebehurgyaságával… ó, bárcsak meg sem született volna, bárcsak a világba lépve sose okozott volna zűrzavart!

Ezek a gondolatok jártak a fejében, miközben a földre kuporogva sírt Derkidar rejtekhelye mellett; és bizonyára hosszú órákig sírt volna még, átadva magát mélységes fájdalmának, ha egy újabb ismerős hang meg nem üti a fülét. De még mennyire ismerős hang! Hiszen nincs a földön annál ismerősebben csengő hang az ember számára, mint… mint a saját magáé. Árnyék felállt, s ismét belesett a résen át a terembe. Döbbenten pillantotta meg szebbik önmagát.

- Felség! – szólalt meg Escalor, a kém, aki a király elé vezette Fulviót – ez az az ember, akiről az üzenetemben említést tettem. Nagyon fontos híreket hozott, magam kezeskedem megbízhatóságáért!

- Fulviónak hívnak, királyom.

- Nem érdekel, hogy hívnak. A híreid érdekelnek.

- Pedig hidd el, az sem érdektelen, hogy én magam ki vagyok; de erről majd még ráérünk beszélni.

A király apró disznószemeivel sunyin, gonoszul mérte végig a magas, izmos, és megkapóan szép arcú ifjút. Köpött egyet a padlóra. Fulvio mosolyogva nézte. Fel sem vette a sértést.

- Nagykirály! Én tudom, mi tartja még életben ezt a tartományt, és azt is tudom, hogyan törheted meg a rómaiak hatalmát.

- Sokan mondták már azt nekem, szép fiú. És, tudod, azok már mind a föld alatt vannak. Mert a szappan szaga mellett még egy valamit utálok, da nagyon: a hazudozást.

- Meg tudlak érteni. Én azonban nem hazudok neked. Közösek az ellenségeink. Tudom, hogy elfogtad a Szellemfejedelmet, és mindannyian látjuk, hogyan esett szét egész Pannoniában a tudás, hogyan vesztették el a rómaiak az összes képességüket, amellyel eddigi gőgjüket táplálta! El kell venned tőlük az utolsó kincsüket, ami megmaradt, és ez nem arany és nem drágakő, ahogyan most gondolod, hanem egy lány.

- Már legalább ezer lányt elvettem tőlük.

- De ez most más. Ez egy különleges lány, Pannoniában úgy hívják, Csodálatos Leány, aki a létezésével szépséget áraszt a világukra – szépséget! A szépség hazugság, csábítás, csalás! Tudom, király, hogy az őszinteség híve vagy, gyűlölöd a kertelést, a köntörfalazást, a szócsűrést-csavarást, a körülményes és hosszú történeteket, mindent, amit Pannoniában szépségnek neveznek! Én sem érzek másképp, és hogy miért nem, arra jó okom van! Ezek az emberek itt csak a hiú és talmi szépséget tudják elfogadni, és köpnek arra, hogy mi lakik a szívben. A saját bőrömön tapasztaltam, amit beszélek.

- Ugyan honnan tudhatod te, milyen az, amikor ronda az ember?

- Ez maradjon egyelőre az én titkom, Derkidar. De ha sikerül elpusztítanunk Serapiát, vége a hazugságnak, vége a madarak gusztustalan énekének, az idétlen és csiricsáré virágoknak a réteken és a fákon, a felesleges cicomának, a szobroknak és az énekeknek, amelyek mind-mind hazudnak! Őszinteség és egyszerűség uralkodik majd szerte Pannoniában, a te bölcs uralkodásod alatt, nagykirály! Minek nekünk a szépség, akik megismertük az igazi értékeket a világban!?

S azzal erszényére csapott, amelyben súlyosan és tompán koccantak össze a vastag aranypénzek. Derkidar, egészen halványan, szinte csak a szakálla alatt elvigyorodott. Fulvio figyelmét azonban nem kerülte el ez az egyetértő arcmozdulat. Még hevesebben, még meggyőzőbben folytatta.

- Csak azt a lányt kell elfognod, és kísérőjét, egy pannon varázslót, aki részt vesz ebben az egész utálatos hókuszpókuszban. Illetve ketten kísérik: az egyiket Ágoston Mesternek, a másikat Teuto Kabarnak hívják: Ágoston Mester veszélyes ember, nagy mágus, és minden fortélyt ismer, s valóban mestere az átváltozásnak, a szolgája azonban ostoba, és a varázstudományokban járatlan ifjú, akitől nem kell tartani. Ha őket megölöd, királyom, mindenki, aki itt él, elveszti az erejét… erőtlenül kóvályognak majd, és annyi életkedv sem marad bennük, hogy egy böglyöt lecsapjanak magukon! A Szellemfejedelmet, s vele minden magasabb rendű tudást már elvesztették. Serapiával a jókedvüket, életük értelmét veszed el. Úgyszólván magától hullik az öledbe az egész Pannonia, nem kell katonáid drága életét áldoznod érte!

És Fulvio elmondta Derkidarnak mindazt, amit hosszas tudakozódás, kérdezősködés és nyomozás után eddig megtudott: hogy Serapiát egy különleges szekér rejti, amely varázslatos átváltozásokra képes, s most is épp Pannonia valamelyik országútján döcög egy újabb város felé.

Árnyék szívét, ahogy a másik, a szebbik önmaga szavait hallgatta, még mélységesebb, még égőbb fájdalom járta át, mint az imént, amikor Atriát pillantotta meg; hiszen érezte ő, hogy mindaz, amiről Fulvio beszél, Serapia, a varázslatos szekér, Ágoston Mester és Teuto Kabar, s minden, de minden, ami csak történt, egyáltalán nem függetlenek egymástól, s nem különböző, s egymáshoz nem kapcsolódó történetek szálai, hanem az egész szorosan és szétválaszthatatlanul össze vannak fonódva, s e fonatban minden szál egyformán lényeges; döbbeneten értette meg, hogy kettejük története, énjének két része, amely születésüktől szétválásra törekszik, a sors szándékainak legmélyén bizony már réges-régen összefüggött Serapiával, és mindazzal a varázslattal, amelyről csak most, Fulvio elbeszéléséből értesült. Tehát a szépség Serapia révén áramlik a világba, s ha ő nincsen, ha megölik, ha elpusztítják, ez a szépség elszivárog, elpárolog, felissza a fekete föld, s Pannonia erőtlenül hull a hódítók lába elé! Ha a szépség s a rútság ennyire lényeges, hát akkor hogy is lehetne véletlen, hogy benne, az egykori Fulvióban, aki most csak árnyéka a teljes önmagának, a szépség és a rútság már születésének pillanatától fogva meghasadt, s lényét hol az egyik, hol a másik uralta el…? A küzdelemnek, amely a szép és a rút erői közt folyik, épp az ő kettős énje ne lenne részese? Lényének meghasadása talán pontosan annak a szörnyűségnek a kezdete, amely éppen most, Serapia megölésében készül beteljesedni! Talán nem más volt eddig sem a két Fulvio, mint egy gonosz erő játékszere. Jaj, talán csak olyasféle tünet ő, mint a kelés és a fekély, amely a beteg ember testén üt elő, vagy a haldokló fák kérgén kitüremkedő rút bibircsókok és daganatok. Bárcsak tudná, hogy mi az ő szerepe ebben a történetben! Sorsa vajon – bár nyilvánvalóan összefügg – igazából miként és hogyan illeszkedik a nagy egészbe? Ó, milyen gonosz, milyen felelőtlen, milyen ostoba a szép Fulvio, hogy ezekről a dolgokról, mint valami egyszerű pletykáról, fecseg, s áruba bocsátja egy barbár előtt, mintha csak rablott holmi lenne! Hogyan is hiheti azt, hogy amit épp az imént árult el a királynak, nem más, mint saját életének titka!? Ezek szerint a szép felének fogalma sincs róla, hogy önmagát árulta el? Vagy nagyon is tudja, s árulásával csak kelepcét állít? A jó oldalán állva csak színleli, hogy a barbároknak segít? Vagy épp ellenkezőleg, a szívében tényleg gyűlölet él? Jaj, túl sok a rejtély, túl sok a megválaszolhatatlan kérdés, túl sok az eseményekben megbúvó, titkolt értelem! S bár érzi, hogy mindezek a dolgok összefüggnek, nem érti, mi végre és hogyan, s főképp, hogy miért…!? Többet kell megtudnia!

Szinte egybenőtt Árnyék a réssel, amelyen át a terembe látott. Nem hagyhatott egyetlen szót, egyetlen mozdulatot sem megfigyeletlenül!

Derkidar lenyalogatta az ujjairól a bölényzsírt és hátradőlt a székében.

- Tetszik nekem ez a fickó – nézett Escalorra. – De az is lehet, hogy nem tetszik. Hát neked mi a véleményed, te híres római? Nem félsz, hogy te is elerőtlenedsz, ha a kezembe kaparintom azt a bizonyos leányzót? Nem félsz, hogy tógádról leszáradnak a díszek, s hogy ápolt szakállad, amelyben minden szál szőr olyan egyenesen áll, mintha egyenként vasalgattad volna ki őket, hirtelen bozontos, bogos és hatalmas szőrzetté terebélyesedik, mint az enyém, s beletörik a vasfésű is? Nem félsz, hogy hajad göndör csigái zsíros csimbókokká változnak, s tőröd markolatán az arany szoborfejek, melyeket hitvány isteneitekről mintáztak, egyszerű ólommá silányul? Nincs ám akkor több pomádé, rózsavíz, pipere, körömreszelés és púder, drága római testvérem! Akkor bizony őszinte hónaljillat és barátságos gatyaszag árasztja el a világot! Mit kezdesz majd akkor magaddal? Mondd csak, nem félsz tehát?

Escalor elmosolyodott.

- Nem félek, királyom. Én egészen másvalamitől félek. Mégpedig attól, hogy ha nem vagyunk résen, és nem igyekszünk eléggé, másvalaki kaparintja meg előlünk a lányt, s hogy a Helytartó katonái lenyisszantják a fejünket, s még talán áfonyában is megpárolják, mint ezét a derék bölényét..

És miközben Derkidart heves csuklás fogta el, s a félig emésztett bölényt falatonként visszaböfögte, részletesen elbeszélte a kém, amit kiderített: hogy Serapia családja sereget toborzott, és tűvé teszik az egész tartományt, hogy elrabolt lányuk nyomára bukkanjanak: amiről az imént Fulvio beszélt, azt már ők, az üldözők is tudják: tudnak a szekérről, tudnak Ágoston Mesterről és varázslatairól, ezért minden utazót, minden kordét, minden talicskát és ökrös-fogatot megállítanak és tüzetesen átvizsgálnak. Már csak idő kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, nincs hát idő a késlekedésre. Szerencsére van egy beépített embere az üldözők csapatában, aki azonnal tudósít minden fordulatról, s éppen most küldte galambpostával a hírt, hogy pontosan tudják, melyik úton halad a szekér: a hely nincs messze, mindössze két völgy választja el; ha hajnalban elindulnak, még az üldözők csapatai előtt foghatják el Ágoston Mestert és Serapiát.

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET amelyben egy gepidát arcon köpnek, a szenátor lábfürdőt vesz, Árnyék pedig jóllakik szamócával

2010-06-27T09:42:00.003+02:00

De hát hogyan eshetett meg, hogy az Árnyék és Ágoston mester útjai ilyen különös és sorsszerű módon keresztezték egymást? Hogy került a szegény sorsüldözött eszméletlenül az árok tavaszi sarába, és mi történt vele attól fogva, hogy Ulcisia Castrában a színészek jóvoltából megmenekült a halál torkából?

Elmondom most sorban.

A hirtelen hangulatváltozás, amit Antonisz és Dirón csodatévő vízpermete okozott, nem tartott tovább a tervezett fél óránál. Az emberek hamarosan visszanyerték a józan eszüket, és szégyenkezve, értetlenül bámultak egymásra, s fel nem foghatták, hogy mi lelhette őket az imént. Néhányan halványan emlékeztek, hogy valami nagyon ronda dolgot megmagyarázhatatlan módon szépnek találtak, de hogy mi is volt az pontosan, ember-e, avagy állat, azt már senki sem tudta volna megmondani. Egy-kettőnek még rémlett, hogy valakit el kell fogni, le kell nyakazni, valakit borzasztóan utáltak valamiért, s valaki másnak meg igazat adtak – de hogy ez pont kicsoda, meg az egész hogyan, meg miért is volt, azt már kába, ólmos homály takarta el. Az öreg kertész holttestét értetlenül bámulták, és gyorsan arrébb lökték, mert már nem emlékeztek, mit akartak vele kezdeni. Tanácstalanságuk akkora volt, hogy inkább kiáltozva, dühösen rohangáltak, benéztek minden bokor alá, minden fa mögé, hunyorogva kémlelték az ég magasát, csak hogy úgy tűnjön, ők igenis akarnak, tesznek, csinálnak valamit, hogy itt vannak, és tudják, mi a dolguk, hiszen kötelességtudó római polgárok valamennyien - de mivel eredmény nem mutatkozott, végül egymással vesztek össze. Néhol pofon csattant, máshol szitkok és átkok röpködtek, egy melák, jámbor tekintetű gepidát arcon köptek, mire a gepida vadul csapkodni kezdett maga körül, egy katona díszsisakját pedig lócitrommal dobták meg, mire az meg kardot rántott, és egyetlen suhintással levágta egy vétlen polgár fülét. Ordítozás és sikoltozás támadt, néhányan boszorkányságot, varázslatot emlegettek, óbégatva tekintettek az égre, és térdre hullva bűnbocsánatért esedeztek.

Szánalmasan és nevetségesen néztek ki az ulcisia castrai polgárok, s a szenátor, aki városba érkezésének ünneplését nem egészen így tervezte, megvetően nézett végig rajtuk, végül káromkodva visszaparancsolt mindenkit a városfalak mögé, és bezáratta a kapukat. Túl sok gyanús dolgot tapasztalt az utóbbi hetekben Pannoniában, s jobbnak látta, ha kíséretével együtt egy minél biztosabb, s jól védhető helyre vonul vissza – ahol lehetőleg saját alattvalóitól is biztonságban tudhatja magát. Küldetése, amellyel a Császár megbízta, túlságosan fontos volt a Birodalom számára, semhogy megkockáztathatta volna, hogy valami vidéki kis csetepatéban egy eltévedt nyílvessző végezzen vele: hiszen neki, a főhatalmú szenátornak súlyos és vészterhes híreket kellett közölnie a Helytartóval, és olyan döntéseket kellett hoznia, amely nemcsak Pannonia, hanem az összes tartomány sorsát befolyásolják.

Csak Escalor és a szép Fulvio maradt mindvégig józan: rájuk nem hatott az Átokkút vize, s helyzetfelismerésüket egy pillanatra sem vesztették el. Fulvio jól látta, hogy Árnyék iránt hirtelen megváltozik a közhangulat, és hogy a tömeg egyszerre ajnározni kezdi, miközben az imént még halált kiáltott rá, s látta, amint a színészekkel együtt menekül a hegyek felé, – de nem akadályozta meg a dolgok ilyen alakulását. Úgy gondolta, ráér még a bosszúval. Még egy kicsit örült is, hogy nem kell gyűlölt másik énjével ilyen hirtelenül végeznie, s hogy ízlelgetheti még magában egy ideig a bosszú kesernyésen édes gondolatát. Escalor pedig egyszerűen csak elégedett volt, és a szája szélét nyalogatta, ahogyan mindig, amikor valami értékes információhoz jutott. Hiszen ő, a kém, ebből élt: hozta-vitte, adta-vette a híreket, s bizony, semmiért sem adta volna ezt a mai kalandot! Nemcsak a szenátort látta megfutni saját alattvalói elől – ó, sokat fog érni ez a hír azoknak, akik Rómában a bátorságáról és megbízhatóságáról érdeklődnek! – hanem végre testközelből láthatta az igazolását a kósza szóbeszédnek, hogy az emberek fejében az utóbbi időben bizony valami megváltozott, s hogy nemcsak épületet tervezni és verset mondani felejtenek el, hanem már józan és felelős döntéseket sem képesek hozni, s alkalmatlanok arra, hogy szervezetten és méltósággal viselkedjenek. És azt is jól az emlékezetébe, hogyan tekintett Fulvio Árnyékra, s bár még nem volt tisztában az eset minden részletével, azt már most sejtette, hogy a sors különös ajándékban részeltette azzal, hogy e történet kellős közepére sodorta: ó, nem volt olyan történet, amelyből Escalor hasznot ne tudott volna a maga számára facsarni.

Miközben tehát a szenátor a katonai fürdő vastag falainak védelmében, lábfürdőzés közben előcsomagolta házi oltárát, s ősi isteneihez imádkozott, hogy tartsák meg józan eszét, és miközben Fulvio meg Escalor betért egy kocsmába, és egy homályos sarokba húzódva, suttogva beszélgetni kezdtek, Árnyék a színészekkel már messze járt: mélyen bent a hegyek között, a favágók és szénégetők szakadékok szabdalta, komor erdejében.

Amikor egy tisztásra értek, ahová már semmilyen emberi zaj nem érhetett el, s nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki rajtuk üthet, végre megálltak, és kifogták a tajtékos, ziháló lovakat a fáradtan nyikorgó szekerekből. Árnyék ledobta magáról a kámzsát.

- Köszönöm, barátaim, hogy immár másodszor megmentettetek. Pedig nem érdemeltem ki semmivel, és bizony mindenkinek, de legfőképpen nekem magamnak könnyebb és jobb lenne, ha nem lennék már a világon – rútságommal nem szennyezném a földet, és nem kéne szégyenem terhét cipelnem. De még élek, még mindig élek… hála érthetetlen nagylelkűségeteknek. Az életem felett újra én rendelkezem, csak azt nem tudom, minek. Bárhova mehetek, bármit csinálhatok, mindenütt csak utálat és megvetés lesz a részem. Nem tudom, nem értem, mért jutott nekem ilyen sors. Egy biztos: nem érdemeltem meg. Ha most mégsem vetek véget önkezemmel az életemnek, annak csak egy oka van: a szívemben, amely – remélem - ugyan olyan, mint bárki másé ezen a Földön, parázslik egy érzés, amelyről nem beszéltem sem nektek, sem senki más ember fiának… Bocsássatok meg, hogy most is titokban tartom előttetek! Az életemnek egyetlen értelme maradt, és lehet, hogy éppen ezért történt minden, ezért vagyok ilyen rút és visszataszító, hogy erre a célra alkalmas legyek - ez az értelem pedig az, hogy megmentsek valakit, akit szeretek… hogy gondolni se merjek arra, hogy az életemnek más értelme is lehet azon kívül, hogy feláldozzam valaki másért… hiszen aki szép, egészséges, és céljai és tervei vannak, szerető szülei és testvérei, hiába szerelmes, hiába hozza úgy a sorsa, hogy a szeretett lényt csak élete árán menthetné meg: bizony sokszor visszariad ettől a nehéz döntéstől… és inkább egyéb céljait választva, veszni hagyja a másikat… Én azonban semmi mást nem választhatok a reménytelen és céltalan szerelmen kívül. Igen, jól hallottátok: szeretek valakit. Nem azért, hogy viszont szeressen – ó, ilyen arcátlanságra sosem vetemednék – hanem csak azért, mert a véletlen, vagy talán valami nagyobb erő, Isis isteni tetszése így akarta. Most tehát megyek, hogy megtaláljam az alkalmat, hogy megmenthessem ezt a valakit. Mi már, barátaim, többet nem találkozunk! Köszönök mindent, ég veletek!

És ahogy ezeket a szavakat kimondta, időt sem hagyva arra, hogy válaszoljanak, Árnyék gyorsan hátat fordított a színészeknek, és kacska lábain szökdécselve eltűnt az erdő sűrűjében.

- Milyen szép monológ volt ez! Igazán felhasználhatnánk valamelyik előadásunkban! - szólalt meg Dirón.

- Emlékszik még valamelyikőtök, hogy kell írni? – kérdezte a többieket Antonisz, de mindenki szomorúan lehajtva ingatta a fejét. Antonisz nagyot sóhajtott.

- Én azt mondom, örüljünk, ha még egyáltalán a sarunkat meg tudjuk kötni!

Szomorúan hordozta körbe a tekintetét a csüggedt társaságon.

Árnyék hetekig bolyongott egyedül, szívében hányva-vetve sorsát.

Ó, mérhetetlenül apró és szűk helyre szorította be őt a végzet! Nem mutatkozhat az emberek előtt, hiszen a fél hadsereg őt keresi, másrészt meg, ha történetesen olyas valakivel találkozna, aki addig nem akart neki semmi rosszat, arcának rútságával alighanem – ha még a legszelídebb, legjámborabb és leglágyszívűbb ember is - azonnal az ellenségévé tenné! Nem járhat az utakon, ahol a boldog és szabad, vagy akár a boldogtalan és rabsorsra ítélt emberek járnak; egyedül kell járjon, mint az állat, rejtőzködve és sötétben, szimatolva és örök rettegésben, hátratekintgetve, nem támad-e rá orvul valaki. De hát félig már ismeri ezt a sorsot, tudja, milyen számkivetettnek, üldözöttnek, kigúnyoltnak, megdobáltnak és leköpködöttnek lenni, hiszen Aquincumban a fél élete így telt, szitkok és gúnyolódás, megaláztatás és kipellengérezés közepette! Nem, ez a sors nem lesz tőle idegen! Ki kell bírnia, és ki is fogja bírni: kibírja majd azt, amibe mindenki más belepusztulna. A rejtőzködő, rettegő állatot csak az éhsége, s nyomorult életének pislákoló tudata hajtja, de őt a szívében izzó láng ezerszer erősebbé és kitartóbbá teszi a legvérengzőbb és legszívósabb vadállatnál is: igénytelenebb lesz, mint egy kígyó, erősebb, mint a medve, türelmesebb, mint a zsákmányát leső hiúz – ó, igen, mindent ki fog bírni!

Így töprengett magában, és egészen fellelkesedett, ahogy mindezt végiggondolta, és erő, és bátorság töltötte el, ahogy felrémlett emlékezetében Serapia képe. Aztán hirtelen egy másik gondolat suhant át rajta, s ettől ismét minden erejét elvesztette. Az jutott az eszébe ugyanis, hogy hiába bír ő ki mindent, és hiába dacol megannyi veszéllyel, de mit ér el mindezzel? Mi mást, mint hogy valóban olyanná válik, mint egy állat? Hiszen hogyan is juthat a titokzatos szekér és Serapia közelébe, hogyan tudhat meg magányosan, az emberektől távol, a rengetegben bujkálva bármit is, ami közelebb vezethetné céljához?

És ahogy végiggondolta az esélyeit, elcsüggedt, és keserves sírásra fakadt. Hosszú órákig zokogott, arccal a jeges avarban, annyit zokogott, hogy elfogytak a könnyei, s már csak valami száraz, homokszerű anyag pergett a szemeiből, s a tüdejéből rekedt hüppögés szakadt föl ütemesen, mintha a végét járná. Végül a sírás is elmúlt, s nem maradt benne más, csak a végtelen bánat és reménytelenség. A keserűség és a bánat legmélyén csücsült Árnyék, és végső kétségbeesésében így szólt magában Isis istennőhöz.

- Isis anyám! Gonosz istennő, hűtlen anya vagy! Csúnyán magamra hagytál! Becsaptál, mert elhitetted, hogy akarsz tőlem valamit, hiszen a szerelem érzése – így tanították a régiek - üzenet, amely tőled érkezik… lényem kettőssége is a te műved volt, hiszen ki másé lehetett volna? S az is értelmetlen, felesleges hiba volt csak tökéletes, s tökéletesen felesleges műveden? Ó, álnok és hazug úrnő vagy te, aki becsapod teremtményeidet! De akármennyire is magamra hagytál itt az erdő közepén, tudom ám én, hogy célod van velem! Tudom, mert ha nem lenne célod, nem hoztál volna ki erre a világra, a nemlét iszapos homályából a fényre! De tudod, mit? Nem segítek neked. Ó nem, nem ölöm meg magam, nem szerzem meg neked ezt a szívességet, de mostantól kezdve nem eszem és nem iszom, és nem teszek semmit, hogy életben tartsam magam! Célod volt velem? A terved része voltam? Hát akkor most jól figyelj! Ha nem segítesz, én bizony keresztülhúzom a te nagy tervedet, én, a kicsi, a rút, a jelentéktelen, a megvetett és leköpött Árnyék, én bizony! Háhá! Erre persze nem számítottál, igaz, te gőgös, zsarnok Isis anyám? Hát rajta! Ha akarsz valamit, akkor gyere, és segíts rajtam, ha meg nem, akkor… akkor… áh, útállak, gyűlöllek, Istennő!

Azzal Árnyék egészen megátalkodott a haragjában, és ahogy mondta, attól fogva nem evett és nem ivott, de még levegőt is csak csínjával vett. Összekuporodott, fejét a térde közé hajtotta, és behunyta a szemét. Így dacolt az istennővel, mint anyjával a gyermek.

Teltek-múltak a hetek. Lassan kitavaszodott. A hó elolvadt, az avar alól apró növénykék dugták elő a fejüket, és kíváncsian figyelgették a fekete csuklyába burkolózott, komor alakot. Aztán gondoltak egyet, és belekapaszkodtak: felfutottak a lábán, a köpenyén, az ujjai közé fonódtak, haja csigáiba akaszkodtak, megkerülték szomorú lapátfülét, és vidám, tarkabarka virágokkal borították be tetőtől talpig. Árnyékban ekkor már alig volt élet: már csak az Istennővel szemben érzett harag és a Serapia iránt érzett szerelem égett benne, de a testében szinte egyetlen szikrányi erő sem maradt. Bizony, ekkor nagyon.-nagyon közel jutott a halálhoz. Aztán…aztán eljött egy reggel, amelyen öntudata még pislákoló, legutolsó erejével megérezte, hogy itt az idő: szíve alig verdesett, annyi erő sem volt már benne, mint egy újszülött kisegérben… minden erejét összeszedte, hogy még egyszer felidézze magában Serapia képét, hogy még egyszer felemelje képzeletében, és elbúcsúzzon tőle… és ekkor furcsa dolog történt.

Olyasmi történt, amit azok, akik reménnyel és hittel, bizakodással és lehetőségek közt élnek, nem ismernek meg sohasem; olyasmi történt, ami csak a legmélyebb reménytelenség kútjában történhet meg.

Árnyék hirtelen úgy érezte, hogy nincs egyedül.

Nem látott senkit maga körül, nem érzett semmiféle hasadást magában, mint akkor, amikor énje rút és szép fele különvált, de pontosan és határozottan érezte, hogy rajta kívül van azon a helyen még valaki. Valaki, aki hatalmas és erős, valaki, akiből jóindulat és bátorítás árad, valaki, aki mérhetetlenül hatalmasabb, mint ő.

Felneszelt, kinyitotta a szemét, arcáról letörölte a mohát, ujjairól lefejtette a vidám növénykék szövedékét, és ahogy körülnézett a zöldellő erdőben, a szemközti fa törzsén egy fénylő pontocskát vett észre. A fénylő pont imbolyogni kezdett, felemelkedett, és himbálózva, szinte táncolva egyre közelebb jött hozzá, miközben egy tiszta hármashangzatba rendeződött, csengő kacaj töltötte be a levegőt. A fény egyre közelebb ért, s mikor már szinte az arcát érintette, Árnyék észrevette, hogy nem is egyszerű fény az, hanem egy lebegő aranykosárka, amelyben három fiúcska üldögél: mindhármuk fején babérkoszorú, tógájuk csillámló fehér, meztelen vállacskájukon a tavaszi napfény csillámló foltjai játszanak. S ahogy Fulvio közelebb hajolt a lebegő tüneményhez, meghallotta, hogy csengő hangjukon a fiúcskák így szólnak:

- Fulvio, ne légy bolond! Gyere utánunk! Gyere bátran! Meg kell mentened azt, akit szeretsz! Na mozdulj már, te ostoba fiú! Fordulj meg, találsz valamit a hátad mögött, aminek örülni fogsz!

Árnyék engedelmeskedett, és nagy kínnal-keservvel – hiszen a tagjai rettentően elgémberedtek – megfordult ültében, s ugyancsak elcsodálkozott, ahogy körülnézett: a tisztás a háta mögött telisde-teli volt pirosló szamócával. A fiú mohón esett neki az édes gyümölcsnek, és alaposan teliette magát, miközben a fiúcskák az arany kosárkában a feje fölött lebegtek, és mindenféle csacskaságot csacsogtak. Amint jóllakott, Árnyék felállt, kinyújtóztatta tagjait, belebámult a napfénybe, tüsszentett néhányat, aztán, erejét immár visszanyerve, elindult a fénylő jelenés nyomában az erdei ösvényen lefelé.

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET amelyben Ágoston Mester hazugságra vetemedik és bárányfelhőket alkot, Fulvio pedig a kristályszelencével kereket old

2010-06-20T09:41:00.003+02:00

Ágoston Mester persze sosem felejtette el a jeleket, amelyek oly sajátságos, bohókás és felelőtlen varázserővel leheltek életet az élettelenbe, s amelyek oly sok vidám órát szereztek neki, miközben előrelátó barátját annyi aggodalommal töltötték el. S bár Isis parancsának engedve senki más előtt nem tárta fel e jelek titkát, ő maga, ha csak tehette, használta őket; hiszen Ágoston Mester legkedvesebb foglalatossága az volt, hogy a szépségben, amely munkája nyomán, a Csodálatos Leányok révén elárasztotta a világot, jól érezze magát: s ha kötelességtudatból le kellett volna mondania kedvenc játékszereiről, a rosszkedv alighanem már rég elemésztette volna; merthogy bizony minden jobb ezen a világon, mint a rosszkedv: s ha csak olyan áron juthat hozzá, akkor már inkább tényleg hazudjon az ember. Ha tehát senki sem látta, legfeljebb hűséges, ám nem különösebben okos szolgája, Teuto Kabar, Ágoston Mester ontotta magából a varázslatot, s zengtek a hegyek és a rétek jókedvű kacajától.

Eközben az emberek világa, Isis jóslatát igazolva, megtelt betűkkel és könyvekkel, amelyek, bár korántsem bírtak olyan teremtő képességgel, mint Ágoston Mester jelei, s olyan harsány jókedvet sem okoztak senkinek - hiszen e betűket nem fűtötte semmiféle különleges erő, egyszerű emberi találmányok voltak csupán -, arra azért mégis elegendőek voltak, hogy az emberi elmékben csodálatos ragyogást, s a képek pompázatos vonulását keltsék életre, s a bölcsesség egyenletes, halk duruzsolását támasszák a tanult elmékben; s hogy a generációk immár az idők mélyéről is üzeneteket küldhessenek a távoli, kiszámíthatatlan jövőbe.

A mágikus kép, amely a piactereken olyan nagy feltűnést keltett, s melyet annyira elképedve és csodálattal vizsgálgattak a festők és az egyszerű polgárok is, persze ezeknek a jeleknek köszönhette a létét. Ágoston Mesternek ugyanis nagy fejtörést okozott, miként cselekedjen, hogy a kristályszelencébe zárt leány szíve megtisztuljon a gyűlölettől és gonoszságtól, ugyanakkor ez idő alatt a világ se maradjon szépség és báj nélkül; hiszen ha Serapia szépsége nem lett volna látható az emberek számára az alatt az idő alatt, amíg a szelence foglya, a világ elszürkült és elkomorult volna már néhány hét alatt, s életkedvét vesztette volna az összes teremtmény, s az eget szürke felhők bádogja fedte volna be.

Ágoston Mester varázserejű jelei azonban úgy szabadíthatták ki Serapiát a kristálybörtönből, hogy teljes testi valójában mégsem engedték ki onnan: a képmása csak félig volt eleven, a másik fele káprázat volt csupán, és a varázslat hozta létre. Valahányszor csak megérkeztek egy idegen városba, a kocsi az egyszerű deszkatákolmányból díszes, szikrákat szóró, csillogó-villogó mutatványos-batárrá változott, Teuto Kabar csörgősipkás, pergő nyelvű kikiáltóvá, Ágoston Mester pedig a jól ismert, visszataszító törpévé: s csalogató rigmusokkal, szemkápráztató bűvészmutatványokkal csábították a piaci közönséget a Varázslatos Kép elé. Ez az álca üldözőik és rosszakaróik ellen is nagyszerű volt, s közben magasabb rendű feladatát is ellátta: Serapia szépsége nem maradt rejtve a világ elől, s aki csak megpillantotta, szívében derűvel és a szépség után olthatatlan vággyal távozott. Volt azonban egy sokkal bonyolultabb és sokkal különlegesebb káprázat, amelyet szintén e varázslattal alkotott: ez volt az Örök Völgy.

Ágoston Mester hosszú hónapokon át töprengett, mit tegyen, hogy a lány élete ne szürke és fájdalmas fogolyélet legyen, mely a Teuto Kabar ügyetlen keze faragta bútorocskák között telik, s melyet a piaci szeánszok félig öntudatlan, rövid mulatságai szakítanak csak meg: ezért alkotta meg azt az álomvilágot, ahol a lány tovább élvezheti mindazt a szépséget, amit a világ adhatna neki, sőt, annál jóval többet is. S mivel már régóta tervezte, hogy varázserejű jelei segítségével egyszer egy külön tájat alkot, saját kedve és tetszése szerint, olyat, amely szépségével minden földi tájat felülmúl, végül gondolt egyet, és összekötötte a két ötletet. Nagy gonddal rajzolta meg a dombhátak ívét, a völgy peremén magasodó havas hegycsúcsokat, a ligetek és erdők fáit, a pázsit selymét, a virágok illatát, a ház szobáit és padlózatát, az égen vonuló bárányfelhők fodrait, egyenként a tücsköket, akik éjszakánként ciripeltek s egyenként minden faunt és nimfát, s egyéb, földöntúli lényeket, akiket az emberek a földi világban sohasem láthatnak szabad szemmel, s létükről csak sejtéseik lehetnek, Serapiának azonban ebben az álomvilágban személyes játszópajtásaivá váltak - kézzel fogható valósággá a kézzel foghatatlan káprázaton belül. Az Örök Völgyet úgy alkotta meg, hogy abban a lány mindig éppen tizenhat éves legyen, egy perccel sem több és egy perccel sem kevesebb, s így a völgyben örökké fiatalsága legszebb nyarában éljen. És erre márpedig jó oka volt: súlyos, nehéz, fenyegető és kiszámíthatatlan kockázat rejlett ugyanis a szív megtisztításának varázslatában, s ez a kockázat nem más volt, mint az idő.

Az Idő, bizony.

Az idő ugyanis nem ugyanúgy viselkedik a szelencében, mint a szelencén kívül. Amúgy sem lehet kiszámítani, hogyan telik: máshogy telik álomban, máshogy ébren, máshogy a gyereknek s máshogy az öregnek, máshogy napfényben és máshogy felhős ég alatt, vánszorog annak, akit fájdalmak gyötörnek, s szemvillanásnyi gyorsasággal hagyja faképnél azt, aki örömét lelte valamiben. Az a különleges kristályszelence azonban, amelyet Ágoston Mester az őseitől kapott örökbe, s amely a régi időkben véres és veszélyes mágiával gyógyított, s tisztította meg a gonoszsággal telt szíveket, belsejében olyan különös örvényekké terelte az időt, hogy megjósolhatatlan volt, vajon aki oda egyszer bekerült, hogyan kerül ki onnan... Mert lehet, hogy egy perc sem múlik el fölötte, de lehet, hogy évek: lehet, hogy ugyan annyi, mint amennyi a külvilágban eltelt aközben, és lehet, hogy annál sokkalta több: ezért döntött úgy Ágoston Mester, hogy addig is, ameddig Serapiát a különleges szelencében kell tartania, ad neki a jelek varázslata révén valamit, ami egyébként sohasem lehetett volna az osztályrésze: az Örök Völgyet.

Csakhogy azért néhány lényeges dologról mégsem tudott Ágoston Mester.

Nem tudott arról, hogy az Örök Völgybe más is odatalál, nem csak az, akinek teremtette. Tudott persze az álmok különös természetéről, és ismerte a milétoszi Andokidész történetét is, azt azonban – ahogy mondani szokás – álmában sem gondolta volna, hogy a sok százezerszer százezernyi álombéli helyből éppen az általa teremtett Völgy nyílik majd meg másvalaki előtt. S így persze sejtelme sem volt arról, hogy amíg ő derék szamarát, Derrridát szelíd ostorcsördítésekkel bíztatja fölfelé a kaptatón, azt gondolván, hogy eközben a kristályban szendergő Serapia az Örök Völgyben a nimfákkal táncikál, addig régi barátja, a Szellemfejedelem az álom különös ösvényein az általa teremtett varázsvilágba tévedt, s ott olyan gyógyíthatatlan szerelembe esett, hogy az az egész földkerekséget, melynek szépségére és derűjére mestereként kellett volna vigyáznia, a végső pusztulás szélére sodorja. És nem tudott arról sem, hogy amíg a varázslatos képből tekint szét a világba, Serapia szenved, és segítségért könyörög, s hogy van egy, és tényleg csak egyetlenegy ember Pannoniában, aki képes ezt a hangot megérteni, s az az ember egy téli napon, épp az első havazáskor meghallja a könyörgő szavakat. Nem tudta, hogy Fortunatus meglékelt koponyával egy szemétdombon fekszik Derkidar koszos és büdös palotája hátsó udvarában, és nem tudta, hogy régi barátja szívének egyetlen vágya, hogy csak aludjon, aludjon a végtelenségig, s nem tudta, hogy varázslata a Szellemfejedelem boldogságának színhelyévé vált, ahonnan nem akar az ébrenlétbe visszatérni; és fogalma sem volt arról sem, hogy Serapia álomként éli meg a Varázslatos Kép valóságát, s nem tudta, hogy az Örök Völgyben mindazt elmeséli, amit álmában tapasztalt… ó, így volt: az álom és a valóság szinte kibogozhatatlanul összekeveredett az Örök Völgyben, s bár alkotóját a legteljesebb jó szándék vezette, varázsjeleinek felelőtlen káprázata mégiscsak végzetes zűrzavart támasztott.

Ágoston Mester tehát a legteljesebb nyugalommal és derűvel éppen azzal foglalatoskodott, hogy a patak partját betelepítse néhány különleges virággal, amelyek nem csak színösszeállításukban, s szirmaik formájának szokatlanságában rendkívüliek, hanem abban is, hogy valahányszor a napfényre kinyitják bimbójukat, finoman megcsendülnek, mint megannyi apró harangocska. Már csak az volt hátra, hogy valamilyen illatot adjon hozzájuk, s már előre örült, hogy Serapiának evvel mekkora örömöt szerez majd, amikor a kocsi, melyet mindez idő alatt a szolgája hajtott, egy hirtelen döccenéssel megállt, s Teuto Kabar kiáltása törte meg a csöndet.

- Mester! Jöjjön gyorsan!

Ágoston Mester visszahelyezte a kristályszelencét bársonydobozába, s a ponyvát félrerántva kinézett a kocsiból. Teuto Kabar az út szélén guggolt egy sötét rongykupac fölött, és kétségbeesetten tekintgetett gazdája felé. Ágoston Mester leugrott a szekérről, és odasietett.

Az út széli árokban egy ember feküdt – pontosabban egy lény, akinek lába-keze, s egész formája emberre emlékeztetett, az arca azonban…

- Óh, Isis kegyelme, hát ezzel meg mi történt!? – fintorította el az orrát Ágoston Mester. – Nézd meg, lélegzik-e még!

Teuto Kabar viszolyogva hajolt a test fölé, s fülét a mellkasára szorította. Bólintott.

- Tegyük szerencsétlent a kocsira! Na gyere, segíts! – mondta Ágoston Mester, s kezét-lábát megragadva az eszméletlen idegent beemelték a kocsi hátuljába. Letörölgették hideg vízzel, s a szájába gyógyító füvek főzetét csepegtették. Az idegen tüdejéből szánalmas hörgés szakadt föl, amely lassan köhögéssé erősödött. Kinyitotta a szemét, és körülnézett.

- Hol vagyok?

- Eszméletlenül feküdtél, barátom, az út szélén, és mi felvettük. Ágoston Mester vagyok, és ez a szolgám, Teuto Kabar. Hát téged hogy hívnak?

Az idegen tátogva kereste a szavakat. A szemét könny futotta el.

- Fulvio vagyok… vagyis… talán csak voltam… kérlek, ne bántsatok… jaj, ne! Neeee!

És a karjait kétségbeesetten, védekezően kapta az arca elé, mintha bizony ki tudja, milyen veszélyes ütlegek fenyegetnék. Ágoston Mester és Teuto Kabar meglepetten nézett össze.

- Eszünkben sincs bántani, Fulvio… nyugodj meg. Itt biztonságban vagy. Úgy, vedd le nyugodtan a kezeidet, nem fog, megesküszöm, hogy nem fog egyikünk sem bántani. Úgy. Megnyugodtál? Kérsz egy kis vizet? Nos, mi történt veled, barátom? Elmesélnéd nekünk, hogy miféle sors vetett épp az utunkba?

Fulvio felváltva nézett újdonsült útitársai szemébe, és amikor megbizonyosodott arról, hogy bizony mindkettőt csak a színtiszta jóindulat és emberbarátság vezérli, felszakadt belőle a sírás; és amikor alaposan kizokogta magát, s ajkai remegése abbamaradt, nagy levegőt vett, és nekikezdett.

- Tudom, hogy nehezetekre esik rám tekinteni: tudom, hogy milyen kimondhatatlanul, milyen visszataszítóan rút vagyok. De ne gondoljátok, hogy mindig ilyen voltam! Ó, nem! Engem születésem óta valami nagyon különös varázslat, vagy átok, vagy nevezzétek, aminek akarjátok, micsoda üldöz – kezdte Fulvio az elbeszélését, s aztán lassan erőre kapva folytatta. Elmesélte kettős lénye hányattatásait, elmesélte gonosz mostohája aljasságait, elmesélte az Átokkútban látott tükörképet, elmesélt rengeteg, rengeteg mindent, miközben erejét lassan visszanyerte, s Teuto Kabar fatányérokat hozott, rajta sajtot, kenyeret és mézet – mindent elmesélt, de arra gondosan vigyázott, nehogy szót ejtsen a színház leégéséről és az Aquincumban látott varázslatos képről – az előbbiről azért hallatgatott, mivel a római hatóságok égen-földön keresték, s vendéglátóit nem akarta veszélybe sodorni azzal, hogy akaratukon kívül hallgatólagos bűntársakká teszi őket, Serapiáról pedig azért nem beszélt, amiért legmélyebb titkairól rendszerint nem beszél az ember, nehogy fecsegésével beszennyezze: szeméremből és önbecsülésből.

Teuto Kabar és gazdája csodálkozva, néha fejcsóválva, elképedve, döbbenettel és nagy együttérzéssel hallgatták a történetet, de ez alatt Ágoston Mester szívét egyre növekvő aggodalom szorította össze. Hiszen Fulvio története énje kettősségéről, amelyben a szép és a rút ilyen élesen, ilyen végzetesen vált ketté, nem csak egy szokatlan, ám egyszeri szerencsétlenséget jelentett, hanem arra utalt, hogy a szépségben, amely munkája révén a világra ragyog, valami repedés, valami váratlan zűrzavar támadt; valami olyasmi történt, ami eddig még soha nem esett meg, s ami sötét és fenyegető árnyékot vet a jövőre. Ágoston mester tudta, hogy ilyesminek soha nem szabadna megtörténnie, és tudta, hogy nem egyszerűen szegény Fulvión esett példátlan méltánytalanság, hanem Pannonia egészét fenyegeti a szép és a rút zűrzavara.

De nem csak ezért akadt félnivalója. Mert miközben Fulvio a szebbik énjéről mesélt, amely Ulcisia Castrában levált róla, s azonnal az életére tört, eszébe jutott egy néhány hónappal korábbi eset, amikor Aquincumban vertek tanyát a Varázslatos képpel, s egy feltűnő szépségű ifjú lépett a kocsiba, s jelenlétében Serapia képe hirtelen imbolyogni, örvényleni kezdett, mintha ki akarna szakadni a helyéből, s az ifjú a kezét nyújtva a kép felé, már-már szelencéstül-állványostul kiragadta onnan, s ki tudja, milyen galiba nem történik, ha ő az ostorával oda nem csördít egyet… ó, igen: Ágoston Mester biztos volt benne, hogy azon a napon ezzel a fiúval találkozott, csak az nem fért a fejébe, hogy miként történhetett, hogy csupán a szebbik énjét látta, s a rút rejtve maradt előtte…

E gondolatokba merülve szállt föl a bakra, hiszen ideje volt tovább indulniuk. Ágoston Mester megkérte Teuto Kabart, hogy maradjon Fulvio mellett, és ápolja a sebeit. S miközben a kocsi lágyan ringatózva megindult, a szolga vigasztalni kezdte utasukat.

- Ne félj, barátom… a lehető legjobb kezekbe kerültél. Nem volna szabad elmondanom, de ha tudsz titkot tartani, neked elárulom, hogy az én gazdám nem közönséges ember ám, nem bizony! Ha éppen tudni akarod, micsoda, hát tudd meg, hogy hatalmas tudású varázsló ő… azt nem mondhatom meg, mi utazásunk igazi célja, mert az rettentően nagy titok, és ha kikotyognám, jaj, Isis anyám, ki tudja, a Mester talán még a fülem is levágná… nem, nem, nem is fogom kikotyogni! De azt azért elárulhatom, hogy a gazdám mindenféle átváltozásokban jártas, de legnagyobb bánatomra csak egészen ritkán változik valami tiszteletet parancsoló, vagy méltóságot sugárzó lénnyé, legtöbbször, ha emberek között vagyunk, többnyire bizony egy gusztustalan törpévé varázsolja magát, hatalmas nagy csízmákkal, s a kezében csípősen csattogó ostort tart… jaj, valahányszor megpillantom, mindig a hideg borsózik a hátamon… na de ez a vén tákolmány, amivel döcögünk, az aztán valóságos csoda, hogy micsoda átalakuláson esik ám keresztül! Ahogy beérünk egy városba, ez a kocsi csodálatos, csillogó-villogó, szikrákat szóró utazókocsivá lényegül át, és ha látnád, hát rá sem ismernél! És képzeld csak…

És Teuto Kabar csak fecsegett és fecsegett, és ahogy Fulvio hallgatta, lassan körülnézett a kocsiban, s az elbeszélést emlékeivel összevetve lassan felismerte azt a különös jelenést, amelyben a havazás napján része volt, s ahogy egy útkátyúba zökkentek, s a deszkafalhoz erősített állványzatról a selyemabrosz félig lecsúszott, megpillantotta a kristályszelencét rejtő bársonydoboz oldalát, s ekkor hirtelen egészen biztos volt benne, hogy nem mások vették pártfogásukba , mint éppen Serapia gonosz fogva tartói, akik bizonyára csak álcázásból, színlelésből és aljas, hátsó szándékoktól vezérelve ennyire kedvesek hozzá… S ahogy ezeket végiggondolta, már döntött is: félrelökte Teuto Kabart, s a kristályszelencét rejtő dobozt egyetlen hatalmas rántással kitépve a deszkafalból, hóna alá kapta, leugrott a szekérről, és futásnak eredt az erdő felé.

HUSZONHETEDIK FEJEZET amelyben Ágoston Mester tüzes karikán ugrik át, a bűnösök egymást korbácsolják és Isis istennő titkos nyelvet alkot

2010-06-13T09:00:00.003+02:00

- Olyan boldog vagyok, Ágoston Mester, hogy nem kell többé hordanom azt az elzsírosodott kucsmát, s a szörnyűséges rókabőr kabátot! Olyan volt már a szaga, mintha a szegény ravaszdi igazából soha nem takarodott volna ki belőle maradéktalanul! Végre virágillat leng ismét körül! És újra lubickolhatok a patakok vizében, és lophatok lépes mézet az odvas fákból, s ehetek fanyar, zöld szilvát, végre valahára! – lelkendezett Teuto Kabar, és megigazította a fején a koszorút, amelyet tarkabarka mezei virágokból az imént font.

Ágoston Mester mosolyogva pillantott szét a bakról a virágzó réteken, amelyek közt az útjuk vezetett.

- Végre ismét tavasz van… bizony, sokáig vártunk rá, barátom! De szerencsére úgy tűnik, a világ szépsége töretlen. A gólyák már itt vannak, és ahogy elnézem, a fecskék is megérkeznek hamarosan… Csak megértük ezt a tavaszt is. Pedig de sok álmatlan éjszakát okozott a kétség, hogy netalán elvétettem valamit, s veszélybe sodortam varázslatos kis útitársunk!

- Felesleges aggódnia, Ágoston Mester! Serapia az imént még édesdeden aludt. Megigazítottam a feje alatt a párnát, s takarócskáját egy vékonyabbra cseréltem, nehogy túlságosan melege legyen. Még legyeztem is egy kicsit, mert a nap éppen betűzött, és úgy láttam, izzadtság gyöngyözik a pici homlokán… De hát mit is beszélek! Hiszen Ön nem ilyen apróságokra gondolt, hanem a nagy műre, a varázslat egészére… Lehetetlenség, hogy hibázzon, hiszen Ön mindent mindig tökéletesen csinál! A szelence, a varázslat, minden a terv szerint működik! … Tegnap is vagy százan csodálták meg a mágikus képet, és láttam az arcokon, hogy derűtől átitatott szívvel térnek haza… meg hát az Ön mutatványa is hozzájárult a sikerhez, ha nem éppen a legfőbb oka volt!

Ágoston Mester elmosolyodott, ahogy eszébe jutott előző napi különc ötlete: az történt ugyanis, hogy a jó időre való tekintettel, és szertelen jókedvében, mely tagjaiban bizsergett, nem a szokásos, visszataszító alakját vette fel, az ostorral csapkodó, nagy csízmába bújt törpéét, hanem fénylő szőrű, hatalmas sörényű oroszlánná változott, s többször méltóságteljesen átugrott a Teuto Kabar által magasba tartott lángoló karikán, a nélkül, hogy a tűz akár egyetlen szál szőrét megperzselte volna. Nem volt szokása, hogy ilyen merész varázslatokban gyakorolja magát, de hirtelen olyan szertelen öröm öntötte el, hogy képtelen volt ellenállni a késztetésnek, s végre, oly sok idő után, legalább jól megmozgatta a tagjait, melyek elgémberedtek a hosszú télben. Teuto Kabar ámulata pedig, aki sosem látta még vadállat alakjában, nőttön-nőtt mestere iránt.

- Ó, Mester, bárcsak olyan lehetnék egyszer, mint Ön, és egyszer én is képes lennék ennyi varázslatra, ennyi káprázatos átváltozásra…

Ám Teuto Kabar hirtelen elcsendesedett: észrevette, hogy Ágoston Mester tekintete elkomorul.

Velük szemben az úton egy tucatnyi emberből álló, különös csoport tűnt föl: voltak köztük férfiak, nők vegyesen. Mindannyian rongyosan, csapzottan rótták az utat, meztelen lábukat sebek borították, de sem rongyaik, sem sebeik nem látszottak érdekelni őket. Libasorban haladtak, s kezükben mindegyik ostort tartott, amellyel az előtte haladó hátát csapkodta. Nem kímélték egymást. Amikor meglátták a kocsit, panaszos, síri hangon kiáltoztak utasai felé.

- Szerencsétlen bűnösök, ti! Csatlakozzatok hozzánk! Közel a világ vége! Vessétek meg a világ szépségét, vessétek meg a szerelmet, a zenét, a huncutságot, a kacsintást, a hiú szépséget mind dobjátok el! Dobjátok el könyveiteket! Dobjátok el vagyonotokat, ékszereiteket! Dobjatok el magatoktól minden evilági hívságot, mert az evilág a végét járja, s hamarosan hamuvá lesz! Eljön ítélni a végső bíró, és jaj lesz nektek akkor, bűnösöknek! Bánjátok meg bűneiteket, amíg nem késő, mert megmondta az Úr, hogy véget vet a világnak! Csere!

S ahogy a „Csere!” vezényszó elhangzott, a csoportozat hirtelen felbomlott, majd másféle sorrendben újra összeállt: így mindenki mögé új ostorozó, s mindenki elé újabb véres hát került, s most annak is, aki eddig a sor legvégén haladt, végre jutott, aki verje. Kicsit lökdösődtek, mire megtalálták a legmegfelelőbb sorrendet, és éppen újra kezdték volna az óbégatást: még szerencse, hogy Ágoston Mester finoman odacsördített a szamárnak, s odasúgott:

- Derrrida, neteneee!

Mire a csacsi szaporábbra fogta a lépést, és a következő útkanyarulatban a szánalmas vándorokat egy facsoport eltakarta a kocsi utasai elől. Teuto Kabar felsóhajtott, nagy levegőket vett. Nem állhatta a vér látványát.

- Látta ezt Mester? Ezek megbolondultak…!

- Megbolondultak bizony… de nem önszántukból! Valami elvette a józan eszüket! Rossz előérzeteim vannak, Teuto! Valami nincs rendben a fejekben! Úgy tűnik, egy csapásra minden jó és hasznos dolgot elfelejtettek az emberek, s előtört lényük legsötétebb, legrútabb része, melyen eluralkodtak a gonosz, alvilági erők. Így bizony hiába árad szét a világban a szépség, ha az emberek többé nem azt tekintik mértéknek, s képtelenek rá, hogy örömet leljenek benne! Rettenetesen aggódom, barátom, nehogy…

De Ágoston Mester itt elharapta a mondatot. Nem akart a Szellemfejedelemről beszélni Teuto Kabarnak. Az ifjú úgysem értette volna, mi a jelentősége annak, ami valamikor kettejük között történt.

Fortunatus és Ágoston Mester valamikor ugyanis barátok voltak: mégpedig nagyon jó barátok. Mindez már nagyon régen történt, sok száz évvel korábban, amikor Róma még csak egy távoli és jelentéktelen kis város volt egy messzi tengerparton, s Pannoniában békesség és nyugalom honolt. Ifjak voltak ekkor még mind a ketten, de már akkor is roppant különbözőek: Ágoston Mester magas volt, úgyszólván hórihorgas, fekete hajú, szeme pedig sötétbarna; válla széles volt, mellkasa boltozatos, hangja pedig zengő és mély; Fortunatus haja vörös volt, szeme zöld, testalkata vékony, s egy jó fejjel alacsonyabb volt, mint barátja. Gyakran tüsszögött, s ha nagyon gyorsan akart valamit kimondani, időnként elfogta a dadogás. Ágoston Mesterből nyugalom sugárzott, Fortunatusból nyugtalanság; Ágoston Mester ha csak tehette, kacagott, nevetett és harsányan hahotázott, hogy könnyek csorogtak a szeméből, Fortunatus ellenben még a legnevetségesebb dolgok láttán is többnyire aggodalmasan ráncolta a homlokát, s szaporán szipogott. Egyvalamiben azonban tökéletesen egyformák voltak: mindketten rajongtak a tudásért.

Mindketten ezernyi, tízezernyi, százezernyi verssort tartottak a fejükben – de nem csak ők: akkoriban általános volt ez a szenvedély. Ha valaki meg akart tanulni valamit, akkor tanítóhoz fordult, aki a fejében tartotta a tudást, s ezt hosszú évek türelmes és kitartó munkájával átplántálta a tanítványa fejébe: hiszen a betűk s a könyvek nem léteztek még akkoriban. Minden ismeret a szellem embereinek fejében halmozódott, s nemzedékről nemzedékre szállt, miközben egyre terebélyesedett, hiszen minden egyes nemzedék hozzátette e tudásrengeteghez mindazt, amire maga jött rá, s amit maga alkotott: igaz, az idő akkoriban máshogyan telt, s nemcsak az olyan különleges lények, mint Ágoston Mester, vagy Fortunatus éltek évszázadokig, hanem az egyszerű emberek élete is sokkalta hosszabb volt, s szélesebben, csendesebben folydogált.

E régi kor emberei leginkább játszani, s egymással játszva vetélkedni szerettek, s legszívesebben a tudásban mérték össze az erejük. E versenyek hosszú hetekig, néha hónapokig tartottak, sok ezren vettek rajta részt, s olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint hogy: „Hogy szól Hermész Negyvenkettedik Himnuszának hatszáztizennyolcadik sora?” vagy hogy: „Hányszor említi Isis nevét a Tengeri Történetek?” De volt úgy, hogy abban versengtek, ki tudja kevesebb tévesztéssel elmondani az Isis nyolcezer énekét, vagy ki tudja ugyanezt megtenni úgy, hogy nem előröl halad a vége felé, hanem fordítva, rákjárásban mondja fel.

Fortunatus és Ágoston Mester ezekben a játékokban verhetetlennek bizonyultak, s bizony többnyire fej-fej mellett végeztek az első helyen, miközben az összes többi induló messze lemaradt mögöttük. Szobáik falát az évszázadok alatt felgyűlt győzelmi koszorúk olyan sűrűn takarták már, hogy lassan külön termet kellett volna építtetni nekik. Gyakran voltak egymás vendégei: Ágoston Mester hosszú napokat töltött a Szellemfejedelem tornyában, s viszont, Fortunatus is gyakran meglátogatta barátját a Pannon Rengeteg mélyén épült házban. Az együtt töltött időt azzal múlatták, hogy megpróbáltak olyan történetet idézni a másiknak, amit az nem tud: de bizony ritka volt az az alkalom, amikor valami újat tudtak egymásnak mondani. Igaz, egyszer Fortunatus mesélt egy történetet Ágoston Mesternek egy ibériai lantjátékosról, akinek egyszer az istenek előtt kellett játszania, de elfelejtett magával húrokat vinni, s saját combjáról nyúzta le a bőrt, és azokból sodort újakat, nehogy az istenek észrevegyék hanyagságát, de aztán bizony azzal a dallal, amit az így húrozott lanton játszott, úgy megríkatta az isteneket, hogy azok a könnyek még ma is óriás folyamokat táplálnak – nos, ezt a történetet Ágoston Mester nem ismerte, és hatalmas hahotával fogadta; aztán egyszer neki is sikerült emlékezetéből előbányászni egy trák költeményt, amely a harcsák megnyúzásának módozatairól szól – százhuszonhétféleképpen lehet megnyúzni e költemény szerint a harcsát – s ezt a verset pedig Fortunatus nem ismerte eladdig;– de nagyjából ennyi volt az összes eset, amikor valamiben többet tudtak a barátjuknál.

Mindeközben egyikük sem felejtette feladatát: Ágoston Mester a Csodálatos Leányokra vigyázott, Fortunatus pedig a szellemfejedelmi teendőket látta el.

Egy őszi délutánon együtt üldögéltek a Szellemfejedelem tornyában, a diófa karosszékekben, amikor Ágoston Mester titokzatos arccal egy zacskót emelt ki a zsebéből, s tartalmát a kőpadlóra öntötte. Por volt.

- Tegnap rájöttem valamire – mondta Fortunatusnak.

A Szellemfejedelem aggodalmas arccal pillantott barátjára.

Ágoston Mester szétterítette a padlón a port, majd a zsebéből egy ezüstvesszőt vett elő, s ezzel a porba egy ábrát rajzolt: hajót formált a rajz, de volt rajta egy-két olyan vonal, amely az igazi hajók egyik tartozékára sem emlékeztetett. Amikor kész volt a rajz, a por egyszer csak – lássatok csodát – mozogni kezdett, felpúposodott, itt-ott megörvénylett egy kicsit, amott élekké formálódott, s Fortunatus csodálkozó szeme előtt egyszerre ott lebegett egy valóságosnak tetsző, bár persze nem életnagyságú hajó. Néhány pillanatig tartott a jelenés, aztán a porszemekből elinalt az erő, s Ágoston Mester harsány kacagásától kísérve a por megint egy formátlan kupacban terült el a padlón.

Fortunatus döbbenten nézett barátjára.

- Mi volt ez?

- Írás. Írásnak neveztem el. Mutassak még?

Fortunatus aggodalmasan húzta el a száját, és védekező mozdulatot tett, de Ágoston Mester már nem figyelt rá: újabb ábrát rajzolt a porba, több ábrából álló sort: a holt anyag ismét életre kelt, s most madár alakját öltötte, mely szárnyát kitárva röpült néhány kört a szobában, aztán – még a magasban – hirtelen szétesett, s a Szellemfejedelem köhécselve rázta ki vörös hajából a port, miközben a toronyszoba zengett Ágoston Mester kacagásától.

- Hát láttál már ennél izgalmasabb dolgot a világon? - kérdezte csillogó szemmel.

De most már Fortunatuson is erőt vett a kíváncsiság, letérdelt a barátja mellé, s most ő rajzolt ábrákat a porba, és addig-addig kísérletezett, míg az anyag nagy nehezen engedni kezdett a jelek erejének, s újabb és újabb alakzatokat öltött, és így játszottak egészen hajnalig, odáig tökéletesítve a jeleket, hogy a szobában végül alig lehetett moccanni a sokféle teremtménytől és tárgytól. Ágoston mester elálmosodott, lelökött a diófa karosszékből két fókát, három bolygót, s még néhány félig kész teremtményt, aztán elaludt.

Amikor reggel felébredt, a Szellemfejedelem már nem volt a szobában. Lesietett a kertbe, de barátját ott sem találta, és nem találta a tónál, sem pedig a lugasban: már épp feladta volna a keresést, amikor megpillantotta Isis oltáránál. Fortunatus sápadt volt, a szája széle remegett, kezei reszketve markolászták a gödölyecsontokkal kevert hamut, amely a legutóbbi áldozatból az oltáron maradt.

- El kell felejtened… ki kell űznöd a fejedből… soha nem szabad, hogy ezt az emberek megtudják!

- De hát mi ütött beléd? – kérdezte döbbenten Ágoston Mester. – Mért akarod az embereket megfosztani ettől a kincstől?

- Miért? Azt kérded, miért? Hát nem nyilvánvaló? Ha ez a tudás az emberek birtokába jut, soha többet nem fognak törődni a szellemükkel, soha többet nem tanulnak mestereiktől verssorokat, soha nem akarnak többet vetélkedni a tudásban, hanem már örökké csak a káprázat világát kívánják, élőnek tűnő testeket, melyek aztán úgyis porrá hullanak! El kell pusztítanod a jeleket!

Ágoston Mester válaszolni akart, ekkor azonban megzendült az ég, vakító fény támadt, s egyszerre előttük állt Isis istennő, s mosolyogva nézett rájuk.

- Ó, igen, Ágoston Mester, Fortunatusnak igaza van! A jeleket el kellett volna zárni az emberek elől… de most már nem tehetünk semmit. Kiszabadultak a világba, s hiába tartjátok ti titokban a létüket, előbb-utóbb másvalakinek is az eszébe fog jutni, hogy jeleket alkosson. Hogy a végső zűrzavart megakadályozzam, egyet tudok tenni: elveszem a ti jeleitekből azt az erőt, amellyel életet adtak a pornak, s egy titkos nyelvbe zárom be őket, amit senki nem tud majd megfejteni. De ti bizony elvesztitek kedvenc játékotokat! Nem telik bele néhány évszázad, s az emberek már nem a fejükben fogják hordani a tudást, hanem jelekbe fogják zárni azt! Féljetek és ne féljetek!

Így szólt az istennő, és eltűnt a Szellemfejedelem és Ágoston Mester tekintete elől.

Az volt az a pillanat, amikor utoljára látták egymást. Ágoston Mester hátat fordított barátjának, s ott hagyta az oltárnál. Fortunatus szomorúan nézett a távolodó alak után, majd tüsszögőroham fogta el, s krákogva, könnyezve ballagott vissza a toronyba.

Ágoston Mester töprengett néhány napig, aztán nekilátott, s szeretett jeleivel kőtáblácskákra írta kedvenc költeményeit, legelsősorban is Hermész Himnuszait, s jó mélyre elásta őket a földbe. Nem akart ő semmi rosszat, csak… csak nem tudott ellenállni a kísértésnek. Így történhetett, hogy alig kétszáz esztendő múlva egy különleges képességű kislány, miközben az árokparton játszogatott… – de hát Magimarus történetét már elmeséltem. Igen: Fortunatus, amint megpillantotta a jeleket, amelyeket a kislány a homokba rajzolt azon az ötvenévenként elkövetkező napon, megdobbant a szíve, és eszébe jutott réges-régen nem látott barátja: és akkor már tudta, hogy rövidesen ismét találkozni fognak.

HUSZONHATODIK FEJEZET amelyben Derkidar barlangja feltárja titkait, az alkimista műhelyére hajó zuhan, a struccok pedig táncra perdülnek

2010-06-06T09:22:00.002+02:00

Derkidar nem bízott senkiben. Gonosz volt és ostoba, ezért azt gondolta, hogy mindenkinél okosabb, és hogy mindenki más ugyan olyan gonosz, mint ő. Másféle embert el sem tudott képzelni, mint önmaga, és ha történetesen másmilyen embert látott, arról rögtön azt gondolta, hogy csak színlelésből olyan, s azzal a céllal színlel, hogy őt, Derkidart, becsapja és megrövidítse.

A barbárok már csak ilyenek: azt hiszik, hogy csak nekik lehet igazuk.

Nem bízott senkiben, és azt hitte, hogy mindenki, aki a határ túlsó oldaláról, az irigyelt és gyűlölt Római Birodalomból érkezik, az lenézi őt, becsapja őt, és hazudik neki.

Ez persze így is volt: a rómaiak megvetették a barbárokat; akik ismertek barbárt, azért, mert úgy vélték, hogy megvetésre méltók, akik pedig nem ismertek egyet sem, azok azért, mert másoktól így tanulták. Egyedül abban voltak igazán okosabbak náluk, hogy tudták: ha nem lennének a barbárok megvetendők, ők maguk, a rómaiak sem lehetnének büszkék arra, hogy kiválóbbak náluk.

Ahol csak lehet, kihasználták és becsapták őket, de természetesen nem mindenben: ahhoz azért még a rómaiak is lusták voltak. Timoteusnak például semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy hazudjon Derkidarnak Fortunatus agyának állapotáról. A hely, ahol addig a Szellem lakozott, valóban elszenesedett. A felcsillanó, szentjánosbogár módjára fénylő tekervény pedig, amelyet Derkidar kivágott, csak néhány emlékfoszlányt és néhány olyan képességet tartalmazott, amelyek Fortunatus eddigi életében nem különösebben játszottak szerepet, ezért épek és fénylően újak voltak még, mint a frissen vásárolt rézedények, amikor a boldog gazdasszony kicsomagolja őket a konyhaasztalon. Timoteusnak teljesen mindegy volt az egész, és nem érdekelte, hogy Derkidar mit kezd vele, hiszen tudta, hogy Fortunatus agya hasznavehetetlen, de ebből Derkidar mi más következtetést is vonhatott volna le, mint hogy a görög orvos csak színleli a közönyt?

A barbárok már csak ilyenek: képtelenek elkülöníteni a lényegtelent a lényegestől.

De hát mire kellett Derkidarnak a Szellemfejedelem agyából az a bizonyos darabka?

Ó, neki is, mint minden barbárnak, hatalmas tervei voltak. A Fekete Hegyek között, egy erődített helyen, melyet leghűségesebb és legjobban fizetett katonái őriztek, egy hatalmas barlang mélyén volt egy titkos raktára, ahol különös kincseket rejtegetett. Nem aranyat, vagy drágakövet, nem is selymet, vagy ritka állatok prémjét, nem: Derkidar titkos kincseskamrájában különféle gépek és fegyverek sorakoztak.

Volt itt minden, amit csak a Római Birodalom mérnökei kiagyaltak, de olyasmik is, amik távol földrészeken, messzi királyságokban, elfeledett, vagy rég elpusztult városokban készültek. Volt ott lángot vető csodafegyver a messzi Kínából, mérgezett nyilak ezreit köpő szerkezet Indiából, két bogárforma, fekete gép, amelyek a föld alá tudták fúrni magukat, s így juttatták be az ostromlókat az ellenséges városba – ezeket még Nagy Sándor hozta magával Baktriából; aztán három furcsa szerkentyű, amelyek hosszú lábakon álltak, mint a struccok, nagyon veszélyesnek néztek ki, de nem lehetett tudni, hogy mire valók – ezek Afrika mélyén készültek egy ismeretlen királyságban -, és voltak különféle fajta ostromgépek, amelyek ólomgolyót, sziklákat, égő szurkot tudtak az ellenségre hajítani. De nem csak harci eszközöket rejtett a barlang: voltak itt hajózáshoz használatos csillagtérképek, különleges ábrák, amelyek segítségével boltíveket és magas tornyokat lehetett építeni, melyek sose dőltek le vagy rogytak össze, aztán voltak beszélő szerkezetek, amelyeken nagy tárcsákon sorakoztak mindenféle nyelv szavai, meg különös tükrök, amelyek kitalálták a beléjük tekintők titkos gondolatait. Voltak ravasz lakatok, amelyeket lehetetlen volt kinyitni, hatalmas kapuzárak, amelyek csak bizonyos szavaknak engedelmeskedtek; aztán voltak repülő szerkezetek, amelyek madármódra csapkodtak a szárnyukkal, meg hajóforma ácsolatok, amelyek képesek voltak átkelni a legvadabb mocsarakon is. Ezerféle ilyen-olyan rendeltetésű találmány sorakozott tehát a szigorúan őrzött barlangban, amelyeket Derkidar a világ négy égtájáról lopatott, vett, vagy csereberélt, de volt egyvalami, az összes többinél értékesebb: ez volt a Homunkulusz, a legkülönösebb, legfélelmetesebb, és legördögibb dolog, ami valaha római földön készült.

A Homunkulusz, a mesterséges ember, akit nem anya szül, hanem az üveggömbben keletkezik, az alkímia titkos tudományának ősrégi álma volt, és tudósok számos generációja vérzett el a probléma megoldásán, pedig tényleg minden lehetségest bevetettek. Sajt húsukat áldozták a szent célra, melyet locsolgattak, pácoltak, áztattak és kotyvasztottak ezerféle keverékkel ezerféle módon, aranyat adtak hozzá és öntözték tigrisvérrel, higanyhoz forró cseppekben adagolták pigmeusok könnyeit, szent hegyek agyagából gyúrtak emberalakot, s hozzá a legerősebb varázsigéket mormolták, s némelykor szolgáik csecsemőit, s ellenséges hadifoglyokat is feláldoztak, de akárhogyan is próbálkoztak, akárhányféle anyagot akárhányféleképpen kevertek, a Homunkulusz csak nem akart életre kelni.

A megoldáshoz, mint oly sokszor, most is egy véletlenre volt szükség.

Egy éjjel hatalmas vihar tombolt Alexandriában, Egyiptom legpompásabb városában. Haragvóan kavargott a tenger, a szél bömbölve szaggatta a tengerparti sétány pálmafáit. Apophis, az alkimista még ébren volt a műhelyében: a nagy titkot akarta megfejteni ő is, és úgy érezte, a megoldáshoz már egészen közel jutott. A műhely közepén hatalmas üveggömb állt, amelyben egy emberalak kuporgott: abból az agyagból formálta az alkimista, melyet a Paradicsomkertből hozott, arról a helyről, ahol az első ember pattant ki a földből. Az agyagot már hónapok óta áztatta ezernyi főzetben, melyeket távoli országok különleges növényeiből és állataiból párolt, s fémek sóival, drágakövek reszelékével fűszerezett, s most, az éji órán az agyaglény egyik ujja – ó, hála néked, Hermész! – mintha megmozdult volna! Igen, igen: egészen biztos megmozdult!

Az alkimista reszkető kézzel silabizálta jegyzeteit. Mi is volt a legutóbbi főzet? Ah, igen, kőszáli sas vére, smaragdreszelék, vörös higany és ólomlabdacsok… tehát ez lesz a megoldás! De vajon melyik összetevőből kell több, netán kevesebb? Mivel a mozgás a test közepén indult meg, a kézben, alighanem a vörös higanyból kell még növelni az adagot… de a kéz a test széle is, tehát lehet, hogy még kőszáli sas vére kell… - így töprengett, motyogva magában az alkimista, miközben odakint a tengeren a szél hatalmasra korbácsolta a hullámokat, torony-, majd hegymagasra, s e tornyok és hegyek csúcsain hajók billegtek, melyek épp a kikötő felé igyekeztek volna a vihar elől, de nem érhettek oda időben. És miközben Apophis új keveréket állított össze, arany tégelyekből csipetenként és cseppenként mérve ki az összetevőket, a hatalmas hullámok elérték a partot, s hatalmas robajjal törve át a gátakon, lecsaptak Alexandria tengerparti városnegyedire, gályákat, bárkákat, s hatalmas, áruval teli kereskedelmi hajókat dobva a gyanútlan házakra. Recsegve-ropogva szakadt be a műhely teteje, egy hajó moszatszakállas hasa látszott, aztán mindent elöntött a víz.

Amikor az alkimista magához tért egykori műhelye romjai közt, a padlót döglődő halak tetemei, a legkülönfélébb tengeri növények, hínárok, kagylók és tengeri csillagok, s a roncsokra szakadt hajó rakományának törmeléke borította: kiszakadt bálákból ömlöttek a fűszerek, törött amforákból a különleges olajok, párlatok és borok, s mindez összekeveredett az alkimista drága alapanyagaival, melyek a feldőlt tégelyekből kiömlöttek és kiszóródtak. Micsoda borzalmas csapás! Egy élet munkája, ezernyi álmatlan éjszaka töprengése egy szempillantás alatt kárba vész!

És a Homunkulusz?

Apophis felpattant, s kétségbeesetten kezdett kutatni a roncsok között. Az üveggömb – ó, Hermész, segíts! – darabokra tört, s az agyagember nem volt sehol. Megsemmisült volna? Szétolvadt? Elsodorta az ár? Az alkimistát már elfogta a végső kétségbeesés, amikor az egyik deszkakupac felől, amely a hajó tatja volt valamikor, furcsa zajt, nyávogáshoz hasonló nyöszörgést hallott. Szétdobálta a deszkákat, és – lássatok csodát – megpillantotta a Homunkuluszt, amint békésen üldögél, és csodálkozva nézegeti magát. Az alkimista felkiáltott az örömtől, és meg akarta ölelni a teremtményt, de az riadtan felugrott, és futásnak eredt. Az alkimista utána – Fiam! Fiam! – kiáltozta - de a Homunkulusz, amint megérezte izmai erejét, egyre gyorsabban és gyorsabban futott, versenyt futott az üvöltő orkánnal, s a pocakos Apophist hamar lehagyva, eltűnt az utcák zegzugaiban.

Végül az egyiptomiak néhány hónap múlva elfogták, és ketrecben Rómába szállították, ahol a császár átadta a tudósainak, akiket azonban nem nagyon érdekelt a tudomány, a tivornyázás viszont annál inkább, s miközben császári pénzen iszogattak, csirkecsontokkal célba dobáltak a Homunkuluszra, aki ezen annyira feldühödött, hogy láncait letépve, apró darabokra szaggatta valamennyit. A pretoriánusok fékezték meg végül néhány jól irányzott parittyalövéssel, amivel belyukasztották a koponyáját.

A Homunkulusz többet nem mozdult, nem lélegzett, a szíve nem dobbant, tagjai nem mozogtak, nem élt, de nem is halt meg egészen, bár inkább volt holt, mint eleven: a fején hatalmas lyuk éktelenkedett, s a lyukon be lehetett látni a koponyaüregébe, ahol síri csend és halotti sötétség honolt. Hiába próbálták életre kelteni, nem jártak sikerrel, de nyugodt szívvel el sem temethették, hiszen valamicske élet csak pislákolt még benne, s nem változott vissza agyaggá. A császár egy vidéki villájába szállították hát, néhány kiszolgált testőr felügyelete alá helyezték, rácsapták a szobaajtót és elfeledkeztek róla: Derkidar azonban hírét vette, hogy miféle különleges kincs rejtőzik Itália hegyei közt elfelejtve, és addig-addig szervezkedett, míg végül megvesztegetve az egyik őrt sikerült a Homunkuluszt ellopatni, s kicserélni a testét egy agyagbábura.

Hát miatta igyekezett most a barlanghoz, medvebőr bundája zsebében Fortunatus agyának arany szelencébe zárt, fénylő és lüktető darabkájával.

Mert hiába volt Derkidar tulajdonában sok-sok évezred tudós bölcseinek, bolond feltalálónak megannyi elmés szerkentyűje: használni bizony egyiket sem tudta sem ő, sem pedig az emberei. S most Derkidar abban bízott, hogy a pretoriánus parittyakőtől kilukadt koponyába, a Homunkulusz megsérült agyának üregébe helyezve Fortunatus agytekervényeit, egy olyan különleges teremtmény birtokába jut, aki nem csak, hogy okosabb lesz mindenkinél, hanem a hatalmas fegyverarzenált is kezelni tudja. Vagy ha nem, hát legalább… De hogy legalább mi, arra magának sem tudott válaszolni. Az az igazság, hogy egész egyszerűen nem bírt ellenállni a kísértésnek, s nem bírta ki, hogy ki ne próbálja, mi történik, ha Fortunatus agyát a Homunkulusz koponyájába helyezi.

Mert a barbárok, a mellett, hogy ostobák, még rettentően kíváncsiak, és hihetetlenül hebehurgyák és türelmetlenek is.

Derkidar kinyitotta a szelencét, s óvatosan két tömpe ujja közé csippentve az eleven velőt, belehelyezte a tátongó üregbe.

Odabent hirtelen fény támadt.

A Homunkuluszon remegés futott át, tüdeje sípolva zihálni kezdett, haja szálai az égnek meredtek, izmain görcsök vonaglottak végig, szeme felpattant, tekintete lassan megtelt élettel, s torkából hosszú, panaszos kiáltás tört elő, amely lassan változtatva hangszínét, panaszosból dühössé, majd dühösből diadalmassá változott.

- Ó igen, fiam, ez az, ordíts, üvölts csak, én vérengző fenevadam, én lángeszű, pusztító gyermekem! Itt a papa! No gyere, nézd csak, miféle játékok vannak itt neked! Hadd lám csak, tudod-e, mire valók? Tetszik-e valamelyik? Na de várj csak, milyen különös illatod van neked, na gyere, hadd szagoljalak meg! Hah, karbunkulus, arany, higany, ólom… meg oroszlán, kőszáli sas, mandragóra, fekete gyökér… ejnye, no, ne lökdöss! Mi ütött beléd!?

De bizony a Homunkulusznak elege lett abból, hogy Derkidar orra ott himbálózik előtte, félrelökte hát a barbárt, felegyenesedett, és körülnézett a boltozatos teremben, amelyet hatalmas cseppkőoszlopok tagoltak.

- Tetszik, ugye? Szép kis raktár, igaz? De nézd csak, mi van itt neked? No lássuk csak, tudod-e, mire való?

Ezzel Derkidar előkapta a százféle tárcsától zörgő masinát, amely a föld összes nyelvén tudott, s ha az ember a szája elé tartotta, s a saját nyelvén beszélt bele, a szerkentyű túloldalán, egy öblös réztölcséren egy másik nyelven jöttek ki a szavak.

A Homunkulusz kézbe vette, megnézegette, megtekerte a tárcsákat, amire a gépezet először szírül, majd koptul, aztán valami furcsa, gurgulázó nyelven kezdett beszélni. De a Homunkulusz az eredménnyel nem volt elégedett, beleharapott hát a gépbe, s elropogtatta az egyik tárcsát, majd fintorogva kiköpte, és a tolmácsképet hozzávágta az egyik cseppkőoszlophoz.

Derkidar aggodalmasan hátrébb lépett.

- No, sebaj, drága fiacskám! Ha nem tetszik, hát nem tetszik! Van itt más! Mit szólsz például ehhez?

Hát ehhez?

No de ez már biztosan tetszeni fog…

De bizony, mutathatott Derkidar akármit a Homunkulusznak, az csak abban lelte örömét, hogy összetörte, ami a keze ügyébe akadt. Derkidar kezdett komolyan megijedni.

- Na jól van, fiacskám, biztos fáradt vagy már, gyere, heverj le itt, majd énekelek neked egy altatót…

A mesterséges embernek azonban nem volt kedve leheveredni, hanem nagyot mordulva fellökte a királyt, és az egyik ostromgéphez lépett, babrált rajta valamit, mire a gépezet nagy csattanással egy ólomgolyót lőtt ki, amely telibe találta a föld alá fúródó szerkentyűket, amelyek vakond-karmaikkal vadul hadarva kezdték volna magukat leásni a földbe, de persze a kemény sziklában nem boldogultak, ezért ide-oda siklottak a barlangban, és mindennek nekimentek: feldöntötték a kínai tűzokádó masinát, amely azonnal lángcsóvákat kezdett ontani magából, felgyújtva minden éghetőt.

A Homunkulusz csak állt megbabonázva, és gyönyörködve bámulta a pusztulást.

Derkidarnak még épp sikerült kimenekülnie, amikor a struccforma lények is táncra perdültek odabenn, s a mennyezetig pattogva feldöntötték a cseppkőoszlopokat, s néhány perc sem telt belé, és az egész hegyet megremegtette a beomló barlang dübörgése.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET amelyben lángba borul a város, függöny lebben, s Fortunatus mellkasára hiúzok telepednek

2010-05-30T07:23:00.002+02:00

A fivérek nagy jókedvben, összekapaszkodva ballagtak a városkapu felé – így pergett tovább Fortunatus emlékezetében a történet, miközben a két szolga a szemétdombhoz cipelte – s a város lassan nyugovóra tért. A csöndes utcán a három testvér éppen valami vidám nótára gyújtott, amikor egy sötét sikátorból megrohanták őket a városi urak által felbérelt orgyilkosok. A legidősebbnek, aki a legmélyebbre nézett a pohár fenekére, menten elmetszették a torkát, azonban a két fiatalabb időben észbe kapott, és felvette a harcot: kardot rántottak, és keményen küzdöttek a fenyegető túlerővel. A lármázás lehallatszott egészen a kikötőig, ahol a kíséretük tartózkodott, s a katonák hamar felismerték gazdáik hangját, és fegyverre kapva rohantak a város felé. Mire odaértek, már csak a legfiatalabb testvér volt életben, de az orgyilkosok épp őt is a sarokba szorították, és több súlyos sebet ejtettek a testén. Már-már úrrá lett rajta a végső kétségbeesés, de társai közeledtét észrevéve új erőre kapott. A harc mostantól kiegyenlítetté vált, majd hamarosan a vendégek kerültek túlerőbe. Erejüket megsokszorozta, s dühüket felszította a vendégjogon esett példátlan méltánytalanság, s miután valamennyi orgyilkost leölték, fáklyákat ragadtak hogy bosszút álljanak. Hamarosan lángokban álltak a házak, s az éjszakai álmukból felvert városlakók rémülten tódultak az utcákra, s igyekeztek a tüzeket oltani. A katonák válogatás nélkül öldöstek nőt, férfit és gyereket, s a bátyjai halála fölött érzett harag a legfiatalabb fiú szívéből is kiirtott minden könyörületet: kardját markolatig döfte minden egyes testbe, amelyet csak elé sodort a véletlen a lángok vérvörös fényében hullámzó éjszakában.

Fortunatus emlékezetében ekkor, miközben a barbár szolgák meglóbálták és a szemétdombra dobták, megjelent ősöreg nagyapja, ahogy a lócán ülve meséli a történetet, s a hangja közben áttüzesedik, mint amikor a száraz faágakat addig-addig dörzsöli a vándor, kit otthonától messze ér a téli éjszaka, hogy a korhadt ág lassan átforrósodik, füstölögni kezd, s felparázsolva tüzet fog: az öregember karjait felemelve, ültében előrehajolva mesélte tovább, - miközben a gyermek Fortunatus a térdén lovagolva, tágra nyílt szemekkel figyelt - , hogyan itatta át a vér Andokidész legfiatalabb fiának ruháját, s hogyan járt utcáról utcára vérengző oroszlán módjára osztva a halált könyörtelen; s hogy miként rúgta be egy földszinti bolthelység ajtaját.

Odabent félhomály volt: a sarokban, egy alacsony asztal mellett egy alak ült görnyedten, s a fénykör fölé hajolt, melyet a mécses cseppnyi lángja vetett. Apró vésőt tartott a kezében, s épp egy ezüsttálkán dolgozott: az ezüsttálka peremét legelésző kecskék sora díszítette, s a véső épp finom ívű szarvakat, s az állatok szőrét metszette a puha fémbe, felpöndörödött, csillámló forgácsot köpve vájatából.

A fiút gyilkos düh öntötte el. Hogyan? Miközben odakint patakmód folyik az utcákon a vér, a házak lángban állnak, s bátyái holtan fekszenek, van ember, aki ügyet sem vet minderre, s holmi hitvány ékszerre figyel? Pusztulj! – gondolta a fiú, majd kiáltotta: Pusztulj! – És a karddal lesújtott az asztal mellett görnyedő alakra – aki feljajdult, és megfordult.

A fiú ereiben meghűlt a vér.

Az apja állt vele szemben.

Vagy legalábbis valaki, aki épp olyan volt, mint az apja: s ahogy haldokolva a fiúra tekintett, a szeme döbbenettel telt meg, s kezeit gyilkosa felé nyújtva mondani akart valamit, a szája kétségbeesett igyekezettel lassan szóra nyílt volna, de jaj, hang már nem jött ki a szájon, de dőlt bőségesen a fekete vér. Nem, ez nem lehet! Képtelenség! A fiú megragadta az elernyedt testet, rázta, magához szorította, s kezével próbálta lefogni a szörnyű sebet.

- Apám! Apám! – kiáltotta – Apám, bocsáss meg!

De aztán hirtelen valami idegen érzés futott át rajta, rémülten hőkölt hátra, s ellökte magától a testet. Az villant át az agyán, hogy hiszen badarság, amire gondol, s nyilvánvaló képtelenség: az apját sok ezer tengeri mérföldre onnan, sok hónapnyi hajóút messzeségben, Milétosz városában hagyták, erőben és egészségben: hát hogyan is kerülhetett volna ide! Ők hónapokig hajóztak a kietlen tengeren, s az apja megelőzte volna őket? Ugyan bizony mivel és hogyan? Talán szárnyakat növesztett, s átrepült? És különben is, a Milétoszi hajóács mit keresne a világ másik felén, egy ékszerboltban? Bizonyára most is épp az álmát meséli valakinek egy citromfa árnyékában! Oly sok az ember a Föld színén, s oly sok közöttük az egymáshoz hasonló…! A véletlen szeszélye hányszor meg nem tréfálja az embert! Úgy bizony! Hát hogyan is gondolhatta, hogy ez az ember itt az apja? Dehogyis az! Ő is egyike e gonosz és aljas város hitszegő lakóinak, joggal sújtott hát le rá a bosszú haragja!

S a fiú ezt végiggondolva megkönnyebbülten felkacagott, felmarkolt néhány aranyékszert, majd az olajmécsest széttörve lángba borította a boltot, és kirohant az utcára.

Hajnalig folyt a harc, s a reggeli nap, amikor felbukkant a tengeri horizonton, csak kormos, füstölgő romokat és szanaszét heverő holttesteket talált. A túlélők, akik titkos pincék mélyén, vagy a városfalakon kívülre menekülve vészelték át a szörnyű éjszakát, sírva bolyongtak egykori városuk üszkös, vértől iszamos utcáin, s hozzátartozóikat szólongatták mindhiába. A fiú a katonáival, s a rengeteg rablott holmival már a déli szél szárnyán szelte hajójával az acélkék tengert.

Hónapok teltek el. Beköszöntött a tél, s komor hófelhők és jeges szelek fenyegették a milétoszi hajósokat. A fedélzetre, a vitorlákra, az evezőkre vastag jégpáncél fagyott,s rettentő súllyal nyomta lefelé a hajótestet: a hullámok átcsaptak a fedélzeten. A legénység erején felül küzdött, hogy a jégpáncélt feltörje, és megmentse a hajót, de az égből hulló jeges permet órák alatt új jeget hizlalt. Dönteni kellett: vagy az életük, vagy a kincsek. Gyásszal állták körül az arannyal teli ládákat: mindenki egyetlen darabot választott ki magának, s a többit a tengerbe szórták. A hajó megkönnyebbülten siklott tovább, a jégnek azonban ez sem volt elég: néhány nap múlva már megint ott tartottak, ahol a kincsek tengerbe-szórása előtt. Ekkor sorsot vetettek maguk közt, s akit a véletlen szeszélye kiválasztott, azt megölték és a tengerbe dobták. Minden nap eggyel kevesebben lettek, s álmatlanul, imádkozva várták a holnapot.

Fortunatus, miközben a szemétdombon lefelé csúszott a ragacsos ételmaradékok és törött edények között, elmosolyodott, amint eszébe jutott, mennyire rettegett, valahányszor a mesélésben a nagyapja ehhez a részhez ért. Érezte a jeges hideget, amely a hajósok testét átjárta, és érezte szívük félelmét, ahogy sorsot húznak saját halálukról. S emlékezetében megjelent a hajó képe úgy, ahogy azt gyermeki rémületében megformálta, a jégbe dermedt kötélzet, az ólomsúlyú vitorlák, s gondolatban most is, csakúgy, mint kisgyerekként, félelmében összegömbölyödve nagyapja ölébe bújt. S már csak a történet vége volt hátra, melyet behunyt szemmel hallgatott:

- A hajón tizennégy nap múltán már csak ketten maradtak: egy hajósinas és a legfiatalabb testvér; s ekkor az istenek különös szeszélye elmúlt, a felhők szétszaladtak és eltűntek a láthatárról, a langyos napfény pedig hamar leolvasztotta a jeget az elcsendesedett hajóról. A hajósinas néhány nap múlva megbetegedett és meghalt, a legfiatalabb fivér pedig egyedül maradt a hajóján.

Egy hónap múltán megpillantotta Milétosz kikötőjét.

A csontsovány, torzonborz férfit senki sem ismerte meg egykori városában. Senki sem jött elébe, hogy üdvözölje őt. A fiú, szívében félelemmel az apja háza felé vette az irányt. Alkonyodott már, mire odaért. A ház már nem a régi arcát mutatta: a falakat újrafestették, az ablakokat-ajtókat kicserélték. A fiú torkában dobogó szívvel lépett az udvarba, s balsejtelme beigazolódott: a házat idegenek lakták. Csak nagy sokára került valaki, aki el tudta mondani, mi történt a korábbi lakókkal: az öregember, ki egykor itt lakott, álmában halt meg, miközben legkisebb fia nevét kiáltozta. Az orvosok el nem tudták képzelni, miféle kórság vihette el. No de jobb is annak az öregnek, hogy érte jött a halál! A fiai elvesztek a tengeren, a feleségét háromnapos láz vitte sírba, mely a bánat miatt tört ki rajta bizonnyal…

Ó, igen: az álmok hona valóban létezik, s bár az istenek messzire rendelték egymástól a kettőt, mégis akadnak különös történetek, amikor találkozik egymással a két világ. S Fortunatus, ahogy ez a hosszú évszázadokon át benne pihenő történet újra felbukkant, megértette, hogy most ő is egy ilyen különös és ritka történet résztvevőjévé vált, s hogy nem tehet mást, mint hogy sorsának enged. De ahogy a történet lepergett előtte, a szívét forró melegség járta át: hiszen képzeletben megint ott ült a nagyapja térdén, érezte az öregember tiszta, különös illatát – olyan illata volt, mint a frissen fűrészelt tölgygerendának – s újra hallotta a hangját, amelyet olyan mérhetetlenül régen nem hallott már, és érezte ráncos kezének érintését és látta a mosolyt, ahogy rátekintett. S ez a szeretet most, ahogy a szemétben feküdt, újra, csakúgy, mint kisgyermekként, mikor még a nagyapja ölébe bújt, átmelegítette és biztonságérzettel töltötte el.

- Nem, nem vagyok egyedül! – gondolta Szellemfejedelem megnyugodva. – Akárcsak nagyapám történetében, az álom engem is a Föld túlsó felére vitt, sosem látott városba, idegen nép közé, de ez az álomvilág mégis immár sokkal inkább otthonom, mint szeretett Pannoniám, melyet magára hagytam, s mely szétpereg, mint a gyöngysor, ha elvásik a szál, amelyre fűzték! Az álom csak egy átjáró, amelyen keresztül az Örök Völgybe lépek, s ki tudja, talán Serapia ugyanígy érkezik oda egy másik világból, amelyről álmai mesélnek. Az én álmom az ő ébrenléte: mily különösen aránytalan, mégis tökéletes találkozás! Amikor ő álmodik s én felébredek, két külön világba lépünk, ahol szörnyűségek marcangolnak; de amint megfordulnak a dolgok, én elalszom, s ő felriad, újra együtt vagyunk.

Jöjj hát, álom!

Ó bárcsak aludnék már, hiszen e földön senki vagyok.

A szemétben fekszem.

A fejem meglékelték.

A szívemből kivágtak egy darabot.

Becsaptak és elcsaltak a hazámból.

És tél van, kegyetlen, szörnyű tél!

Aludni akarok! Aludni…! Elzsibbadni lehunyt szemmel, és átlebegni észrevétlen azon a rejtélyes hártyán, délutáni szellőben lebbenő függönyön, amelynek csak ezt az oldalát ismerjük, csak azt a mintázatát, amely földi létünk szobájába néz: de hogy odaát mi van, a túlvilági utcán, arról csak töredékes emléke lehet a halandónak… de én már tudom, hogy a függöny túloldalán az Örök Völgy nyílik meg előttem, ahol a házban Serapia vár rám, és tudom, hogy ha elaludtam, mellette ébredek. Ó igen, már érzem a haja illatát… már érzem, ahogy a félig nyitott ablakon a májusi virágillat elárasztja a szobát, és hallom a tücskök cirpelését, s ahogy a kert végén a patak csobog…

És Fortunatus már lassan közeledett a függöny felé, már zsibbadt a tudata, már nem érezte lábát-kezét, nehéz szemhéja szembogarára szorult, s a szemétbe görcsösen markoló ujjai elernyedve szétterültek. Az ég szürke felhőiből hópelyhek szállingóztak, s körös-körül feketén, titokzatosan hallgatott a tölgyerdő.

- Ó, bár sosem ébrednék fel! - gondolta még félálomban a Szellemfejedelem – bárcsak örökké tartana az álom! – fohászkodott, s ekkor különös dobogást hallott, s nem, nem a szíve dobbant, ez most másféle hang volt, a földből jött, és mintha közeledett volna, mintha valaki futna, igen, valaki vágtat az erdőn, a lába dobog, dübörög a dombokon át a letömörödött havon, és ez a hang éppen olyan… és felrémlik az idők mélyéről egy mérhetetlenül távoli emlék… ezt a lábdobogást már hallotta valahol, s akkor valami nagyon jelentős, valami rettenetesen különös történt… ez a hang egészen olyan, mint…. ó, de hiszen az képtelenség! Mégiscsak lehetetlen, hogy Ő, éppen Ő erre járjon…

És Fortunatusnak majdnem eszébe jutott, hogy mi ez a hang, már megvolt az emlék, már majdnem megragadta a szélét, mint egy vastag könyv lapjai közé szorult fecniét, melyet jaj, de jó lenne még kirángatni onnan, de a sűrű, nehéz lapok nem engedik… de talán már ez sem fontos, mert hiszen… ó, ez az illat… és a tücskök milyen vidáman ciripelnek, s patak milyen vidáman csobog… Ó, Serapia, te vagy az? Ó, végre, végre-valahára, kedvesem! Fogd meg kérlek a kezem! Igen, reszketek, vacogok, mert tele vagyok félelemmel…! Ha tudnád, milyen rettenetes álmom volt! Jaj, szinte fáj az elmesélésébe kezdeni… ó, hadd öleljelek meg! Képzeld csak el, azt álmodtam, hogy a koponyám meglékelték, és….

És a Szellemfejedelem elaludt a szállingózó hóesésben, miközben a szemétdombon feküdt.

És lássatok csodát: az erdő mélyén, a fagyott tölgyfák, a zúzmarába dermedt bokrok között sárga és zöld szemek izzottak föl, s megzördültek a jeges ágak: egy róka lopakodott elő a vízmosásból, s a szurdok felől két hiúz osont puha talpain, s egy nőstényfarkas ügetett a dombhát felől, a sziklákon pedig kőszáli kecskék ereszkedtek alá. S ezek az állatok óvatosan mind a szemétdombon fekvő Fortunatushoz közeledtek, s egymást figyelve lassan körbevették. Először a farkas lépett hozzá, s melléheverve hasának meleg szőrével melengette az oldalát: majd a hiúzok telepedtek a mellkasára, s dorombolva adták át neki testük melegét; a róka a lábaihoz hevert, s lilára fagyott talpát melegítette, s a kőszáli kecskék a fejénél foglaltak helyet: s az egyik nősténykecske, akinek az emlői édes tejtől duzzadtak, csecsét a Szellemfejedelem ajkához érintette, s az álomba merült férfi öntudatlanul is rátalált az ősi mozdulatra.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET amelyben egy asszony megsüketül, Fortunatust szemétre dobják, és Timoteus fémszerszámai összekoccantak a gránitasztalon

2010-05-23T10:23:00.007+02:00

Mi történik velem? – töprengett Fortunatus, miközben tágra nyílt szemekkel, leszíjazva feküdt a gránitasztalon. Azt sem tudta, hol van, azt sem tudta, mi történt, s az is csak nagy nehezen jutott eszébe, hogy ki is ő valójában; többször ki kellett mondania magában a Fortunatus nevet, hogy újra otthonra leljen benne. Már tudta a nevét, de még mindig nem tudta, hol van, és hogyan került ide.
– Talán már meghaltam? – gondolta - Meghaltam, és ez itt az túlvilág? Ez a két démon, aki fölém hajol, talán az alvilági bírák, akik most emlékeimet, tetteim történetét kiteregetik, tüzetesen áttanulmányozzák, hogy majd meghozzák az ítéletük, hogy mennyit érek? Egyenként kiszedegetik fejemből a képeket, melyeket csodálkozó szemeim az emlékezetembe véstek, s egyenként végignézik valamennyit? Hogyan ítélnek majd felőlem? Vajon melyik csillagképbe száműznek? Örökké perzselő tűzbe taszítanak, vagy az Elíziumi mezőkre kerülök, az Ősök földjére, ahol atyáim, s az ő atyáik, ükapám, déd- és szépapám jár a szent ligetek örökké zöldellő lombjai alatt, szent költeményeket szavalva? Ahol anyám, s az ő anyja, és összes ősanyáim együtt énekelnek, s végtelen szőnyegekké szövik az emberi történeteket? Vajon Isis istennő hogyan fogad majd? Megpillanthatom igazi alakjában, tündöklő fenségében, szépsége teljében, vagy elfordítja tőlem az arcát, s megtagadja tőlem a végső titkokat? Ó, mennyit készültem erre a pillanatra! De hiába olvastam végig a Túlvilági Könyvek minden sorát, most mégis tudatlanul és felkészületlenül állok itt, mint a rossz diák, mikor tanítója feleletre szólítja, de ő csak áll némán, s hiába keresi a fejében a szavakat, csak ürességet talál a tudás dús kincsei helyett! Hosszú volt az élet. Igaza van a sorsnak – ennyi épp elég volt. Végre megpihenhetek a sok… no de hogyan is? Hiszen… hiszen ez még nem lehet a halál… ó, már emlékszem… óh, jaj nekem!
És ekkor Fortunatus szíve nagyot dobbant az üregében: akkorát dobbant, hogy Timoteus doktor csillogó fémszerszámai összekoccantak a gránitasztalon.
- Mi volt ez? – kérdezte fintorogva Derkidar.
A doktor gyanakodva tapogatta Fortunatus mellkasát, és fejét csóválva görögül szitkozódott magában. Felhúzta Fortunatus szemhéját, vizsgálgatta merev, élettelennek tetsző pupilláját.
- Mindent én sem tudhatok – válaszolta végül a királynak.
- Nekem elég, ha megmutatod végre a szellem lakhelyét. Lássuk csak! Szóval ezt mutattad itt?
Azzal közelebb hajolt megint a lüktető tekervényekhez, s koszos ujjaival arrafelé piszkált, amerre Timoteus imént az elfeketült árkokat mutatta. Gyanakodva húzta végig az ujjait a bekérgesedett, rücskös velőn, majd egészen közel hajolt, és tömpe orrával alaposan végigszimatolta az egészet. Aztán dühtől ellilult arccal ordítani kezdett.
- Engem akarsz becsapni, te átkozott görög! Azt hiszed, a tudományoddal olyan sokra mész? Átlátok ám rajtad, te nagyokos! Azt hitted, szépen átvered Derkidart, rásózol egy darab értéktelen, odakozmált velőt, hogy a végén majd szépen kimazsolázd magadnak a Szellemfejedelem agyának valódi kincseit? De itt van ám nekem az én vezérlő, nagyszerű orrom, ami mindig megmondja az igazat! Ezt az orrot nem lehet ám becsapni! A hazugságnak szaga van, és szaga van az igazságnak is! Ez a rész, amit mutattál nekem, barátocskám, halott anyag! Elszenesedett, mint a kondér alján az árpakása, ha az északi szél felszítja a máglya tüzét! Tudhattam volna, hogy éppen az ellenkezője igaz annak, amit mondasz!!!
Azzal fogta az egyik bronzkést, és egyetlen mozdulattal kikanyarította Fortunatus agyából azt a részt, ahol imént a csillámló fények szaladtak át. A lüktető és szentjánosbogár módjára fénylő darabkát fadobozba gyömöszölte, és medvebőr bundája mélységes zsebébe rejtette.
- Ezt a haszontalan húsdarabot dobjátok a szemétdombra! – mutatott Fortunatus testére a király, mire a szolgák, akik eddig némán álltak a fal mellett, megragadták a Szellemfejedelem testét, eloldották a szíjakat, amelyek a gránitasztalhoz erősítették, két markos legény megfogta kezét-lábát, és már vitték is kifelé.
- Ezt az álnok, hazug görögöt pedig verjétek vasra, és vigyétek a jégbarlangba. Hadd tudja meg, milyen sorsot érdemel, aki túl akar járni Derkidar fenséges orrán!
Timoteus megvetően lökte el magától a szolgákat.
- Tévedsz, Derkidar! Amit te keresel, már nincs sehol! Megölhetsz engem, szemétdombra vetheted Fortunatust, de akkor sem lesz a tiéd, amit keresel! És azért nem, mert a szellem már kiégett ebből a testből. Valami nagyobb erő, talán varázslat, talán a sors akarata, talán gyűlölet, talán szerelem, de valami kiégette Fortunatusból szellemének erejét, és hókuszpókuszolhatsz te, amennyit akarsz, akkor sem csiholsz elő a halott húsból egy szikrányi szellemet sem.
- Hazudsz! – rikkantotta Derkidar. – Látom a szemeden, hallom a hangodon, érzem a szagodon! Mindened hazudik, a hajad szála, a lábujjad körme, a köldököd mélye, minden hazugság! Majd elválik, mit ér ez itt!
Azzal dölyfösen a zsebére csapott, és intett a szolgáknak, akik most már nem teketóriáztak, hanem földre teperték Timoteust, és szoros gúzsba kötve saroglyára lökték, s már vitték is a hóban botladozva a jégbarlang felé.
De miért is dobbant olyan nagyot Fortunatus szíve?
Mert a Szellemfejedelemnek akkor egy szempillantás alatt minden eszébe jutott.
Mint ahogy az áradó folyó, mely a jégtáblák mögött lassan emelkedik, s a hatalmas, szürke víztömeg egyszerre szakítja át torlaszát, s fekete, sáros áradattal ragad magával házat, embert, állatot, s bölcsőt, koporsót egyként elsodor, úgy söpörtek végig Fortunatus lelkén az emlékei. Eszébe jutott a havazás napja, s az álom, amelyből akkor ébredt, és eszébe jutott hosszú vándorútja, eszébe jutott a jós, a trák hajója, s eszébe jutott a hóvihar, amelyben a barbár földön magához tért az ember-nem járta parton, és az is eszébe jutott, hogyan vetettek rá hálót a barbárok, s hogyan vonszolták szégyen szemre meztelenül a hóban egészen Derkidar öles tölgygerendákból rótt palánkváráig; újra hallotta a részeg ujjongást, diadalordítást és gúnykacajt, mely fogadta; és eszébe jutott az Örök Völgy, s a langyos estében illatozó hálószoba, ahol az imént szenderedett el szerelme oldalán. S ahogy mindez eszébe jutott, a szívét metsző rémület járta át: mert megértette a Szellemfejedelem, hogy a boldogság, amelyben megmerítkezett, s az Örök Völgy, ahol a házuk áll, nem része a földi, kitapogatható valóságnak, hanem az álmok különös anyagából szőtték; a földi valóság a bűzlő szájú Derkidar és a kígyómozgású doktor, aki most a pupilláját kémleli; és azt is megértette, hogy Serapia, akinek még az orrában érezte az illatát, s ujjai begyében hajának tapintását, nem valóságos személy, hanem álomkép csupán, s tünékeny álom szőttese az Örök Völgy világa, nyomtalanul foszlik szét, mint a gyenge lehelet egy téli hajnalon. Már ha nem fordítva van, se nem az történt, hogy mindaz, amit eddig a valóságos életének gondolt, hirtelenjében álomképnek bizonyul, s amit eddig álomnak hitt, hirtelen valósággá lép elő! De hát hogyan lehetséges mindez? Csakugyan: minden annyira valóságosnak tetszett! Ujjai még sajognak a lant pengetésétől, szeme előtt még örvénylik a nimfák tánca, még érzi a rét illatát… miféle különös varázslat ez? Milyen szövevényes, különös terv, amely a sorsnak most ilyen hurkos ösvényeket szab? Miféle isten miféle terve az, amely e különös sorsfordulókban testet ölt? Hogyan is lelhetne minderre magyarázatot?
Így töprengett magában Fortunatus kétségbeesetten, ugyanakkor lelke legmélyén egyfajta fásult belenyugvással, mint aki végső vereségét beismerve, megadja magát az eseményeknek, s nem dacol tovább, nem küzd az árral. És miközben így gondolkodott, a teste mozdulatlanul hevert, és sem a tudós doktor, sem pedig az éles szimatú barbár nem vette észre rajta, hogy mindent érzékel, ami körülötte történik.
S ahogy így hevert, s kétségei marcangolták, a Szellemfejedelemnek eszébe jutott egy régi történet, amit még apró gyerekként hallott a nagyapjától, aki gyakran az ölébe ültette, s mesélt neki az emberek és az istenek viselt dolgairól. Öreg volt már ekkor a nagyapja, megvolt már vagy ezer esztendős: a bőre hasonlatos volt ahhoz az öreg falócához, amelyen naphosszat üldögélt fönt, a Toronyban, s a hangja is olyan sistergő, reszelős volt már, mint amikor a száraz faágak a őszi erdőn összecsiszolódnak a rőzseszedők vállán.
Ő mesélte el neki Andokidész történetét.
Andokidész milétoszi férfi volt, városának megbecsült polgára, s igen tapasztalt és ügyes hajóács: bárkái és gályái messze földön híresek voltak arról, hogy nem fogja őket a vihar, s szinte maguktól rátalálnak a helyes útra, még ha csillagtalan is az éj, s a szemhatáron semmi sem nyújt eligazítást.
Ezt az Andokidészt roppant módon érdekelték az álmok. Hajlandó volt hosszú napokat utazni, távoli szigetekre elhajózni, ha azt hallotta, hogy valaki különös álmot látott: nem nyughatott, amíg el nem meséltette magának az álom tanújával, mert nem elégedett meg a másod- vagy harmadkézből kapott történetekkel. S miközben nem győzte gyűjteni mások álmait, maga is kifogyhatatlan volt álomtörténetekből: egészen pontosan és alaposan fel tudta idézni, amit álmodott, és olyan hosszan, olyan részletesen mesélte, hogy a fiai – merthogy három fia volt Andokidésznek –már nem győztek hova menekülni az apjuk történetei elől. Ha tehették, már kora reggel elszeleltek, s csak késő éjjel állítottak haza, de ha sehogy sem volt mód arra, hogy kereket oldjanak, sorsot húztak, hogy melyikük hallgassa végig az öreg hosszú órákon át göngyölődő elbeszéléseit. Andokidész feleségének szerencséje volt: még fiatal korában egy nyári délután, miközben virágot szedett a réten, mellette csapott le a villám, s örökre megsüketült: neki aztán beszélhetett Andokidész, amennyit akart, az asszony csak mosolygott szelíden, bágyadtan, s csak az ördög tudja, merre jártak a gondolatai.
Ahogy öregedett Andokidész, mind gyakrabban álmodta ugyanazt: az álomban egy városban járt, amit az előtt sosem látott, s amelynek még a nevét sem hallotta korábban. Idegen ajkú nép lakta ezt a várost, mely magas hegy tetején épült, magas falak mögé. A szűk és kacskaringós utcák föl-le bukdácsoltak a völgyek és vízmosások között, s a házak e mostoha terepen kapaszkodtak meg oszlopaikkal és cölöpjeikkel. Andokidész álmában ebben a városban volt ékszerész: apró műhelye zsúfolásig tele volt alapanyagokkal, ezüst-bronz- és aranylemezekkel, a legkülönbözőbb fajta ékkövekkel és gyöngyökkel, és díszes ládákba felhalmozott kész ékszerekkel, s a közepén karcsú üllő állt, amely körül apró fejű kalapácsok és tűvékony vésők sorakoztak. A műhely az utcára nézett, ahol egész nap jöttek-mentek az emberek. Sokan tértek be hozzá; fiatal lányok próbálgatták a fülbevalókat, pénztelen, szerelmes ifjak mustrálgatták sóváran az árukészletet, s nagy hatalmú, gazdag polgárok vásároltak nagy tételben hölgyismerőseik számára, de volt, aki csak úgy beszélgetni ült be Andokidészhez. S folyt a szó, ahogy szokott, a világ legkülönbözőbb dolgairól: távoli tájakról, különös sorsfordulatokról, háborúkról és csodálatos gyógyulásokról, és persze álmokról is: hisz Andokidész álmának lakói csakúgy álmodtak, mint mások. Ó, felébredvén rengeteget tudott mesélni a férfi, hiszen különös módon minden apró részletre pontosan emlékezett! Azt is el tudta mesélni, mit mesélt neki az, aki beült hozzá beszélgetni, s így újabb és újabb történetek göngyölődtek elő az álomból. Nem akadt az évben olyan hónap, amikor legalább egyszer ne álmodott volna erről a városról, de egyre gyakrabban vágyott vissza oda. Milétoszi életétől, a hajókészítő műhelytől, városának boltjaitól és utcáitól megvetően, unottan fordult el, s jószerivel már csak akkor mutatott valami életkedvet, ha a hegytetőre települt városáról mesélhetett. Nem szívesen volt már ébren sem, legfeljebb csak annyi időre, ameddig az álmát elmesélhette: már az is mindegy volt neki, hogy kinek; az utcán néha grabancon ragadott valakit, és addig nem eresztette el, ameddig az álmát el nem mesélte. Egyébként naphosszat az ágyában heverészett és bódító italokkal kábította magát, hogy minél hosszabb, minél mélyebb álomba merülhessen.
Fiai ekkor már meglett férfiak voltak, saját családja volt mindegyiknek: nem csoda, hogy mindhárman kereskedők lettek, s hónapszámra nem vetődtek haza a messzi tengeri utakról. Egyszer nagy vállalkozásba fogtak, melyhez össze kellett adniuk a pénzüket, mert erőik egyesítése nélkül nem boldogulhattak: olyan messzi országba készültek, ahol még korábban egyetlen milétoszi kereskedő sem járt: az utazás mesés haszonnal kecsegtetett, s az ifjakat hiába próbálták óvatosságra inteni tapasztaltabb, világlátott polgártársaik.
Katonákat fogadott hát a három fiú, felszerelkezett minden elképzelhető fegyverrel, ruhával és élelmiszerrel, s sorsukat a jóindulatú isteneknek ajánlva, s csókot lehelve feleségeik ajkára, nekivágtak a nagy útnak.
Hónapokig hánykolódtak a viharos tengeren, anélkül, hogy lakott földet értek volna: az útjuk kopár szigetek mentén vezetett, melyeken csak pókok és gyíkok éltek. Néha napokig nem láttak sem a napot, sem a csillagokat, nem tudtak kikeveredni az éjszakából. A kilencvenkettedik napon végül felragyogott a nap, s rezdületlen, derűsen kéklő víztükörre siklott hajójuk. Elcsigázva vánszorogtak fel a fedélzetre, és reménykedve kémlelték a horizontot, ahol hamarosan kiemelkedett egy sziget sziluettje: ahogy hajójuk egyre közelebb vitorlázott, lassan kirajzolódtak kíváncsi szemeik előtt úticéljuk körvonalai: éppen úgy, mint a térképeken, melyeket követtek, égbe nyúló hegycsúcs uralta a sziget közepét, amelynek tetején egy város állt. A házak felől zeneszót hozott feléjük a reggeli szellő.
Kikötöttek, kirakodtak, és elkezdték árulni a portékáikat: az idegen kereskedők érkezésének, s különleges áruiknak a híre hamar szétfutott a városban. Estére a készletüknek több, mint a felét eladták, mégpedig olyan hatalmas felárral, hogy útjuk valamennyi befektetése nemcsak busásan megtérült, hanem már az is nyilvánvaló volt, hogy ha hazaérnek, Milétosz leggazdagabb embereivé lépnek majd elő. ettől a tudattól szertelen jókedvük kerekedett, és nekivágtak a városnak, hogy a gyötrelmes hajóút és nélkülözés után most szerencséjüket méltóképpen megünnepelhessék. Sorra járták a csapszékeket, és a színes szalagokkal díszített házakat, ahol a szép lányok laktak. Gazdagságukat nem titkolták, két kézzel szórták a pénzt, s rövidesen úgy érezték, hogy a városban minden eladó, s ráadásul mindent meg is tudnak venni. Egyet azonban nem tudtak: hogy mi lakik e város lakóinak szívében. Mert amíg a három fiú dorbézolt, a város polgárai összedugták a fejüket egy titkos teremben, s megegyeztek, hogy a nagyhangú idegeneket elteszik láb alól, s megosztoznak a vagyonukon.

HUSZONHARMADIK FEJEZET melyben az álomnak adamant-héja van, az utcákon vöröslő szemű emberek botorkálnak, és Fortunatus koponyáját meglékelik

2010-05-16T08:48:00.001+02:00

- Kérlek, szabadíts ki, Fulvio! Szabadíts ki a fogságból, kérve kérlek, kedves Fulvio! Szabadítsd ki Serapiát!
Így kiáltozott álmában a lány, és a fejét ide-oda vetette a csillagképekkel hímzett, éjszínkék párnán. Nyakizmai görcsösen megfeszültek, mellkasa hevesen zihált. Fortunatus szorosan átölelte, majd rázni kezdte, arcára kétségbeesett csókokat borítva. De hiába paskolta, hiába csókolta, hiába szólongatta, hiába próbálta felébreszteni, a lányt az álom mocsara csak nem eresztette el, erős csápokkal, vastag hínárokkal húzta magába, és Serapia csak vergődött kétségbeesetten. Fortunatus már azon volt, hogy ölbe kapja a lányt, és kirohan vele segítséget keresni a titokzatos madárfüttyel átszőtt éjszakába, amikor Serapia hirtelen felült, kinyitotta a szemét, s tekintetében iszonyatos rémülettel pillantott végig a szobán.
- Hol vagyok? – kérdezte elfúló hangon.
- Itthon vagy, szerelmem! Itthon, az Örök Völgyben!
- Ó, istenek… ó, Fortunatus… mondd, hogy csak álom volt… ó, igen, csak álom volt! Ezerszer áldott éjszaka, ezerszer áldott ébrenlét, áldott, szent, józan világ, ó, idő-nem járta, drága völgyem…!
És megkönnyebbülten, bár még mindig zihálva hanyatlott vissza a párnára.
- Jaj, Fortunatus! – ragadta meg a férfi kezét – Olyan borzalmas álmom volt!
- Ne félj, Serapia, már felébredtél! Felébredtél, és itt vagy velem… de ki az a Fulvio, akit álmodban szólongattál? S miféle fogságot emlegettél? Bárcsak fejest ugorhattam volna az álmodba én is, hogy segítségedre siethettem volna! Olyan igazságtalan a sors, hogy az álmainkat áthatolhatatlan adamant-héjazatba zárja, melyen nem juthat át senki, aki segítségünkre siethetne, sem a szeretet, sem a gyűlölet zörgetésének nem nyittatik ajtó, s a lidérces álomképekkel magunkra maradunk, mint valami föld alatti börtöncellában, csúszómászók, férgek és patkányok között!
- Ne bánd, Fortunatus… ne bánd! – suttogta Serapia lassan ingatva a fejét. Hangja elszürkült, fakón, zörögve szólt. – Na bánd, hogy nem tudtál utánam jönni… álmomban rettenetes, kietlen világban jártam, egy fagyos téli délutánba dermedt, romos, düledező városka főterén. Szakadt a hó körös-körül, a kormos házfalak között szél süvöltött. Az eget láthatatlan varjúhadak károgása töltötte be, s az utcákon köhécselő, sápadt, vöröslő szemű emberek botorkáltak. Ó, igazán olyan vigasztalannak tűnt az a hely, mintha az alvilágba magába csöppentem volna, az elátkozott lelkek közé, ahová Isis istennő parancsszava sem hatol le, ahová nem hull a napfény, a Hold sem vet imbolygó árnyékokat, s a bűnösök a bűnösökkel összezárva egymást gyötörve büntetik!
Ahogy körülnéztem, hogy merre menekülhetnék e kietlen helyről, borzadva kellett észrevennem, hogy én magam kétszeresen is börtönbe vagyok zárva. Nemcsak e szörnyű alvilág sötét égboltja zárult fölém, hanem egy fullasztóan szűk cella is, melynek fogja voltam. Börtönöm fala áttetsző volt, valamiféle kristály: körbejárva végig ki tudtam tapogatni a falát és a mennyezetét. Egy durván faragott zsámoly, egy vetetlen, szalmával borított ágy, egy fatányér s egy agyagpohár, ennyi alkotta börtönöm bútorzatát. Kétségbeesetten dörömböltem, rúgtam és haraptam a jéghideg kristályfalat, de senki sem sietett segítségemre. Ahogy jobban körülnéztem, észrevettem, hogy a külvilágot egy szekér fel-fellebbenő ponyvája mögül látom, s hogy a kristálybörtön e szekér belsejében áll. S amint kétségbeesetten kerestem a kiutat, a térre vezető egyik utcán egy köpenybe burkolózott alak tűnt fel. Lassan vánszorgott át a téren, rongyokba bugyolált fagyott lábait kínnal vonszolva a hóban, mint a haldokló kutyák. Amint a szekér közelébe ért, engem valami különös erő kerített hatalmába, mely arra kényszerített, hogy lebegni kezdjek, majd a lebegés lassan kiemelt, félig-meddig a börtönöm fölé, miközben a szekér körülöttem varázslatos színeket öltött, aranyban és vörösben tündökölt, s szemet kápráztató szikraeső záporozott sisteregve a friss hóra. Hiába azonban a tünemény: a vánszorgó alak ügyet sem vetett felém, hiába kérleltem, hiába kiáltoztam: a tér túloldalán lassan elnyelte tekintetem elől a hóförgeteg. S ekkor az erő, amely az imént kiemelt a kristályból, most elengedett, és én újra visszazuhantam előbbi, szűkös börtöncellámba, miközben a fények és a szikraeső is elenyészett, s újra csak a rongyos szekérponyva csapkodott az üvöltő szélben.
Aztán megint jött valaki, és megint, néha ketten, néha hármasával botladoztak a hóban, fiatalok és öregek, családok karon ülő gyerekekkel, előbújtak romos, jégbe dermedt városuk mélyéről, és továbbvánszorogtak egy másik odú felé, megannyi szürke arcú, kifejezéstelen tekintetű ember összeszorított ajakkal, s csak néha-néha rezdült meg egy pillanatra valamelyikük, amikor a kocsi felé tekintett, amely ugyan hiába tündökölt, hiába szórta a szikrát, e megkeseredett városka lakóinak elfásult szívében a legnagyobb igyekezettel sem tudott érdeklődést kelteni.
Zokogva borultam a padlóra, és sírva kértem az Istennőt, hogy küldje rám a megváltó halált, de imám szavai élettelenül hullottak vissza a rideg kristálymennyezetről. Lassan elfogytak a könnyeim, s újra feltekintettem. Ekkor a pokolbéli terecske távoli szögletében újabb alak tűnt elő a hófüggöny mögül. Lopva tekintgetett szét maga körül, mintha attól félne, hogy követik. Lassan az arca vonásai is kibontakoztak, s ekkor a szívem hevesebben kezdett dobogni – ó, ne haragudj rám ezért, Fortunatus! Hiszen az álmom olyannyira külön világba zárt, olyan messzire száműzött éber önmagamtól, hogy arra sem emlékeztem, hogy Te vagy nekem, s hogy az Örök Völgy a hazám. Magányom kietlen és dermesztő volt, mint egy kitett gyerek, akit gonosz mostohái az erdőben hagytak, s az alkonyat farkasüvöltéssel száll le fölötte, s a halál leheli rá hidegét a fagyott kövekből, úgy nyüszítettem félelmemben az ismeretlenség közepén, boldogságomról tudatlan. S ahogy az az ifjú elém tűnt, a szívem hirtelen megtelt reménnyel és bizakodással, hiszen arcvonásai annyi becsületességet, oly nemes lelket, annyi bátorságot és erőt sugároztak! Olyannyira különböző volt a többi arctól, amely ebben az elátkozott városban elém került! Újra megragadott az iménti erő, és kiemelt cellám fölé, a szekér ismét átalakult a szikrákat szóró, aranyszínű tüneménnyé, és én hirtelen megéreztem a nyelvem hegyén a közelgő ifjú nevét. Nem értem, hogyan történhetett, hiszen azelőtt sosem láttam, de a név olyan tisztán, olyan egyértelműen hullott a számra, mintha születésem óta az emlékezetembe vésődött volna. S ekkor felkiáltottam, hogy „Fulvio, drága Fulvio, ments meg, szabadítsd ki Serapiát!”.
Az ifjú hangomra megtorpant, arcán rémület jelent meg, s szíve fölött ijedten szorított magához valamit, mintha attól tartana, hogy kirabolhatják. Újra szóltam hozzá, s ekkor tétován és bizonytalanul közeledni kezdett a szikrákat szóró tákolmány felé, s az én szívem reménység járta át, hiszen szentül hittem, hogy az ifjú személyében a szabadítóm érkezett el. A lépcsőn felhágva a szekér belsejébe lépett, s megigézett tekintettel bámult a szemembe, ekkor azonban egy töpörödött, gonosz tekintetű emberke ugrott elő az arany szobácska mélyéről. Hosszú szakálla a földet seperte, a feje búbján hegyes süveg éktelenkedett, amelyből ugyanolyan szikrák pattogtak, mint amilyeneket a kocsi körül hullottak, s haltak el sisteregve a hóban. A törpe köpenye kígyóbőrből készült és ezüst csatok díszítették, a lábán pedig furcsa, magas sarkú csizma meredezett, de akkora, hogy a gazdája szinte eltűnt benne. A kezében ostort tartott, melyet meglendített, s az ifjú kezére csördített vele, mely pedig már éppen felém emelkedett volna, hogy megérintsen. „Tolvaj!” – kiáltotta a gonosz törpe, s erre szabadítóm tekintetén újra rémület tükröződött, s ismét magához szorította köpenyét, amely alatt, immár jól láthattam, féltve rejtegetett valamit; s ahogy a törpe újabb ütésre emelte ostorát, az ifjú egyetlen ugrással a téren termett, s eltűnt a szemem elől.
Ó, hogyan mondjam el végtelen kétségbeesésemet, amelybe a gonosz törpe győzelme taszított! S miközben kétségbeesetten kiáltoztam segítségért, újra visszazsugorodtam a kristályzárkámba, melyet a törpe, amely immár óriásként magasodott fölém, a kezébe vett, s gonosz tekintetének tüzéhez emelve, alaposan megvizsgálgatott, mintha bizony valamiféle gyűjtemény számára zsákmányul ejtett különleges bogár, vagy állatka volnék, akit kalitkában kell tartani! Sírva kiáltottam válogatott átkaim szívtelen rabtartóm felé, de az csak vigyorgott, s börtönömmel együtt ismét visszahelyezett egy állványra. Jaj, Fortunatus! Nem tudom elmondani azt a rettegést, ami a szívembe hasított, amikor azt láttam, hogy a szörnyeteg arra készül, hogy kinyissa szelencém tetejét! S Isis istenanyánkra mondom, talán bizony meg is haltam volna a rettegéstől, ha ébresztő szavaid ki nem rángatnak e rémálom sötét üregéből.
S Serapia ismét zokogva vetette magát a csillagképekkel hímzett, éjszínkék párnára. De hallotta ám a sírás hangjából Fortunatus, hogy a lány szívéből már elillant a félelem sűrű füstje, s dús haját megsimogatva melléhevert az ágyra. S miközben a lány sírása lassan hüppögéssé szelídült, majd a hüppögés is egyre ritkult, a férfi eltöprengve kémlelte a szoba föléjük boruló mennyezetét. A lány álmán gondolkodott, hogy vajon miféle rejtett jelentést görgetett e rémisztő történet formájában eléjük a megfejtés után áhítozó sors. De ahogy töprengett, a szempillája lassan elnehezült, s ahogy lehunyta a szemét, megpillantotta azokat a sosem halványulóan fénylő és ezernyi színben pompázó ábrákat, amelyek minden elalvás előtt a szemhéjára vetültek, s amelyek kusza keringésében, bohókás ugrabugrálásában oly sok örömét lelte már; s miközben kedvtelve szemlélte e furcsa fénylényeket, lassan elnyomta az álom; s amint átlépett az álom küszöbén, az orrát fojtogató bűz csapta meg: az égett medvebőré.
Üvöltés harsant, s a szájból, mely az ordítást kiadta, medvehúscafatok, savanyú borpermet, és rohadó, odvas fogak szaga csapta meg Fortunatus arcát.
- Én Derkidar vagyok, a király! Nekem merészeled azt mondani, hogy nem találod?
- De esküszöm, uram, hogy nincs itt… - válaszolt reszkető hangon a másik, és kiemelte a véres fogót Fortunatus fejéből. – Egyszerűen nincs benne!
A férfi, aki annyira megrettent a barbár királytól, Timoteus volt, szamoszatai teológus és vándor orvosdoktor, aki megunta egyháza tanításait, és inkább kereket oldott a Római Birodalomból, hogy tudományát jó pénzért barbár földön árusítsa, ahol, bár teológusokra nem sok igény mutatkozott, nagy keletje volt viszont a görög földön képzett tudós orvosoknak. Most épp Fortunatus meglékelt koponyája fölött szorgoskodott: egy jókora nagyító segítségével vizslatta a kürtőket, tekervényeket, nyúlványokat, szigeteket és járatokat, csigaforma alakzatokat és levélerezetre emlékeztető erecskékkel behálózott, lüktető árkokat, amelyek a Szellemfejedelem agyát alkották. Mellette, a csiszolt gránitasztalon különböző méretű és formájú fogók, csipeszek, ollók, kések és kanálkák sorakoztak, megannyi, értő kézzel készült, finom mívű munka, díszes elefántcsont nyelekkel, melyek istenségeket s rejtett értelmű szimbólumokat formáztak.
E nemes eszközökkel már itt-ott megbontotta Fortunatus agytekervényeit, s a dühöngő Derkidarnak éppen azt magyarázta, hogy mért nem találja, amit a király olyan rettenetesen és ádáz indulattal keres. Derkidar hatalmas pocakjával, bozontos szakállával, kurta lábain odaszuszakolta magát a cingár doktor mellé. Tömpe, húsos orrával beleszagolt Timoteus nyakába.
- Nem szeretem a szagodat, te görög. Olyan szagod van, mint aki egy életen át hazudott.
- Tudhatnád, nagyuram, hogy a görögök sosem hazudnak – válaszolta Timoteus.
- Ostobák vagytok ti mind, görög, római, karthagói, hispán… az én orromat nem tudjátok becsapni! Beszélhettek nekem akármit, a szagotok elárul! Az őszinteség, meg a szeretet! Ez hiányzik belőletek!
A doktor elfintorította az orrát, és magában megállapította, hogy Derkidarból nemcsak elviselhetetlen szájszag, hanem a testhajlatok és a medvebőr ruházat legkülönfélébb bűzeinek őszinte egyvelege áradt.
- Na lássuk a tudományod! – dörmögte a király, és rövidlátó vakondszemeivel ügyetlenül hunyorogva figyelte a magyarázatot.
- Nézze, nagyuram, ez… nos, ez itt az a hely, ahol az emlékek lakoznak.
- Akkor ez kell nekünk?
- Nem egészen. Az emlékek, meg a tudás… nem egészen ugyan az.
- Hogy a rák egye ki! Akkor meg minek? Vágjuk ki!
- Nem javaslom.
- Tudod, kit érdekel, hogy te mit javasolsz? Add ide azt a kést!
Timoteus kelletlenül nyúlt a kés felé, hogy átadja a követelőző barbárnak, de ekkor a király figyelmét szerencsére megragadta Fortunatus agyának egy másik tekervénye, amelyen ebben a pillanatban – hogy, hogy nem – narancs- és bíborszín fények villantak, melyek sötétzöldre váltan szerteszaladtak a környező erecskék erezetén.
- Ez mi volt? – kérdezte Derkidar bambán csodálkozva, és közelebb szimatolt Fortunatus agyvelejéhez..
- Nos, szívesen elmondom, uram, ha egy csöppet méltóztatik rám figyelni.
A barbár húshegy megszeppenve elhallgatott.
- Tehát… - kezdte megemelkedett önbizalommal a magyarázatot Timoteus – mint azt az imént mondottam volt, ez az a hely, ahol az emlékek lakoznak. Ebben a dudorban találhatóak a gyerekkor emlékei, azért ilyen kacskaringós. Ebben az árokban meg mellette, itt laknak az ember édes szülői. Aztán erre tovább következik minden olyan dolog emléke, amelyre szívesen gondolunk vissza, a hosszú, napfényes délutánok, a vidám reggelek, a legszebb álmok, kedvenc kutyánk, a kedvenc ruhánk, egy patak, amelyen sikerült átugrani, egy röptében elkapott madár, utcán talált ezüstpénz, meg minden ilyesmi. Itt laknak az ízek: a söré, a máké, a reszelt tormáé, a nyers rókagombáé, a penészes tejfölé, és így tovább. Aztán ezek az öblök egytől egyig istenek lakhelyei: itt lakik Apollón, itt Héra, itt az alvilág sötét istene, Hádész, ez itt Isis istennő területe…
- Hagyj már engem az idióta istenekkel, Timoteus! Nem érdekelnek! Azt mutasd, hol lakik a szellem, amit megígértél!
Timoteus reszkető mutatóujja ekkor elindult, s ujjvége végül megállapodott egy terület fölött, amely szárazon, élettelenül feketéllt az elevenen lüktető, erek hálózta táj peremén.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET amelyben Fortunatus őzbőr cipőt visel, drágakövekként szikráznak a szavak és a völgyben őgyeleg a régi pásztor

2010-05-09T10:47:00.002+02:00

A májusi napfény szelíden tűzött át a diófa levelei között. A harmatos füvön árnyékfoltok kergetőztek, s méhek, darazsak, legyek, lepkék, és káprázatos színekben pompázó, fénylő páncélú bogarak szorgoskodtak a virágok körül. Bimbóit bontogatta a rózsalonc, a trombitavirág, a labdarózsa, a hárs, s a vadszőlő sötétzöld, tenyérforma leveleket borított fájdalmasan megnyúlt hajtásainak szikár inai fölé. A dombhajlat mögül áthallatszott a patak csobogóinak vidám és szertelen csacsogása, a vízből csillámló testű pisztrángok dobták fel magukat, és megpördülve ezüstös vízpermetet spricceltek maguk köré, aztán visszahullva nagy csobbanással repesztették szét maguk alatt a víztükröt, s néha, bár még bátortalanul és rekedten, az első békák is megszólaltak, készülve a nagy, nyárközépi szerelmi kardalokra. A faragott mészkőlapokkal borított déli házfalon a napóra feltartott kezű istennőt formázó mutatója a délelőtt közepére vetette árnyékát, a nap legderűsebb óráira. A legelőre ballagó nyáj boldog kolompszava hullámzott át a rétek felett. A házból kacagás hallatszott.
- Fortunatus! Eressz, te bolond! Összegyűröd a ruhám!
- Csak még egy csókot, Serapia! Csak egyetlenegyet!
Hosszú csönd következett, amely arra utalt, hogy a kérés meghallgatásra talált: aztán mindketten kiszaladtak a napfényre.
Fortunatus arca sima volt, és szinte ránctalan: csak a szája szögletében hagyott egy-egy íves bemélyedést az örök mosoly. Zöld szeme nyugodt derűvel fénylett, s egy kissé mindig fátyolos volt az örömtől. Boltozatos homloka sima volt, sem bánat, sem kétely nem redőzte, s vörös haját, mely dús, erős fürtökkel keretezte az arcát, aranyszálakkal szőtt hajpánt fogta hátra. Sötétzöld inget viselt aranygombokkal, s egy könnyű, bordó selyemsálat, mert a torka felettébb érzékeny volt a hűvösre. Lábait világosbarna, könnyű gyolcsnadrág takarta, és mindehhez zárt őzbőr cipőt viselt, melyen ezüstcsatok díszlettek. Léptei könnyedek voltak, s nem nélkülöztek bizonyos ünnepélyességet sem, mintha titokban, messziről egyvégtében valami ünnepi zenét hallana, s léptei ritmusát ahhoz igazítaná. Lényéből méltóság, nyugalom, derű és szerelem, rengeteg szerelem sugárzott, melynek minduntalan számtalan apró jelét adta: hol szerelmese haját simította meg, hol kézfejéhez ért az ujjbegyével, hol ruhája illatát szívta be mélyen, lehunyt szemmel, hol arca szépségén révedezett el kábultan, önfeledten.
Mert Serapia szép volt, tündöklően szép. Az arca enyhén hosszúkás volt, de cseppet sem szögletes: az orra pici, puha, és finoman ívelt; az álla közepén alig látható, finom bemélyedés derengett, amelyet szinte csak a súrló fénnyel utazó árnyékok vettek észre; az ajkai élénkpirosak voltak és teltek, s egy picit mindig csücsörített, talán, hogy szerelmének bármikor annál könnyebben csókot adhasson. Csinos fülecskéje a fejéhez simult, s fülcimpájában aranyfüggő csillogott, melybe aprócska smaragdot illesztett az ékszerész; a nyaka hosszú volt s fejét egy cseppet mindig előre szegte, mintha mindig mindenre nagyon odafigyelne. De a legeslegkülönösebb az egész lányon mégiscsak a szeme volt. Barnák voltak ezek a szemek, néha szinte feketék; de ha közelebbről megnézte valaki, észrevehette, hogy a barna íriszt aranyszín háromszögek intarziája díszíti, mint valami egészen különleges ékszert; s e szempár fölé komoly, határozott ívű szemöldök borult, melyek baljós gondolatoktól olykor szinte összeértek. De most kisimulva árnyékolták sűrű szempilláit, mint két szelíd boltív: hiszen miért is lett volna oka bánatra Serapiának, ha a kedvese mellett ébredt?
Kék selyemruhát viselt: derűs és tiszta kéket, mint a hegyi tavak színén tükröződő tavaszi égbolt. A különlegesen lágy anyag szelíden követte karcsú teste vonalát, mellének ívét, csípője hajlatát. A ruhát kétujjnyi széles öv fogta össze, melyet szökkenő szarvast mintázó ezüst láncszemek alkottak. Lábára könnyű saru simult, melynek bőrszíja körbefonta karcsú bokáját, s ahogy a szerelme mellett lépdelt, sűrű, sötétbarna haja, mely egész a háta közepéig ért, hullámozva meg-meglibbent.
Kézen fogta Fortunatust, s pajkosan hívta magával a tóhoz, melynek moccanatlan, tiszta tükrén a reggeli szélcsendben csak a szitakötők szárnyverdesése keltett apró hullámokat, vagy ha arany-zöld szemét kidugta a nádtorzsák közt egy-egy lomha, kíváncsi teknős. A tó egy helyen összeszűkült, s itt, egy öreg fűzfa fáradt, súlyos ágai alatt keskeny fahíd vezetett át a túlpartra: ha az ember megállt a híd közepén, s a mélybe tekintett, kileshette a lomhán vonuló méteres harcsákat, s megannyi kövér, ezüstös pontyot, fickándozó piócát, s a vízinövények kábán imbolygó, iszapos leveleit: de a rezdületlen víztükrön saját képmását is alaposan szemügyre vehette.
Ide igyekezett most Serapia és Fortunatus, s a híd közepére érve lekönyököltek a korlátra, s egymás kezét szorongatva hajoltak a víz fölé. Fortunatus Serapia képmását nézte, Serapia Fortunatusét; aztán lopva ki-ki önmagát is szemügyre vette.
- Jaj, olyan csúnya vagyok! – kiáltott fel a lány, és tenyerébe temette az arcát. – Hogy is találhatsz szépnek pont engem?
- A legszebb vagy, akit valaha láttam; a legszebb vagy, aki valaha létezett! – mondta mosolyogva a férfi, és a lány kezeit lassan lefejtette az arcáról. Előbukkant Serapia pajkos mosolya.
- Akkor hadd halljam, milyen szépnek találsz?
- Tökéletesen szépnek!
- Jaj, de még, még, még! Milyen az a tökéletes? Az csak egy üres szó! Tökéletesen sós a só, s tökéletesen édes a méz, a felhőtlen égbolt tökéletesen tiszta, s a csillagtalan éjszakák tökéletesen sötétek, de hadd halljam én magam mennyire vagyok a szemedben szép és tökéletes? – kérdezte egy szuszra Serapia édesen csacsogó szájjal.
Fortunatus elmosolyodott, s zöld szemében egy távoli, apró szikra csillant.
- Szép és tökéletes vagy, szerelmem, mint a nyári hajnal, amikor a langyos párával telt völgyekben felhangzik az oltárok mellől a szent kürtök tiszta hármashangzata, s az emberszívek megtelnek derűvel és reménnyel; szép és tökéletes vagy, mint amikor a tenger kék hullámain büszkén ringanak a frissen vízre bocsátott hajók, melyeket üde gyantaillat vesz körül, s a reggeli szélben felvonják az első vitorlát; szép és tökéletes vagy, mint a napfényben fürdő hegycsúcsok közt a sas röpte, aki széttekint a fellegbe bújó völgyek erezetén, s a könnyű légáramlatokra bízva magát, moccanatlan, kifeszített szárnnyal kering; szép és tökéletes vagy, mint az ősi költeményekben drágakövekként szikrázó szavak, melyek varázserőt sugároznak magukból, és bizakodással és reménnyel töltik meg az emberek lelkét; szép és tökéletes vagy, mint a csillagok járása, melyek gyémántba metszett pályájukon az évezredek nyugalmával siklanak, s fogadják az öröklétbe visszatérő lelkeket, s lebocsátják azokat, akik újjászületésre igyekeznek; szép és tökéletes vagy, mint Isis istennő, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad, aki a menny ragyogó magasságait, a tenger gyógyító szellőit, az alvilág könnyes némaságát parancsaival igazgatja, akinek egyetlen istenségét sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja a földkerekség.
- Jaj, ne hasonlíts engem az istennőhöz! – riadt fel révedt álmodozásából Serapia, s kezét ijedten kapta szája elé. – Az istennő féltékeny, s nem akarom hogy haragudjon rám!
Fortunatus szelíden magához ölelte a lányt, és riadtan lebiggyedt ajkára lágy csókot lehelt. De Serapia kibontakozott az ölelésből, és a híd korlátjára könyökölve a vízre tekintett, miközben szerelmese felágaskodva egy fűzfavesszőt tört a föléjük boltosuló öreg ágról, hogy koszorút fonjon belőle. S miközben a férfi a koszorúval foglalatoskodott, a lány csodálkozva vette szemügyre a tó mélyén tenyésző különös világot: a hínárok haragoszöld, komoran lengedező hajtásait, a vízililiomok felfelé törekvő sötét leveleit, a sás gyökérzetének komor szövedékét, melyek mind-mind a földfelszín napfényes derűjében élő növények különös hasonmásai voltak: hasonlóak, mégis ijesztően, szinte gonoszul különbözőek is, hiszen erőtlenek voltak, lágy testüket csak a víz tartotta meg, s ha a tó vizét történetesen lecsapolta volna valaki, e növények bűzlő sárkupacként omlottak volna azon nyomban össze.
Fortunatus elkészült a koszorúval, s éppen a lány hajára akarta illeszteni, amikor Serapia hirtelen rémülten felsikoltott.
- Jaj! Fortunatus! Nézd! Ó, borzalom!
A férfi áthajolt a híd korlátján, aztán csodálkozva nézett a lányra.
- De hát mitől rémültél meg ennyire?
- Nem látod? – kérdezte a lány. – Nem látod, ott a víz alatt? Ó, jaj! De iszonyú!
Fortunatus ismét a vízre meredt, és tekintetével tüzetesen kémlelte a hínáros mélységet.
- Semmi sincs ott, szerelmem.
Serapia elbizonytalanodva pillantott le a hídról, és megint felsikoltott. Kezeit rémülten kapta a szeme elé.
- Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Mért űzöl tréfát a borzalomból?
És keservesen zokogni kezdett. Fortunatus át akarta ölelni, de Serapia ellökte magától.
- De hát mit látsz, kedvesem? Mitől rémültél meg ennyire?
- Hát tényleg nem látod? Nem látod a pici testét, ahogy a hínár körbefonja? Nem látod arca halálos sápadtságát? Felpüffedt testecskéjén a foszladozó inget? Hát nem látod a szeme helyén a borzalmas, tátongó üreget, nem látod jajszóra nyílt száját, mely már örökre néma lesz, s melyet halálos iszap töm el?
- De hát ki az, Serapia? Ki az, akit látsz?
- Egy gyerek, Fortunatus! Egy kisgyerek! Kérlek, hozd ki a vízből, hogy legalább méltóképpen eltemethessük!
Fortunatus ismét áthajolt a híd korlátján, és alaposan végigfürkészte a víz mélyét, az egyik parttól egészen a másikig.
- Képzelődsz, szerelmem. Semmi sincs a vízben, csak néhány lusta ponty és álmos vízi csiga!
Serapia minden bátorságát összeszedve ismét a vízre pillantott, és csodálkozva emelte Fortunatusra a tekintetét.
- Esküszöm, hogy az előbb még láttam…
- Képzelődtél, Serapia. Valami gonosz szellem incselkedett veled!
A lány most a híd másik oldalán is a vízbe tekintett, majd visszatért a férfi mellé, és ott is lenézett. Sóhajtva törölte ki a szeméből a könnyeket. Az iménti borzalmas tünemény – hogy, hogy nem – már nem mutatkozott.
- Gyere – mondta Fortunatus – menjünk át a pásztorokhoz. Friss sajtot eszünk majd, és iszunk a forrás vizéből! Add a kezed!
A lány hajlott a szóra, és a férfi kézen fogta, s átsegítette a zsombékokon. A domboldalon már futva tették meg a hátralévő utat. Miután jóllaktak a sajttal és a frissen fejt juhtejjel, hazatértek, és a diófa árnyékában lehevertek a selymes fűbe. Fortunatus a lány ölébe hajtotta a fejét.
- Nem tudom, hogy történhetett ez az egész – mondta Serapia, és a szeme ismét megtelt riadalommal. – Néha bizonytalanság fog el, mintha valamit elfelejtettem volna, mintha valami nagyon fontos dolog lenne még, amire képtelen vagyok visszaemlékezni… a fiú, akit a vízben láttam…
- Ne gondolj rá! – ragadta meg felkönyökölve a lány kezét Fortunatus.
- Nem tudok nem gondolni rá, szerelmem… minduntalan újra és újra az eszembe jut… az a borzasztó, hogy néha, egy-egy pillanatra úgy érzem, hogy tudom, ki ez a fiú… de amikor már majdnem megvan a bizonyosság, amikor már azt hiszem, hogy a nevét is tudom, hirtelen megint szertefoszlik minden, és csak valami fájdalmas üresség marad a nyomán…
Ekkor csengő kacagás hallatszotta távolból, s a kerti úton, melyet fehér kavicsok szegélyeztek, rövidesen három nimfa tűnt föl. Mindhármuk haját virágkoszorú díszítette, s karjukon gyümölcskosarat tartottak. Könnyed, táncoló léptekkel közeledtek, s csilingelő nevetésük mosolyt csalt Serapia és Fortunatus arcára. A kosarakat a fűre helyezték, és egymás kezét fogva körbetáncolták az öreg diófát.
- Kérlek, Fortunatus, zenélj nekünk! – unszolták a lányok a férfit. – S te, Serapia, énekelj!
Fortunatus elmosolyodott, és bement a házba. Rövidesen egy lanttal tért vissza, kényelmesen elhelyezkedett a fűben, ujjait végigpergette a húrokon, aztán lefogott egy akkordot, majd még egyet, s az árnyas ligetet betöltötte a varázslatos harmóniák áradó zengése. A hangokhoz rövidesen Serapia napfényes, tiszta éneke is csatlakozott, és egymást követték a dalok, melyek a létezés gyönyörűségét, s Isis istennő bölcsességét dicsérték.
Így érte őket az alkony.
Denevér röpte surrogott a lombok alatt, s messze, az erdő mélyén felhuhogtak a baglyok. A nimfák homlokán már izzadtság gyöngyözött, s vékony bokájuk már sajgott a rengeteg tánctól; Fortunatus ujjai is elgémberedtek, s Serapia hangja elfátyolosodott. Elbúcsúzkodtak hát egymástól, s ki-ki otthonába tért a közelgő éjszaka elől.
A hálóteremben, melynek falait türkizkék és arany színben pompázó freskók díszítették, Serapia gyertyát gyújtott, és összefogta dús haját. Fortunatus a sarokba állította a lantot.
- Mondj nekem verset, altatót! – kérte Serapia a férfit, ahogy az ágyba bújt.
Fortunatus az ágy szélére ült, és megfogta Serapia kezét. Suttogva kezdte mondani a verset, melyet a lány a legjobban szeretett.

…időtlen és örök ez a völgy
úgy őgyeleg benne a régi pásztor
mint romhagyó évezredek előtt
s azóta is, vajon ki tudja hányszor
s időtlen és örök ez a pásztor
sosem tartotta számon éveit
mint életében már ki tudja hányszor
úgy éli a tavasz örömeit
mert jeltelen s időtlen e völgy
ki sem tartotta számon éveit
mint emberirtó esztendők előtt
úgy éli a tavasz örömeit
s csak őgyeleg benne a régi pásztor
mint életében már talán ezerszer
s vajjon ezentúl is ki tudja hányszor
mert időtlen és örök ez a völgy…

… és Fortunatus lehalkította a hangját, és a suttogás elhalt a szobában, s Serapia szemeire leszállt az álom. A férfi lágyan megsimogatta a lány arcát, s óvatosan leheveredett mellé az ágyra. Szemeit lehunyta, s még tovább mormolta magában az örvénylő verset, mely végtelen hullámzásban öltött rímre rímet, s már majdnem alábukott az álom kéklő vizében, amikor a lány teste összerándult, s álmában felsikoltott.
- Ments meg, Fulvio! Könyörgöm, ments meg, Fulvio!

HUSZONEGYEDIK FEJEZET amelyben a Helytartó eltéved a ködben, borzas szakállú szónokok prédikálnak, s Magimarus barbár földre lép

2010-05-01T11:11:00.002+02:00

A Helytartó nem mondott igazat – nem is mondhatott volna.
Józan és komoly férfi volt, és mindaz, ami az utóbbi hetekben körülötte történt, meghaladta a józan ész által felfoghatót, s az eseményekből ráadásul még a kellő komolyság is hiányzott. Hiszen nem háború tört ki, nem lázadás ütötte fel a fejét, nem aszály, vagy járvány pusztított – ezek mind komoly, súlyos és rettenetes dolgok lettek volna, melyek közepette komolyan és férfias helytállással lehet és kell viselkedni; hanem csupa komolytalan, és egyenként megmosolyogni való apróság kezdte megrogyasztani a Birodalmat: a rohamosan elharapózó ostobaság és tudatlanság megannyi jelentéktelennek tetsző tünete. A Helytartó szinte nem is rendelkezett elegendő és megfelelő szóval ahhoz, hogy mindarról beszámoljon, amit tapasztalt. Olyan embernek nevelték, aki önmagában is, önmaga körül is rendet tart, és a rendet másokon is számon kéri és betartatja – s a hirtelen támadt rendetlenség tudása alapjait támadta meg. Olyannak nevelték, hogy minden mögött az okokat keresse, s most hirtelen tehetetlenül állt a megokolhatatlan zűrzavar előtt.
Persze, hogy hazudott.
Semmi sem működött, és semmi sem volt rendben Pannoniában.
Minden erejét össze kellett szednie, hogy szavakat találjon arra, amit mondani akart.
- Figyelj, leányom… nem mondtam igazat. Hazudtam neked. A lehető legnagyobb bajban vagyunk: zűrzavar és káosz fenyeget minden felől. Az elmúlt napokban csupa megmagyarázhatatlan és szokatlan dolog történt, amelyeknek a legfegyelmezettebb és legodaadóbb töprengéssel sem tudtam az okára találni. Végső elkeseredésemben szokatlan és újszerű gondolatra ragadtattam magam: arra gondoltam ugyanis, hogy a megmagyarázhatatlan és értelmetlen dolgokat csak megmagyarázhatatlan és értelmetlen okokkal lehetséges megközelíteni, s így jutott eszembe már napokkal ezelőtt a te Szellemfejedelmed nevetséges, gyermeteg, s az én római szememmel nézve eddig kifejezetten károsnak és pusztítónak látott története. A régi-régi mese, amit az ünnepeiteken olyan ásítozva és fél füllel hallgattam végig évről évre, miközben a császár szobrának tövében állva a Birodalmat képviseltem, - babérkoszorúval a fejemen, kezemben a birodalmi sassal - a régi mese arról, hogy milyen sötétség fenyegeti a világot, ha a Szellemfejedelem hatalma megtörik, olyasféle üres, ám káros babonaságnak tűnt, amely eltántorít titeket a rendszeres munkától, a birodalom intézményeinek tiszteletétől, a tanulástól, a szorgalomtól, a könyvekbe és a tudásba vetett bizalomtól – de nektek mindegy is, gondoltam, mert legfeljebb továbbra is sárkunyhóban laktok a falfűtéses, mozaikpadlós ház helyett, és az ezüstkéssel kent pástétom helyett félig nyersen, kézzel tépitek a húst.
Egyszóval nem vettem komolyan sem a meséiteket, sem titeket magatokat.
Most azonban minden beteljesedni látszik, amit a Szellemfejedelemről mondtatok. Beteljesedik, hogy erőt vesz rajta a szerelem, és beteljesedik, hogy ettől szertefoszlik a tudás. Az írnokaim papírtekercsei, melyeken korábban pontosan és szabályosan írt szavak sorakoztak, most istenverte ákombákomokkal vannak tele – de ha csak az írást felejtették volna el! De egyik percről a másikra kiesik a fejükből minden tudnivaló! Nem lehet egy tartományi gyűlést megszervezni, mert az összes résztvevő elfeledkezik az időpontról, és egyébként sincs már fogalma egyetlen megbeszélendő dologról sem! A mérnökeim, a tudósaim, a hadvezéreim, a filozófusaim, a költőim, egyszerűen mindenki, mintha elvesztette volna az eszét, össze-vissza beszél, és bambán vigyorog! Nem lehet egy tartományi gyűlést megszervezni, mert az összes résztvevő… vagy ezt már mondtam?
- Már mondtad, Helytartó.
- Ó, igen… hát ez az. Hát ez az, látod? A fejem olyan, mintha sűrű köd terjedt volna benne szét. Tudod, milyen becsapós a köd! Az ember könnyen elveszti a tájékozódó-képességét még az egyébként legotthonosabbnak tudott környéken is, képes akár a saját kertjében eltévedni. Dolgok, amelyeket nappali világosságban, tiszta időben bizonyos távolságra tudunk egymástól, a ködben hirtelen szokatlanul távolra kerülnek, vagy épp ellenkezőleg, szinte egymásba olvadnak. Saját kertünk mintha nem a sajátunk volna: ahol a rózsafánkat sejtünk, hibiszkuszba botlunk, ahol hibiszkuszt, valami egészen ismeretlen növénybe; az ösvények váratlanul egészen más irányba kanyarodnak; a kertkapu ismeretlen utcába vezet, és minden hátborzongatóan idegenszerű, s az ember körbe-körbe bolyong, amíg bele nem bolondul! Hát így kóválygok, leányom, én is a saját fejemben, a saját gondolataim között, amelyek jeges faágakként csapódnak hozzám, egészen váratlanul és hirtelen, mintha jégbe dermedt téli erdőben bolyonganék. Segítened kell! Meg kell valahogy állítanod ezt a széthullást! Ostobaság sötét kora jön! Nem a barbárok a legnagyobb bajunk: mi magunk lettünk önmagunk barbárai! Adok katonákat, adok felszerelést, segítségedre lesznek a kémeim, s az összes megbízható emberem! Hozd vissza, és gyógyítsd meg a Szellemfejedelmet, amíg nem késő!
Kint süvöltve fújt a szél, s nagy torlaszokat emelt a hóból a Helytartói palota körül.
A Helytartó erőtlenül, lehorgasztott fejjel állt a lány előtt.
Most még öregebbnek, még elhasználtabbnak látszott, mint néhány órával korábban. A szemét lassan, fáradtan hordozta körbe a termen, mintha nem is egészen pontosan tudná, hol van. Aztán megköszörülte a torkát, és az ajtó felé sandítva, mely mögött most is sutyorgás és mozgolódás hallatszott, csípőre tette a kezét, és kihúzta magát. Tudta, hogy nem mutatkozhat gyengének az emberei előtt, hiszen már amúgy is terjengenek a hírek, duzzad a pletyka arról, hogy valami nincs rendben a világban, kibillent a tengely, amelyen eddig forogtak a dolgok, a csillagjegyek elmozdultak, a sors kereke nagy nyikorgással arrébb döccen, a végítélet harsonáit megfújták, s a halandók élete elérkezett az utolsó pillanatokhoz.
Még senki sem tud semmi bizonyosat, még senki sem érti, mi is történik pontosan, de a suttogás már megindult. Vannak, akik a közelgő világvégét sejtik a dolgok mögött, s Pannonia útjain megjelentek az első csoportok, akik minden vagyonukat, munkájukat és családjukat, adósságaikat és kintlévőségeiket hátrahagyva nekiindultak, hogy elébe menjenek a közeledő katasztrófának, és együtt, egymás kezét fogva várják be azt. Mások bűnbánatot tartanak, s szöges ostorral csapkodják, válogatott kínzásokkal sanyargatják önmaguk. Apák az utolsó pillanatban úgy döntenek, hogy mégsem adják férjhez a lányukat, hiába ígéretes a vőlegény, csábító a komaság, nem, nem, most már minek házasodni, minek az unokák, minden minek, hiszen a világvége közeleg, addig már nem érdemes semmit sem csinálni. A vőlegények visszaadják a jegyajándékokat, és világszép menyasszonyukat faképnél hagyva, nekivágnak a vad ismeretlennek. Meglett családanyák vágják földhöz a fakanalat, és kötényüket a tűzbe dobva, otthagynak csapot-papot, és világgá mennek. Hirtelen mindenki, mintha megbolondult volna, felforgatja korábbi, olajozottan működő életét, és inkább választja a nélkülözést, a hideget és a zűrzavart, mert a világvége úgyis a küszöbön áll, s minden erőfeszítés, minden hosszú távú terv okafogyottá vált.
Aztán akadtak olyanok is, akik a szentélyeken töltötték ki a haragjukat, összetörték az istenszobrokat, felborították az oltárokat, felgyújtották a szent fákat, beszennyezték a forrásokat és a ligeteket, az istenek szent állatait pedig leölték. A papokat leköpdösték, megrugdosták, szent fejékeiket letépték és megtaposták, kedvenc könyveiket pedig a folyókba dobálták. Új könyveket mutogattak egymásnak az emberek, amelyekben állítólag mindaz, ami történik és történni fog, benne van, és távoli istenek hatalmas szobrai érkeztek ökrök vontatta társzekereken, és ezek az istenek voltak hivatva gátat vetni a pusztulásnak. Az utcasarkokon, a tereken, a piacok forgatagában, a kikötők mólóin borzas szakállú, villámló tekintetű alkalmi szónokok prédikálták a bűnbánatot és a közelgő végítéletet.
A Helytartó pontosan tudta ezt: a hírek, ha döcögve és nehézkesen, de még eljutottak hozzá: hivatalnoki gépezete, ha akadozva és csikorogva, még úgy-ahogy működött, bár óráról órára egyre többen dőltek ki közülük: világgá mentek ők is, vagy csak egyszerűen elhajították az íróvesszőt és a papírokat, és hazamentek. Akik még a helyükön maradtak, erejükön felül küzdöttek széteső emlékezetükkel, a szavakkal és a tennivalókkal, amelyek szétgurultak, mint egy zsák üveggolyó; de még mindig voltak olyanok, akik megkísérelték összeszedni maguk. Csak egyvalamit nem tudott senki Fortunatus legszűkebb környezetén, s most már a Helytartón kívül: hogy minden zűrzavar oka az, hogy a Szellemfejedelem szerelmes lett egy lányba, akit álmában látott.
Magimarus szemeit elöntötte a könny. Akadozva szólalt meg, és beszéd közben el-elfulladt a hangja.
- Nem tudom, Helytartó, hogy akarom-e én már ezt az egészet… küzdeni egy férfiért, aki másba lett szerelmes. Én már minden fájdalmat megismertem, és most már tudom, hogy a legnagyobb, legégetőbb szenvedést a féltékenység okozza. Azt hittem, belepusztulok, annyira fájt, amikor álmából serkenve elbeszélte nekem, hogyan szeretett bele abba a lányba…
- De hát ki az a lány tulajdonképpen?
- Nem tudom. Serapia a neve, de ezen kívül semmit sem sikerült megtudni róla sem nekem, sem másnak. Cselszövés küldte a barbár földre Fortunatust, hiszen elmondtam, hogyan hallgattam ki a beszélgetést, amelyet a két megégett emberroncs folytatott a behavazott erdőben. Nem tudom, mik a barbárok szándékai, és nem tudom, létezik-e egyáltalán az a lány, vagy csak egy képzeletbeli lányba lett szerelmes az én uram… én már nem tudok semmit, csak azt, hogy minden fáj, nagyon-nagyon fáj… legjobb lenne, ha mégiscsak vérpadra küldenél, hogy a gyors halál vessen véget a szenvedéseimnek!
- Ugyan lányom, ugyan! Nem ismered te a férfiszíveket eléggé. Tudd meg, hogy minden férfi szívében, még a legszerelmesebbének a szívében is, még azokéban is, akik épp az imént nősültek, s minden gondolatuk az imádott ara – minden férfi szívében van egy aprócska szöglet, amely másnak van fenntartva. A szerelem nem foglalja el az egész férfiszívet, mert ott van az az aprócska, lüktető darabka, amelyet képtelen uralma alá vonni, és ez az a pont, ahol a másik nő megkapaszkodhat. S ha megkapaszkodott, és az új szerelem megtelepszik a férfiszívben, nagyon könnyen lehet, hogy elfoglalja az egészet, mint amikor idegen földön hídfőt foglal a sereg, s egyetlen aprócska pontból kezdve a hadjáratot, végül legyőzi az egész birodalmat. Bízz magadban leányom! Ha igaz a hír, s Fortunatus csakugyan hiába ment a barbárok közé, a hosszú és hiábavaló bolyongás majd elveszi lassan a kedvét attól a lánytól, s már nem érez majd olyan hevesen, mint a szerelme kezdetén. Előbb-utóbb rá fog jönni, hogy egy álomképet kerget, egy sosem létezett lányt, akit csak zaklatott képzelete vetített elé azon a végzetes éjszakán – s ha erre rájött, lassan elillan a szívéből az érzés, és a szellem világában ismét helyreállhat a rend.
- Hát ez az, Helytartó! Hát te magad mondtad ki! Te magad mondtad ki, hogy még ha el is felejti Serapiát, annak soha nem szabad megtörténnie, hogy én irántam érezzen szerelmet! Hiszen az egyik szerelem csak olyan, mint a másik, s ha most irántam érezné azt, amit az álombéli lány iránt érez, éppen akkora bajban lennénk, mint amekkorában most vagyunk! Hát hogyan is reménykedhetnék abban, hogy egyszer belém szeret, amikor tudván tudom azt, hogy az egész szertett világom elpusztulna egy ilyen érzelemtől! Hát mért mennék én a Szellemfejedelem után a barbár földre, ha úgyis csupa reménytelenség az életem? Nincs más kiút előttem, csak és egyes-egyedül a halál!
És Magimarus ismét zokogni kezdett. A Helytartó türelmetlenül ropogtatta az ujjait.
- Lányom, a sírás nem segít rajtunk. Jól figyelj rám. Na! Elég legyen most már! Hagyd abba! Na végre. Na jó, adok egy percet, hogy abbahagyd.
A Helytartó megfordította íróasztalán a homokórát, és szótlanul figyelte, amíg a homok az egy percet jelző rovátkáig emelkedett. Ez alatt Magimarus valahogy visszafojtotta a könnyeit, és a hüppögéstől is sikerült úgy-ahogy megszabadulnia. A Helytartó felegyenesedett, és határozottan nézett a lány szemei közé.
- Tehát: nem tehetünk mást, mint hogy felkerekedsz, és katonáimmal megkeresed és visszahozod Fortunatust. Ha jól értem, te vagy az egyetlen, akire hallgat. Elmondod neki, hogy hamis nyomra vezették, hogy cselszövés áldozata lett, hogy az egész egy barbár cselszövés, igen, ez jó ötlet, mond neki azt, hogy maga az álom is egy barbár cselszövés praktikáinak következménye volt, mit tudom én, varázsport kevertek az ételébe, vagy valami ilyesmi… minden esetre vissza kell hoznod ide közénk, és majd csak kigyógyítjuk közösen valahogy… de kérlek, ne késlekedj, mert a helyzet percről percre rosszabb lesz… és siess gyorsan vissza, mert ha sokáig maradsz, ki tudja, talán már nem is lesz hova visszajönnöd. Az ostobaság gyorsan terjed, a vakhit és a babona ragadós, és már most is valóságos járványként tombol, mint a pestis… kérlek, Magimarus, én, a Helytartó, a rettegett Római Birodalom embere, élet és halál egykori ura, én könyörgök most hozzád, hogy ments meg bennünket!
És a Helytartó addig-addig beszélt és könyörgött és esedezett, hogy Magimarus végül, félszívvel, bizonytalanul és kedvetlenül, de igent mondott. És a Helytartó kiadta a parancsot, és a csapatok perceken belül gyülekezni kezdtek. És mire Magimarus úgy-ahogy rendbe szedte magát, megfürdött, és jóféle kincstári téli öltözékbe bújt, a katonák a fáklyák fényénél már kint sorakoztak fújtató lovaikon a palota előtt a hóban, és ahogy pirkadni kezdett a hajnal, a tisztek megfújatták a kürtöket, s a csapat átdübörgött a zajló folyó fölött ívelő hídon, s a napkelte már barbár földön találta őket.

HUSZADIK FEJEZETamelyben a lányok pókhasú férjet választanak, Fortunatust bagolyhoz hasonlítják, Magimarus pedig kígyóvá változik

2010-04-25T09:02:00.000+02:00

A legrosszabb az volt az egészben, hogy Magimarus egyszerűen föl nem foghatta, hogyan szerethetett belé épp a Szellemfejedelembe, aki sem szép, sem kedves, sem figyelmes nem volt, és egyáltalán, semmi olyan tulajdonsággal nem rendelkezett, amivel egy férfi átforrósítja a leányszíveket.
Arca közismerten és legendásan csúnya volt – illetve talán pontosabb, ha azt mondom, hogy sajátságos: igen, az arca sajátságosan idegenszerű és mulatságos volt, nevetséges, ugyanakkor kicsit ijesztő és kicsit taszító, mint egy torz színházi maszk - igaz, a maszkszerűségnek azzal a sajátságos vonzerejével, hogy az ember nem nyugodhat, amíg meg nem tapogathatja. Ilyen idegesítően és nyugtalanítóan különös volt hát ez a sajátságos álarc, azzal a különbséggel, hogy míg a maszk mozdulatlan, és egyfolytában ugyanazt az arckifejezést ábrázolja, Fortunatus arca valami megmagyarázhatatlan fintor- és grimaszkényszer hatására folyamatos mozgásban volt. Hol a szemöldöke szaladt fel-le, majd húzódott össze szigorúan, és terült szét megnyugodva, mint a vihar elültével a víztükör; hol a szemhéja szűkült össze, mintha kacsintani készülne, aztán az orrcimpái tágultak szimatolva, majd az orra hegye kelt szinte külön életre, s fel le mocorgott, mintha a szétterjedt gondolatfoszlányokat vadászná össze a levegőből, az orcái felfújódtak, majd lelappadtak, s mindeközben a szája a legváltozatosabb formákat öltötte a csücsörítéstől a biggyesztésen át a széles hahotáig – ha éppen nem préselődött össze szinte észrevehetetlenül keskennyé, hogy egy pengét se lehetett volna az ajkai közé erőltetni. És mindehhez az az ezernyi apró ránc, barázda, völgy és árok, amely az arcát keresztül-kasul behálózta, hogy néha az lehetett a szemlélő benyomása, mintha egy réges-régi porcelán szoborral állna szemközt, amelyet összerepesztett a tengernyi évszázad s a szelek, fagyok és lángoló nyarak mostoha szélsőségei! Bizony Fortunatust a legnagyobb jóindulattal sem lehetett vonzónak nevezni, s megjelenése inkább babonás félelmet, egyfajta riadt alázatot és ösztönös tartózkodást váltott ki az emberekből, mintsem csodálatot vagy rajongást. – Magimarusnak tehát nem volt egyszerű dolga, ha arra kereste a választ, hogyan szerethetett bele éppen egy ilyen emberbe! De még ha csak csúnya lett volna, hát üsse kő! Hány, de hány szép lányt lehet látni szerte e világon, akik náluknál sokkalta csúnyább, kicsi, göthös, kancsal, karikalábú, pókhasú, potrohos, lúdtalpas, vaksi és kopasz férfiak oldalán találják meg a boldogságot! De Fortunatus a csúfsága mellett semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezett, amely ellensúlyozhatta volna a rengeteg hátrányt – hacsak szellemének csodálatos erejét nem tekintjük annak. De hát az meg édeskevés ahhoz, hogy egy szerelmes szívnek enyhet adjon! Mert lehet, hogy végtelenül okos volt, s a szellembirodalomban nem akadt hozzá mérhető – de az emberek világában bizony figyelmetlen volt, érzéketlen, nemtörődöm, feledékeny, tökéletesen tapasztalatlan és tétova, hogy azt ne mondjuk, vaksi és süket, vagy egészen egyszerűen: otromba, faragatlan és ostoba.
Ó igen, így volt: Fortunatus sem azt nem vette észre, hogy a szolgája leány, sem pedig azt, hogy ez a leány testestül-lelkestül szerelmes belé – és semmi sem lehetett volna fájdalmasabb és megalázóbb Magimarus számára, mint éppen ez a érzéketlenség és közöny.
Minden nap azzal a reménnyel ébredt, hogy hátha történik valami, ami megváltoztatja ezt reménytelen és kilátástalan helyzetet, és minden este azzal a gondolattal kellett álomra hajtania a fejét, hogy, ez a reménytelenség mégiscsak boldogsága egyetlen forrása – mert hiszen legalább egész nap a szeretett férfi közelében lehet. Egyetlen dicsérő szótól, egyetlen helyeslő fejbólintástól, amellyel a Szellemfejedelem a munkáját jutalmazta, heteken át boldog volt – de aztán csak annál többre és többre vágyott, s végül, ha nem kapott mindenért dicséretet, mélységes csüggedés és reménytelenség vett rajta erőt. A Szellemfejedelem pedig nem bánt valami bőkezűen a dicsérettel – természetesnek fogta fel, hogy aki vele dolgozik, annak mindent tudnia kell és mindenben tökéletesnek kell lennie. Meg egyébként is hitvány alamizsna csak egy szerelmes lány szívének, ha a munkájáért kap dicséretet – másra pedig a Fortunatustól nem számíthatott. Kis szívében így egyre csak gyűlt a sértettség és a harag, s magában naponta hosszú órákon át szidta, szapulta és ócsárolta az imádott férfit, amiért az semmit se vesz észre a temérdek érzelemből, ami a szívében örvénylik. De amíg szidta és szapulta magában, legalább addig is vele foglalkozhatott. Így aztán egyetlen perc sem akadt a napban, amelyben ne őrá gondolt volna.
Minél közönyösebbnek és érzéketlenebbnek mutatkozott a Szellemfejedelem, annál szerelmesebb és szerelmesebb lett Magimarus. A férfi közönyéért önmagát hibáztatta: azt hitte, ő az, aki nem tesz meg mindent azért, hogy Fortunatus észrevegye az érzéseit – de bizony minél inkább igyekezett nélkülözhetetlenné tenni magát, Fortunatus annál kevésbé vett tudomást a jelenlétéről. Hiszen minél tökéletesebben végezte a munkáját, annál észrevétlenebb maradt, és minél okosabbá vált, minél jobban kiismerte a Szellemfejedelem észjárását, annál inkább lett egyre hasonlatosabbá hozzá, és a férfi legtöbbször már-már azt érezte, hogy saját tükörképével, saját hasonmásával beszélget, és néha napokon át rá se nézett, felé se fordult, mintha Magimarus ott sem lenne. Szörnyű csapda volt ez, amelybe a lány egyre jobban belegabalyodott: ha azt akarta, hogy felkeltse a Szellemfejedelem figyelmét, valami hibát kellett volna vétenie, de ha hibázik, örökre búcsút inthet a palotának és a Szellemfejedelemnek. Megtehette volna, hogy zűrzavart, kavarodást, fennakadást okoz azzal, hogy elkésik, elfelejt valamit, tévesen jegyez fel egy múlhatatlanul fontos mondatot, összekeveri a szent nyelvek bonyolult írásjeleit, vagy bármi más hibát ejt, netán valamit szándékosan összezavar - de ha engedelmeskedik a lelkében éledező bajkeverő démonoknak, amelyek napról napra hangosabban és erőszakosabban követelték a zűrzavart, azt kockáztatta volna, hogy rövid úton kiteszik a szűrét, és gyorsan alkalmasabb embert keresnek – s akkor aztán örökre lemondhatott volna a Szellemfejedelem szerelméről, s minden földi dicsőségről is – megvetett és kitaszított ember lett volna Pannoniában, akit még a saját anyja sem lát szívesen. Így nem maradt más választása, mint a remény: a remény abban, hogy a helyzet egyszer valahogyan mégiscsak megváltozik.
De a helyzet hosszú éveken át nem változott – Magimarus egyre okosabb és okosabb, s ezzel egyre észrevehetetlenebb lett, és a kétségbeesése egyre csak nőtt és mélyült, beláthatatlan, tátongó szakadékká. Így lassacskán elkopott a remény, és Magimarus megértette, hogy a gazdája javíthatatlanul süket és vak az érzelmek és vonzalmak világában, akárcsak a nappali élet szépségei iránt a baglyok, akik az éjszakában tökéletesen tájékozódnak és a legkisebb mozgást is észreveszik, a fényben azonban vaksin pislognak, és rettegve várják, hogy ismét lenyugodjék a nap. És ahogy ezt megértette, a szívét egyre marcangolóbb, egyre élesebb fájdalom járta át, mert rájött, hogy Fortunatus soha nem fog megváltozni, és ráadásul már azt is tudta, hogy ha mégis megváltozna, az a lehető legnagyobb katasztrófát jelentené, s szeretett világukat a pusztulásba taszítaná. Ó, de milyen édes szavak is voltak ezek a fülének, milyen bűnös, milyen tiltott, s mégis milyen gyönyörrel elsuttogott szavak: zűrzavar, káosz, összeomlás, pusztulás! Veszedelmesen meglódult a képzelete, s feldobogott a szíve, ha elgondolta az elgondolhatatlant. Mert lelke legtitkosabb, legrejtettebb zugában - ahová ő maga is csak nagy ritkán, és csak félve vetett egy-egy óvatos pillantást, s azon nyomban riadtan vissza is hőkölt – abban reménykedett, hogy ez a katasztrófa egy szép napon mégiscsak bekövetkezik. Néha ébren álmodott, s ebben az álomban megállíthatatlanul zuhogtak a képek – képek egy pusztuló világról, ahol a füst, a lángoló épületek, leszakadt hidak, megrogyott pillérek, összetört hangszerek és kicsorbult szerszámok között, a szerteszét heverő halottak és a földre döntött, törött szobrok hátborzongató díszletén át ők ketten, Fortunatus és Magimarus, egymás kezét fogva, ajkukon önfeledt, szerelmes mosollyal kisétálnak egy másik világba, amely csak az övék, kettejüké. Ahol nincs szellemvilág, nincsenek tudományok és művészetek, nem épülnek hidak, nem íródnak versek, a rút és a szép dolgában senki sem igyekszik igazságot tenni, s nem zendülnek fel tiszta hármashangzatok az orgonán; ahol nincs felelősség, nincs tökéletesség és nincs rend –zűrzavar és rendetlenség uralkodik, összevisszaság és szabálytalanság, mindenki azt csinálhat, ami éppen az eszébe jut, és nem kell egymáson kívül semmi másra figyelniük; a létezés egyetlen végeérhetetlen, boldog ölelés a tavaszi égbolt alatt, a rét virágillatában, mely a rommező közepén hirtelen kisarjadt. A zűrzavart követelő, és a rendbontásra mindig kapható démonok, amelyek a lelke háborgását kihasználva egyre hangosabban követelőztek, s a tilalmas és veszedelmes szavakat kiabálták kórusban, úgy szították ezt az álomképet, ahogy a szél szítja a szénaboglyába kapó lángokat, és Magimarust vadul perzselte-pusztította ez a veszedelmes tűzvész.
Mindez rengeteg fájdalommal járt: többel, mint amennyit egy ember elviselni képes. Hiába volt Magimarus különleges, sőt, egészen kivételes teremtés, mégiscsak ember volt, ráadásul ifjú, és ráadásul még leány is – kiutat kellett tehát találnia, ha nem akart belepusztulni a szenvedésbe. És mint kiderült, ez a kiút egészen közel volt, karnyújtásnyinál is közelebb. Mert ahogy a baj forrása az a Magimarus volt, akit a világ elől el kellett titkolnia, a megoldás az a Magimarus lett, akinek a világ gondolta őt.
Az ifjú Magimarus, a Szellemfejedelem legfőbb bizalmasa, szolgája, írnoka, titkainak ismerője és könyveinek cipelője nem volt ismeretlen sem Gradium városának lakói előtt, sem másutt Pannoniában. Rengeteg pletyka keringett róla szerte a tartományban – voltak például, akik azt állították, hogy valójában lány, csak az anyja fiúnak nevelte, hogy így férkőzhessenek Fortunatus közelébe. Ugyanezek az emberek azt is tudni vélték, hogy az anyja veszélyes boszorkány, s ezt a vészhozó képességet a lánya is örökölte – hogyisne tudna hát fiúvá változni, amikor csak akarja! Nemcsak, hogy fiúvá tud változni, képes bármivé átalakulni, ha hátrafelé átbucskázik a fején! Hohó, az ám! Nem egyszer látták már, ahogy éjszaka fekete mén alakjában lerúgtat a Nyugati Bástya ormáról, és tüzes szikrát fújtatva elvágtat a kelő Hold felé, máskor meg óriáskígyó képében siklott be olyan házakhoz, ahol épp vajúdott az asszony, hogy az újszülöttet kilopja a bölcsőből – még szerencse, hogy szolgák idejében észrevették, és husángokkal jól elverték! Na de azt aztán meg lehetett nézni, ahogy a nagy tudású fejedelmi főbizalmas másnap kinézett! Csupa kék meg zöld volt a feje, teli púppal, horzsolással és véraláfutással! Nem sokáig titkolhatja már a Szellemfejedelem előtt sem a valódi kilétét!
Akik így beszéltek Magimarusról, persze csak nagy ritkán, és akkor is csak távolról látták, amint a Szellemfejedelem kíséretében kilovagol a palotából, vagy az ünnepi forgatagban a Bölcsesség Könyveit cipeli - és mit sem tudtak arról, szegényt miféle balszerencse üldözi, s hogy kék-zöld foltjai és a fején éktelenkedő púpok nem valamilyen balul sikerült boszorkánykaland következményei, hanem azé, hogy homlokkal egyenesen nekiszalad minden ajtófélfának, és ahányszor hajoltából felegyenesedik, beüti a fejét egy nyitott szekrényajtóba, vagy a polc sarkába! Még a saját lábában is megbotlik, annyira igyekszik – annyira igyekszik, hogy férfinak lássák.
Mert a legtöbben mégiscsak úgy tartották, hogy a Szellemfejedelem új szolgája igen szemrevaló, szép termetű, értelmes tekintetű, csak egy kissé még félénk és szófukar fiatalember – de hogy lány lenne! ugyan már! Hát csak meg kell nézni, hogyan lép, hogyan veri oda a sarkát az utcakőhöz, hogyan taszít be egy ajtót – igaz, hogy néha neki is megy egy kicsit, na és aztán! Aztán meg, ahogy megfordul a lányok után! Amilyen epekedve tud bámulni egy-egy szépséges hajadont az ünnepi körmenetben! Micsoda hódító tekintet! Milyen magabiztos kiállás! Helyén van a szíve és az esze az olyan ifjúnak, aki ennyire rajongva tekint a szebbik nemre! Jaj nektek, leányszívek, szerte Pannoniában! Hány átsírt és átepekedett éjszakát követelnek még azok a veszedelmesen villogó szemek! – így beszéltek az emberek Pannonia városaiban, s ez Magimarusnak éppen kapóra jött ahhoz, hogy lelke fájdalmát megenyhítse.
Nem volt nap, hogy próbára ne tett volna a vonzerejét. Reggelente hetykén sétálgatott a céklahalmok, retekkupacok és gúlába rakott sárgarépák közt, s tekintetét kihívóan és hányavetin hordozta végig a szorgoskodó kofaasszonyokon. Elszórt néhány fölényes bókot, a termetesebbeknek megcsapkodta a farát, s megcsipkedte a karjukon a rengő, rózsaszín hájat; a soványabbját fejcsóválva méregette, és tartalmasabb étkezést javasolt; kedvtelve forgatta ujjai közt a dús hajfonatokat, és fintorogva morzsolgatta a kesehajú lányok csoffadt, szomorú copfocskáit. A féltékenyen pislogó férfirokonokat elintézte egy gúnyos mosollyal, s az eladósorba került lányok szüleivel hosszan sutyorgott az árkádok alatt, és a hozományra alkudott – s ez a néha kegyetlen, néha ártatlan, de sohasem veszélytelen móka enyhítette szíve fájdalmát. Pompásan szórakozott a csodálkozó, hitetlenkedő, reménykedő, hiszékeny és lépre csalt asszonynépen, s minél inkább kacaghatott másokon, annál kevésbé érezte a saját keservét – minél ostobábbnak és gyanútlanabbnak talált valakit, annál kevésbé érezte magát áldozatnak. A férfiszerepben egyre otthonosabban, egyre magabiztosabban mozgott, s egyre többet kockáztatott – csókot lopott a szerelmes lányoktól az öreg kőrisfák alatt, amely a szerelemistennő ligetét szegélyezték; titkos leveleket váltott messze földről érkezett özvegyekkel, akik hírét vették a varázslatos vonzerővel rendelkező, nagyhatalmú fiatalembernek, s látásáért hónapokig utaztak; találkákat adott, amelyekre néha el se ment, vagy ha elment, valamilyen ürüggyel hamarosan kereket is oldott, s aztán magában sokáig, sokáig kuncogott a lóvá tett lányok dühén és sértettségén.
Tökéletes lett volna a gyógymód, ha nem csúszik közbe szinte mindig, de mindig valami galiba – s nemcsak az ajtófélfák, a küszöbök, a nyitva felejtett szekrényajtók és a lábujjaira leselkedő, éles utcakövek jelentettek állandó ünneprontást, hanem bizony az állatok és a növények is mintha ellene fordultak, s a szerencse, e szeszélyes tünemény pedig egész egyszerűen mintha örökre hátat fordított volna neki. Ha egyetlen darázs döngicsélt a későnyári körtehalmok körül, az biztos, hogy Magimarust csípte meg. Ha megbokrosodott egy ló, és gazdáját fellökve elvágtatott, biztos, hogy a következő utcasarkon Magimarust taszította fel; a kosok felöklelték, a kutyák megharapták, a tehenek pedig nagyokat bődülve, leszegett fejjel rontottak neki. Ha az esti ösvényen sündisznócsalád cammogott, Magimarus már mérföldekkel arrébb elhagyta a saruját, hogy aztán meztelen talppal gázoljon bele a mérgesen fújtató állatkák tüskéibe, s ha az egész tóban egyetlen, kiéhezett pióca kóválygott, az is egészen biztosan Magimarus enyhet kereső lábszárába mart. A legélesebb szemű ember is csak nagy nehezen fedezte fel az ég kékjének mélységében keringő madarat, melynek bűzlő ürüléke Magimarus ünneplőruhájára toccsant, s ahány esőáztatta, vagy tócsába hempergett kutya csak létezett Pannoniában, az biztos hogy akkor rázta le magáról a vizet, amikor Magimarus arra sétált. A szamarak megrúgták, a tevék leköpték, a bolhák, szúnyogok és a kullancsok összecsípték a lányt, az ágak kiszakították a ruháját, a tövisek a bőrébe akaszkodtak, bogáncsok csimpaszkodtak a hajába és csalánok csapkodták a bokáját, de még a legártatlanabb, legsimább asztallap is kipréselt magából egy szálkát, ha Magimarus tenyerét megérezte. Mintha az élőlények fellázadtak volna a magát fiúnak tettető leány rendkívüli és szokatlan kedvtelései ellen, s nemtetszésüket a maguk módján s a maguk eszközeivel mutatták volna ki. A lázadozó tárgyak, melyek lényegükből következően ellen vannak mindenféle álcázásnak és hamisságnak, s legnagyobb erényük kétség kívül az önmagukkal való teljes és hiánytalan azonosság, a maguk egyszerű és határozott módján nap mint nap kimutatták valamivel nemtetszésüket. Bökdösték, szurkálták, karcolták és csípték Magimarust, bőrébe, hajába, körme alá és a ruhájába akaszkodtak, míg utolsónak ott meredezett a Helytartó fogadótermében a nevezetes szög, mely Colpo és Sculpeus mester jobbra érdemes, ám csúnyán félresikerült szekrényéből állt ki, se ez a szögecske végezetül a szó szoros értelmében lerántotta a leplet mindenről – nem volt hát értelme a további titkolózásnak.
Mire Magimarus befejezte a történetét, már egészen beesteledett. Kint hófúvás támadt, a jeges szélrohamok meg-megzörgették az ablaktáblákat. Az ajtók mögött óvatos léptek surrantak, az ajtórések fénycsíkjaiban árnyak mozdultak: odakint kíváncsi fülek tapadtak az ajtókra és szomjasan ittak fel minden egyes hangot.
A Helytartó elgondolkodva sétált a díszes mozaikpadlón. Arca gondterhelt volt és sápadt. Sokáig szótlanul bámulta a fekete-arany csíkozású mozaiktigriseket, melyek ártatlan őzgidát gyűrtek maguk alá, aztán sóhajtva magához intette a lányt, és a füléhez hajolt. Suttogva szólalt meg, s a szeme közben riadtan járt körbe a termen, mintha minden sarokban ellenséget sejtene.
- El kell neked árulnom valami nagyon fontosat… ha megesküszöl, hogy tudsz titkot tartani!
- Esküszöm! – suttogta Magimarus.
- Nos, akkor jól figyelj – kezdett bele a helytartó, s egészen lehalkította a hangját. – Az előbb nem mondtam igazat…

TIZENKILENCEDIK FEJEZET amelyben sárga tógás fiúk motyognak, Fortunatus nagyokat tüsszent, és szerelembe esnek a szalamandrák

2010-04-18T06:04:00.001+02:00

- Éppen akkor volt háromszázötven éve annak, hogy a gyermek Fortunatust vízbe akarta ölni az anyja – folytatta a történetét Magimarus, s megkönnyebbülten felsóhajtott, amiért nem kell elmesélnie a Helytartónak a borzalmas históriát, melynek emléke annyi gyötrelmes órát szerzett már a szívének.
– A Szellemfejedelem minden ötvenedik évben ellátogatott születésének színhelyére – amely kis híján halálának helyszíne is lett – s ott az árokparton néhány órán át elmélkedett: bizonyára felidézte magában a történteket. Közben a kísérete gondoskodott róla, hogy összegyűljön a környékről az összes fiúgyerek, s ezek a sárga tógájukban ott álltak sorban az öreg gesztenyefák alatt, a szent ligetben, és várták, hogy a Szellemfejedelem magához térjen abból a révült, néha szinte félholt állapotból, amelybe fájdalmas emlékeinek felidézésekor elmerült. Mikor végül feleszmélt, végzett néhány tornagyakorlatot, ivott egy kehellyel a közeli forrás jéghideg vizéből, felborzolta vörös haját, és átkelve az árkon, felkapaszkodott a dombtetőre, ahol a szülei sírja állt: apja sírján fekete, s az anyjáén fehér kost áldozott, és imádkozott egy sort. Ezek után átsétált a szent ligetbe, és sorban végigkérdezgette az izgatott ifjakat, hogy felmérje: melyikük a legeszesebb, s melyikük elméje alkalmas arra, hogy a szolgálja legyen. Volt, akitől csak egy szót kérdezett, volt, akit órákon át faggatott. Néha elég volt, ha valakinek belenézett a szemébe, és máris lépett tovább, és volt, akikhez egészen közel hajolt, mintha megszagolgatná. A döntésre néha napok mentek el, de nem egyszer néhány perc alatt megtalálta az alkalmas ifjút: senki sem tudta, mitől függ, hogy valaki végül kiválasztott lesz-e.
Mert ez volt az a nap, amelyen a Szellemfejedelem kiválasztotta új szolgáját, aki a következő ötven évben a segítségére lesz. Nagy megtiszteltetés volt ez: a lehető legnagyobb, ami egy ifjút érhet. Minden anya a környéken arról álmodozott, hogy az ő fia lesz a kiválasztott, s többre tartották ezt a dicsőséget bárminél, akár még a helytartói széknél, sőt, a római császár trónjánál is. De nem csak örök dicsőséget és hírnevet hozott, ha valakit az a megtiszteltetés ért, hogy Fortunatus szolgája lehet - a Szellemfejedelem bőkezűen támogatta a szolgája családját, s miután az ötven évre szóló szerződés letelt, a kiválasztott gazdag és nyugalmas öregkornak nézett elébe: a Balatont övező dombok lankáin választhatott birtokot, s pompában, gondtalanul tölthette utolsó éveit – mert halhatatlanságot persze ő sem kaphatott jutalmul.
Már hetekkel korábban elkezdődött a készülődés. A fiúk sápadtan, kialvatlanul, magukban motyogva bolyongtak a vidéken: a rengeteg tudnivalót mormolták, amelyet tanítóik tömtek a fejükbe az eltelt gyötrelmes évek alatt abban a reményben, hogy elnyerik vele a Szellemfejedelem tetszését. A tanulással töltött sivár gyermekévek, melyek nélkülözték a játék, a bújócska, a kergetőzés és a csintalankodás minden örömét, keserűvé, gyűlölködővé, gyanakvóvá és gyávává tették ezeket a fiúkat. Élénksárga tógáikban tétován, sötét szobák mélyén megnyurgult, vékony tagjaikkal, gyenge bokáikon bizonytalanul imbolyogtak a gesztenyefák között. Elszorult torokkal, szinte sírva suttogták tudományuk, s a suttogás visszaverődött a korán jött tavaszban már teljesen kifejlődött gesztenyelevelek templomi mennyezetéről. Volt, aki verseket szavalt, volt, aki történeti értekezéseket magolt kívülről, a gall háborúról, a perzsa hadjáratról, Augustus császár viselt dolgairól; mások mérnöki munkák képleteit sorolták, és örökkévaló matematikai igazságokat, megint mások a hangnemekről és a dallamokról makogtak, és olyanok is voltak, akik a csillagjegyek ábécérendbe szedett katalógusát verték a fejükbe. Egészen aprócska koruktól erre a napra készültek, de most úgy tűnt, hogy a nagy esemény előtt halálra erőltetik aprócska agyvelejüket… már tényleg attól tartottam, hogy orrán-fülén füstöt eregetve, holtan rogy össze valamelyik…
A Helytartó eddig is kuncogott, de most hangosan felkacagott. Övéből vékony pengéjű tőrt húzott elő, Magimarushoz lépett, és elvágta a kezét gúzsba kötő, durva kenderkötelet.
- Folytasd, lányom, folytasd. Rég hallottam ilyen mulatságos történetet! – bíztatta a Helytartó, és Magimarus, duzzadt, sajgó csukóit masszírozva tovább mesélt.
- Én ott játszogattam a környéken. Tíz éves elmúltam már, de még tele voltam gyermeki szertelenséggel és kíváncsisággal. S bár jó anyám megtiltotta, hogy a szertartás közelébe menjek, én a tiltása ellenére csak odalopóztam, és elrejtőztem egy gesztenyefa törzse mögött. A fatörzs langyos volt a kora tavaszi napsütésben. A kéreg szeszélyesen kanyargó hasadékaiban hangyák masíroztak, s a fa koronájában vígan csicseregtek a madarak. Lekuporodtam, és kilestem az ösvényre. Nem sokat kellett várnom: a Szellemfejedelem éppen arra haladt el, ahol a búvóhelyem volt.
Én nagyon furcsának és kicsit ijesztőnek találtam Fortunatust. Vörös haja égnek meredt, hosszú orra, mint valami különleges madárcsőr, hegyesen döfött a levegőbe. Kezét-lábát szerte-széjjel hányta vetette, ahogy járt, mintha le akarná rúgni a saruját, vagy le akarná rázni kesztyűit – mert fedetlen kézzel soha, sehol nem mutatkozott. Nem bírtam visszatartani a kuncogásom, olyan ellenállhatatlanul mulatságosnak találtam ezt a harmonikusnak és fejedelemhez illőnek, hát még méltóságosnak semmiképp sem nevezhető mozgást, és még most is elfog a kacaghatnék, ha eszembe jut. Felkuncogtam hát ott a fa mögött lapulva, de a Szellemfejedelem ügyet sem vetett rám: fejének visszhangos bensejében bizonyára sokkal nagyobb volt a zaj és a ricsaj, semhogy bármilyen külső nesz eljuthatott volna a tudatáig.
Csodálkozva bámultam utána, aztán rövidesen elkezdődött az ifjak kikérdezése, és én unalmamban játszogatni kezdtem – a porba rajzoltam a házat, ahol laktunk, a római katonákat, és apámat, ahogy testével védelmez bennünket anyámmal – aztán az elmémet újra elöntötték a kőtáblákról megtanult, titokzatos jelek, s a korábbi rajzot besimítottam a porba, s egy vékony gesztenyeággal nekiláttam, hogy a szívemnek oly kedves ábrákkal vegyem körbe magam: az árokpart löszpora már számtalanszor bizonyult engedelmes rajztáblámnak. Egészen elmerültem a jelek kidolgozásában, s csak akkor riadtam fel, amikor valaki megfogta a vállam. Megfordultam.
A Szellemfejedelem állt mögöttem.
Ijedtemben el akartam szaladni, de a lábam nem engedelmeskedett az akaratomnak: mintha tényleg a földbe gyökerezett volna. Azt hittem, hogy az életem véget ért, és most rögtön megfognak és lenyisszantják a fejem, de lassan percek teltek el, és nem történt semmi. Illetve dehogynem: Fortunatus csodálkozva emelte rám a szemét. Mert addig nem engem nézett, hanem a porba írt jeleket, amelyeket olyan elmélyülten és olyan nagy odaadással rajzolgattam, hogy a külvilág szinte megszűnt körülöttem, s talán azt sem vettem volna észre, ha bölénycsorda vágtat át a ligeten.
Rám emelte tehát csodálkozó tekintetét, és én hirtelen úgy éreztem magam, mint akit örvény ránt le a mélybe: valósággal beszippantott a pillantása. Remegés fogott el, s ha nem támaszkodtam volna a fatörzsnek, talán össze is rogytam volna. Ő azonban ügyet sem vetett a rémületemre: továbbra is egyenesen a szemem közé nézett, s egy pillanatra sem engedett tekintetének erejéből. Az az égő zöld szempár olyan különös, olyan nyugtalanító erőt sugárzott, hogy egyszerre úgy éreztem magam, mintha kifordított volna önmagamból, mintha egy könnyű kabátka volnék, melynek hirtelen kirántják az ujját, s feltárul a foszlott kis bélés, melyet izzadtság sója szennyez. Elpirultam, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben, de sehogy sem bírtam megérteni, hogy voltaképpen mit is szégyellek. Mindenesetre úgy éreztem, hogy valami roppant illetlen dolog történik velem, mintha a sors azzal tréfálna meg, hogy tudtomon kívül szakadt ruhában sétálok végig az utcán, s miközben magabiztosan köszöngetek a szembe jövőknek, nem veszem észre, hogy a hátam mögött kinevetnek, mert kilátszik az ülepem.
- Honnan ismered az írást? – kérdezte Fortunatus, de én nem tudtam válaszolni, mert a torkom kiszikkadt, és a lélegzetem akadozott. De ha válaszoltam volna is, a hangom beleveszett volna a hangzavarba, amely körülvett minket. Addigra ugyanis szoros embergyűrű képződött körülöttünk a kiválasztásra összegyűlt fiúk szüleiből, s mindegyikük egyszerre kiabálta, hogy takarodjak onnan, s mindenki botrányt és égbekiáltó arcátlanságot emlegetett. Fortunatus ingerülten toppantott, amire mindenki elhallgatott. Újra feltette a kérdést.
- Honnan ismered ezt az írást?
Én csak hebegtem, és a kőtáblácskákról, meg a vízmosásról zagyváltam valamit, aminek se füle, se farka nem volt, miközben a hangzavar is újra megerősödött.
- De hát ez egy lány! – kiabálták az emberek, meg hogy „Fejedelem, a fiamat hallgasd meg, az én fiamat”
- Az én fiamat!
- Az enyémet!
- A te fiad beszélni se tud!
- Kikérem magamnak!
És már majdnem hajba kaptak a felajzott szülők, amikor Fortunatus megint csendet parancsolt.
- Olvasd!- mondta nekem, és az írásra mutatott.
Én ki akartam mondani, amiről meg voltam győződve; el akartam mondani, hogy hiszen egy mukkot sem értek belőle, és bizony egyetlen sorát, egyetlen betűjét sem ismerem, csak utánozni tudom, mint a szajkó az erdő állatainak hangját, s mindez csak egy furcsa véletlen, és én igazán, nemcsak, hogy fiú nem vagyok, de semmiféle tanulnivaló soha nem érdekelt, és eszembe sincs, hogy a szolgája legyek - de a Szellemfejedelem pillantása olyan izzóan, olyan ellenállhatatlanul hasított az elmémbe, hogy szinte önkívületben engedelmeskedtem az akaratának, s az írásra nézve, melyet a tolongó szülők már itt-ott összetapostak, elkezdtem beszélni azon a kusza halandzsanyelven, amely néha álmomból felébredve még az ajkamon volt.
A Szellemfejedelem bólogatva hallgatta, s kezét finoman lengetve-ingatva, mintegy a levegőbe rajzolta a mondatok lejtését, és most először elmosolyodott.
- Szép! szép! Hermész Hatodik Himnusza az Erényről. A kedvencem!
Azzal kézen fogott, és elindult velem az egyszerű, gyalulatlan deszkákból összerótt kocsi felé, amelyen érkezett. Kísérete döbbenten bámult, s a szülők, és a csalódott ifjak serege hirtelen meglódult, és ismét körbe vett bennünket.
- Fejedelem! – kiabálták – nem választhatod őt!
- Mért nem? – kérdezte Fortunatus orrát elfintorítva.
- Mert ez egy lány!
Ám abban a pillanatban, amikor az a szó elhangzott, hogy „lány”, a Szellemfejedelem még jobban elfintorította az orrát, szemét könny futotta el, majd pedig egy hatalmasat tüsszentett. Az én fülem is csak úgy csengett tőle.
- Hogy mondtad? Nem értettem! – kérdezte, miközben könnyeit törülgette, majd orrot fújt.
- Ez egy lány!
De ekkor - hogy, hogy nem -, Fortunatus orrát megint facsarni kezdte az a csiklandós érzés, és megint tüsszentett egyet, de most akkorát, hogy a távoli domboldalakon felnyihogott rémületében a ménes és szerteszaladt a nyáj. Csikósok, pásztorok átkozódásától zengtek a völgyek. A Szellemfejedelem megtörölgette a szemét és az orrát, mely egészen kipirosodott, aztán a kocsi lépcsőjére hágva így szólt.
- Ezt az ifjút választom. Menjetek haza. Ötven év múlva újra eljövök. Taníttassátok fiaitokat, és gondoljatok rám jó szívvel.
Döbbent csönd támadt. Mire ismét kitört a hangzavar, amely már inkább zokogás és dühödt szitkozódás keveréke volt, mi már be is szálltunk a kocsiba, a kocsis megcsördítette az ostort, és szélsebes vágtában távolodtunk életem első tíz évének meghitt tájairól az ismeretlen jövő felé.
Hát így lettem a Szellemfejedelem szolgája. Soha többet senki egy szóval nem említette felvételem különös körülményeit, és mindenki úgy könyvelte el, hogy fiú vagyok – s ez így volt azóta mind a mai napig.
Mert azt tudnod kell, Helytartó, hogy a Szellemfejedelem körül nem lehetnek nők. Ősrégi, és igen bölcs szabály ez, amelynek mély értelmű igazságát magam is belátom, sőt, most, hogy ez a rettenetes vész ránk szakadt, még inkább belátom, mint korábban – mestereimtől hamar megtanultam, hogyan kell viselkednem Fortunatus közelében, és azt is megtanultam, hogyan működik a szellemi dolgok finom hálózata, amely az uralmát fenntartja, és működteti világunk teremtő és alkotó erejét. Megtanultam, hogy kell megóvnom a Szellemfejedelmet a szerelemtől, és megtanultam, hogy meg kell óvnom minden áron – mert a szerelem az egyetlen erő, amely veszélyt jelenthet rá, és ezzel mindannyiunkra.
Űzhetik egymást a szerelmes szarvasok az erdőn, fickándozhatnak nászi kedvükben a patakok pisztrángjai, s a kosok és a bölénybikák megküzdhetnek a párjukért; vágytól űzve kereshetik egymást a madarak, a méhek, s a föld sötét mélyén lakó szalamandrák - minden élőlény érezheti és élvezheti a szerelem hevét és feloldódhat bódító varázsában, egyes egyedül a Szellemfejedelem az, akinek nem szabad megízlelnie ezt a boldogságot. Mert a legnagyobb boldogság elporlasztja a szellem épületének ritka kötőanyagát: melyet mégiscsak a kín, a küzdelem és a gyötrelem, az állandó erőfeszítés és szakadatlan összpontosítás tart egybe - s ahogy az öntudatlanság kábulata az izmokat, inakat és ízületeket, úgy oldja meg a szellem izmait a szerelem, s az élő összecsuklik, a gondolat összedől. Jól megtanultam ezt a leckét, és el is követtem mindent, hogy Fortunatus gondolataitól távol tartsak mindent, ami a szerelemre emlékeztethetné – s miközben őt távol tartottam, magam is távol maradtam. Mindaz az érv, amit megtanultam felsorolni a szerelem ellen, a véremmé vált, s magam is úgy éreztem, távol kell maradnom mindentől, ami a szerelemre emlékeztethetne – mindenek előtt tehát saját lányságomról kellett elfeledkeznem és lemondanom. És ahogy teltek az évek, egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy valójában fiú vagyok. Fiúként kellett öltözködnöm és fiúként kellett viselkednem, s így lassan gondolkodni is fiúként kezdtem. Gyakran haragudtam magamra, amiért lánynak születtem, de tartósan képtelen voltam az önmagammal szembeni dühre: úgy döntöttem tehát, hogy végképp és igazán fiú leszek – és innen kezdődött balszerencséim végeláthatatlan sorozata. Attól a perctől minden balul üt ki, mintha a tárgyak, a fák, az állatok, a könyvek, az ajtófélfák, de még az eső, a hó, s az utcán terpeszkedő tócsák is egytől egyig személyes ellenségüknek tekintenének: nem tudtam úgy székre ülni, hogy le ne billentem volna róla, nem tudtam úgy átmenni egy ajtón, hogy meg ne botlottam volna a küszöbben, nem tudtam úgy polchoz közeledni, hogy be ne ütöttem volna a fejem az ajtó sarkába, nem tudtam úgy tollat venni a kezembe, hogy ne ejtettem volna pacát, és nem tudtam úgy emberhez szólni, hogy ne valami szerencsétlen félreértés lett volna a beszélgetés vége, …. Pedig én csak jót akartam… csak azt akartam, hogy a Fortunatus legjobb és leghűségesebb szolgája legyek. Meg akartam óvni a bajtól, és … és nem akartam… és nem akartam…
- …belé szeretni? – kérdezte a Helytartó.
Magimarus elkerekedett szemekkel, kipirult arccal, zihálva nézett a nagy hatalmú férfi szemébe. Látta rajta, hogy hiába is tagadna: ő már tudja a titkát; tudja, hogy hiába harcol és hiába küzd ellene, az első pillanattól fogva mélységesen, gyógyíthatatlanul és reménytelenül szerelmes a Szellemfejedelembe.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET amelyben a Helytartó a lábát masszírozza, Magimarus kőtáblákra lel és az erdőistennek tréfás kedve támad

2010-04-11T08:20:00.000+02:00

A hír, hogy a fogadóteremben egy meztelen lány áll, aki ráadásul egy perce még férfinak tűnt, pillanatok alatt bejárta a palotát.
Mindenki ruha után kutatott, de mintha a föld nyelte volna el az összes köpenyt, pokrócot, terítőt és takarót, bútorhuzatot és vászonzsákot. Az abroszok éppen mosatni voltak, a szőnyeget a Dunaparton szellőztették és porolták, s a szolgák barakkjai, ahol a ruháikat tartották, messze, a hídon túl sorakoztak. A konyhán szolgálatban volt az összes edényfogó és törlőrongy - a függönyöket meg azért mégse lehetett csak úgy leszaggatni egy meztelen rab kedvéért. Legfeljebb még páncélt adhattak volna rá, de ahhoz le kellett volna hámozni valamelyik katonáról.
Magimarus gúzsba kötött kezekkel hiába próbálta összefogni magán szétszakadt öltözéke rongyait, csak vonaglott ott kétségbeesetten. A katonák kárörvendően vigyorogtak bronzsisakjaik álarca mögött, s csak az érc zörgésén hallatszott, hogy rázza őket a néma kacagás - az írnokok pedig igyekeztek udvariasan más felé nézni, de nem nagyon sikerült nekik. A Helytartó végül megelégelte a helyzetet, és bíbor köpenyét lekapva a válláról, beterítette vele a lányt.
- Menjen ki mindenki. Négyszemközt akarok beszélni vele.
Ahogy az ajtók bezárultak, mintha egy szélvihar csendesedett volna hirtelen el. Egykettőre sötét lett. Korán jött az este. Fáklyát kellett volna gyújtani, ám senki sem maradt a közelben, aki ezt megtehette volna. De annak a két embernek, aki a teremben egymással szemben állt, most nem is hiányzott a fény.
Magimarus remegve a falnak támaszkodott, hogy el ne essen. A Helytartó felemelt egy széket, és szelíden a lány elé tolta.
- Ülj le.
Magimarus szótlanul engedelmeskedett.
A Helytartó levette a fejéről az arany babérkoszorút és a császárszobor homlokára dobta. Aztán leemelte nyakából a nehéz aranymedált, s azt is a szobor nyakába lógatta. Széket húzott a mozaikpadló közepére, fáradtan leült, és visszeres lábát kezdte masszírozni. A nagy hatalmú ember hirtelen annak látszott, aki igazából volt: fáradt, öregedő férfi, akinek túl sok ez az egész, amit a vállára vett. A lába is ezért fájt. Ahogy masszírozta, a lila, bogos erek hol kiduzzadtak, hol lelapultak, mintha kígyócskák siklanának a bőre alatt. A Helytartó unottan nézte ezt a tüneményt.
- Halljam tehát, mi ez az egész.
Magimarus torka annyira kiszáradt, hogy eleinte csak tátogni bírt. Csak nagy-nehezen tudott hangot kipréselni a torkán.
- Én… én annyira szerencsétlen vagyok…
A Helytartó legyintett; olyasféleképpen, ami azt jelentette: „Na és?” Meg azt is: „És ki nem az?” De leginkább azt, hogy „Mondj valami ennél érdekesebbet!”
De Magimarus egészen őszintén, és minden porcikájában úgy érezte, hogy mégiscsak ő a legeslegszerencsétlenebb. Megköszörülte hát a torkát, és így folytatta.
- Mióta csak megszülettem, szerencsétlenség üldöz. Minden nap egy újabb szerencsétlenség, hiába minden igyekezetem. Pedig… pedig én mindent megtettem… én igazán akartam, hogy fiúnak látsszam… hogy férfinak tekintsenek… Bocsánat… ihatnék egy pohár vizet?
A Helytartó meglepődve nézett föl a lábmasszírozásból. A rabok ebben a teremben nem szoktak vizet kérni. Az életükért szoktak könyörögni. De ez a furcsa helyzet már amúgy is sok mindent megváltoztatott. Egy pohár víz már nem szorzott, nem osztott semmit.
- Persze – mondta tétován.
Beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy az összekötözött kezű lány nem lesz képes magának vizet tölteni, a víz pedig nem fog magától odasétálni. Felállt tehát, az asztalhoz lépett, s az ezüstkancsóból megtöltött egy poharat, a lányhoz vitte, s az ajkához tartotta. Magimarus mohón szürcsölte ki. A Helytartó a földre tette a kiürült poharat. Visszavinni már végképp rangon alulinak tűnt.
Furcsán érezte magát.
Még soha nem adott inni egy fogolynak.
Magimarust észhez térítette a víz, és hirtelen úgy érezte, nagy erő szállja meg. A gondolatai, amelyek addig összevissza kavarogtak a fejében, most egyszerre szabályos, áttekinthető ábrába rendeződtek. Most már pontosan tudta, mit kell mondania.
- Igazat beszélek, Helytartó. Tiszta igazat. Minden véletlenül történt… de mindennek óriási jelentősége lett, és megváltoztatta mindannyiunk életét.
Kislány voltam édesanyám házánál, és az udvaron játszogattam a porban. Egészen pontosan nem is a porban, hanem a szemétdomb oldalában, a finom, meleg erjedésillatban, ami betöltötte azt a vízmosást a házunk mögött, amelyet úgy hívtak: Fojtásárok. Barackmag, almahéj és fonnyadt petrezselyemgyökér illata úszott az szilfák alatt, a szilfákon magasra kúsztak a szőlőindák, s ősszel darazsak ezrei dongtak a szőlőfürtök körül. Koratavasszal, hóolvadáskor a vízmosás hirtelen megtelt a jeges, piszkos áradattal, mely a hegyekből vágtatott a völgy felé. Napokig úgy zúgott és morgott a száguldó víz a játszóhelyemen, hogy csak úgy remegett belé a kicsi ház, amelyben anyámmal éltünk.
Mert apámat én már nem ismerhettem: még csecsemő voltam a halálakor. Akkor halt meg, amikor a Moesiából visszatérő légiók fellázadtak, és végigpusztították a vidékünket: apám a házunk előtt esett el, miközben minket védett anyámmal. A nyílhegyet, amely apám szívét átfúrta, anyám aranymedálba foglaltatta, és haláláig a szíve fölött hordta, hogy mindig emlékeztesse elpusztított szerelmére: mert olthatatlanul, eszelősen szerette apámat. Őutána soha többet nem érintette férfi, s ezért is költöztünk a város szélére, az árok partjára, a többi özvegy közé, hogy eszébe ne jusson senkinek, hogy anyámat zaklassa.
Sokszor képzeltem el apámat, ahogy testével véd bennünket a felbőszült rómaiaktól, s a porban talált cserepekkel és csontokkal sokszor lejátszottam a jelenetet ott, a vízmosásban. A csata kedvéért kövekből néha az egész várost felépítettem kicsiben: s ahogy a megfelelő köveket keresgéltem, egyszer csak egy nagy csomó szépen csiszolt, téglalap formájú kőtáblácskára leltem. A tavaszi vízár forgathatta ki őket a földből, mert a korábbi években még nem voltak ott.
A táblácskákon csodálatos írásjelek sorakoztak, sűrűn, szorosan írva egymás mellé. lenyűgözve bámultam őket: ehhez hasonló szépséget még soha az előtt nem láttam. E különös jelek varázsa annyira megbűvölt, hogy már éjjel sem tudtam másra gondolni: szemem előtt egyvégtében a különös jelek lebegtek, s álmomban is körülöttem örvénylettek és hullámoztak, mintha megelevenedtek volna. Néha már-már érteni véltem, mi van a táblákra írva, amelyeket addigra már jelről jelre fel tudtam emlékezetből is idézni, de mire összeállt volna az értelem, hirtelen szétfoszlott, mintha füstöt akarnék elkapni. Álmomból néha felriadtam arra, hogy tisztán értek minden egyes szót, és gyorsan ismételgettem magamban, amit az álmomban kristálytisztának és világosan érthetőnek éreztem, hogy soha többé el ne felejtsem, de jaj, micsoda csúfság, mire egészen felébredtem, elkeseredve kellett belátnom, hogy amit ismételgetek, értelmetlen zagyvaság, kusza halandzsa, amelyben csak összeakad a nyelvem.
Akkor telt le hetedszer az Ötvenedik Év. Tehát éppen akkor volt háromszázötven éve annak, hogy a gyermek Fortunatust vízbe akarta ölni az anyja, mert…
- Tudom, mért. Ismerem az egész zavaros históriát.
Magimarus meghökkenve nézett a Helytartóra. Nem gondolta volna, hogy tudomása van ezekről a dolgokról, amelyeket a pannonok nem szoktak a rómaiak orrára kötni; s Forunatus gyerekkorának fájdalmas története meg kifejezetten azok közé a történetek közé tartozott, amelyek annyira ijesztőek - és ahogy a Helytartó igen találóan megfogalmazta: annyira zavarosak voltak - , hogy a pannonok egymás között is csak suttogva beszéltek róluk, mint valami szégyenletes titokról. Hiszen éppen a Szellemfejedelemhez olyannyira méltatlan volt mindaz, ami állítólag történt… olyan megmagyarázhatatlanul ellentétes volt a lényével, olyan rémületesen sötét és fenyegető. Különös, roppant különös, hogy épp a legszégyenletesebb s a legtitkolnivalóbb história valamiképp mégiscsak a Helytartó tudomására jutott!
Magimarus, bármennyire csodálkozott, azért meg is könnyebbült egy kicsit, hogy nem kell elmesélnie, mert valahányszor csak hallotta gyerekkorában az asszonyoktól, mindig annyira megviselte a lelkét, hogy aztán napokig nem tudott aludni miatta, s még így, ifjú fejjel is hidegrázást kapott, ha nagyritkán eszébe jutott. Tovább folytatta tehát a történetét arról, miképpen esett, hogy hosszú éveken át titokban kellett tartania a lányságát, s fiúként kellett viselkednie, de mi most nem tudunk egyből bekapcsolódni az elbeszélésébe: el kell előbb mondanom, ahogyan azt korábban megígértem volt, miért veszett kis híján vízbe a csecsemő Fortunatus.
Ez még abban az időben történt, amikor az istenek az emberek között jártak. Mindennapos volt, hogy az ember összetalálkozott valamelyikükkel; mindennapos, de nem mindig örömteli. Az istenek ugyanis játékszerüknek tekintették az embert, s úgy vélték, bármit megtehetnek velük: bármit, tehát jót és rosszat egyaránt. Ó, igen, így volt: az istenek gyermekek, s az emberek az ő játékszereik voltak még abban az időben.
Egy zsenge koratavaszi napon Fortunatus édesanyja, gömbölyű pocakkal, s a pocakban az édes boldogságban lebegő Szellemfejedelemmel a gesztenyeligetben sétált, s figyelgette, amint a gesztenyefák levelei a ragacsos rügyekből kipattannak, mintha megannyi élénkzöld kezecske nyúlna elő a fekete gallyak közül. A sápadt napfényben, mely még erőtlen volt és langyos, az asszony hosszú, földet seprő, súlyos és aranyszínű haja olyan varázslatosan és csábítóan ragyogott, hogy Silvanus, az erdő istene, aki éppen akkor ébredezett téli dermedtségéből, és barlanghideg csontjait a napon melengette, nem tudott ellenállni a csábításnak. Az asszony elé ugrott, és lópatáival nagyot toppantva, hogy csak úgy csengett-bongott belé az erdő, azt kérte, had vágjon csak egy, csak egyetlenegy fürtöt magának abból a gyönyörű hajból, mert ha nem teheti, eleped, elsorvad a vágytól, s harmadnapra bizonyosan bele is pusztul. De az asszony hajához nem nyúlhatott más, csak az ő szeretett férje: soha még idegen kéz nem érintette, s fésülni is csak a férjének engedte, aki a nap legboldogabb óráját töltötte a gyönyörű hajsátor alatt. Az asszony nemet mondott tehát az istennek, és ment volna tovább, de Silvanus megmakacsolta magát. Akárhogy is, de neki kell az a haj! Csak egy fürt, csak egyetlenegy! Tovább kérlelte hát az asszonyt, aztán könyörgött, végül fenyegetett, de a Szellemfejedelem édesanyja hajthatatlan maradt, s kincsét védelmezve utoljára futásnak eredt, mert látta jól a bozontos, kecskeszarvú és lólábú isten szemén, hogy árad szét benne a harag. De hiába futott, a kövek az isten parancsára a lábai elé gördültek, s az asszony felbukott: feltápászkodott, tovább futott, és elesett megint. Már csupa seb volt a könyöke, a térde, felhorzsolt tenyeréből csöpögött a vér, és zokogva kérlelte Silvanust, hogy könyörüljön rajta, s hagyja futni, de az isten most már egészen megátalkodott kegyetlen szándékában. Már nem a hajfürt kellett neki: most már csak a bosszú érdekelte. Szétterpesztett lábakkal állt meg a síró asszony fölött; gúnykacajától megrendült az erdő, a fák ijedtükben kipattintották rügyeiket, s a sápadt, kibomlásra még éretlen levélkék dideregve, fonnyadozva fityegtek az ágakon; a vemhes állatok mind elleni kezdtek, akár megérett már a terhességük, akár nem; a madarak fészkeiben megpattantak a tojások, s a fakérgeken elfeketültek a peték. A szörnyű hangtól, az isten velőtrázó gúnykacajától az asszony is azonmód vajúdni kezdett. Ott szülte meg Fortunatust a kőgörgetegen, miközben Silvanus a kínjain kacagott: kacagva nézte végig az erdő vad istene a Szellemfejedelem születését.
Amikor a csecsemőt karjára vette az anyja, kérlelte kínzóját, had mehessen el a fiával. Hiszen lám, milyen aprócska szegény, nem volt még itt az ideje, hogy megszülessen: alig él, levegőt is alig kap, testecskéje lila a koratavaszi hidegtől, s az isten most újabb játékot eszelt ki, s az asszony útjából elállt. Futott, futott az anya, karján a koraszülött csecsemővel, és a vízmosáshoz ért, amelyben szennyesen, korhadt fákat, avart, fatörzseket és sziklákat görgetve hömpölygött lefelé a havas hegyekről a szennyes és jeges áradat a nagy folyó felé. És ekkor Silvanus őrületet bocsátott az asszonyra, aki megállt szegény a vízmosás szélén, és a csecsemőt, akit addig óvva melengetett a karján, a zúgó, jeges árba dobta.
Az apró testet azonnal elnyelte a víz, s pörögve-forogva bukdácsolt lefelé az áradattal: az asszony csak állt tétován a parton, tágra nyílt, csodálkozó szemekkel, kezeit a víz fölé tartva, s az isten most visszaadta a józan eszét. Ahogy felfogta, mit tett az imént, az anya sikoltva ugrott a fia után, s kezeivel kétségbeesetten kereste a víz alatt, de csak jeges gyökeret, éles sziklákat értek az ujjai, és elpusztult állatok tetemét. Feljött levegőért és újra lebukott, aztán újra, meg újra, és amikor már elhagyta a remény, és utána akart halni a fiának, hirtelen egy aprócska kéz ragadta meg a víz alatt: olyan erővel kapaszkodott a kezecske, hogy szinte összeroppantotta az asszony ujját. Kirántotta az anya a csecsemőt a vízből, de az ár erős volt, és most már kettejüket sodorta tovább zúgva és hömpölyögve: ám mielőtt végképp elnyelt volna őket a víz, az asszony hosszú haja fennakadt egy öreg gesztenyefa gyökerein: mintha szánt szándékkal összekapaszkodtak volna, a haj és a gyökér. S így aztán, egyik kezében a csecsemővel, foggal-körömmel gyökérről gyökérre keservesen küzdve fel magát, végül megmenekültek mind a ketten. Ám ki tudja, még miféle szörnyűségek történhettek volna, milyen gonoszságot eszelhetett volna még ki a mulatságra vágyó isten,ha a déli napfényen el nem álmosodik. De elálmosodott, letelepedett a fűben, nehéz szempillái lecsukódtak, és mély álomba merült. Így menekült meg a csecsemő Fortunatus az édesanyjával együtt, ezért kínozta örök víziszony, ezért gyötörte számtalan rémálom és ezért rettegett azóta is az erdők vad istenétől.
Hát ez volt az a történet, amelyet a Helytartó nem akart újra hallani és Magimarus nem akart ismét elmesélni.

TIZENHETEDIK FEJEZET amelyben a parancsnok a tűzbe bámul, egy régi barátság csúfos véget ér, s egy rozsdás szög nagy galibát okoz

2010-04-04T08:31:00.000+02:00

A kocsi, amelyben Magimarust Aquincum felé vitték, vastag tölgygerendákból készült, s széles vaspántok tartották össze, mint egy óriási ládát: amolyan mozgó börtön volt ez, amely hétről hétre végigdöcögött a Duna mentén, és összeszedte a városokból a foglyokat, akiknek ügye a Helytartó elé kívánkozott. Nem sok ilyen ügy akadt egyébként: egy egyszerű gyilkosság vagy rablás a helyi bíróságra tartozott, a Helytartóig csak akkor jutott a bűnös, ha valami birodalmi jelentőségű galibába keveredett: összeesküvés, lázadás, árulás kellett ehhez, vagy valami ezekhez hasonló, főbenjáró törvényszegés, aminek a kivizsgálását nem lehetett vidéki, begyöpösödött hivatalnokokra bízni.
Magimarus pontosan tudta ezt, és azzal is tisztában volt, hogy az életét egyetlen módon mentheti meg: ha eléri, hogy maga a Helytartó hallgassa ki.
Ahogy a fagyos fövenyen térdelt, s a katonák körbevették, nem sok esélye volt az életben maradásra. Igazság szerint ott helyben, kérdés nélkül lecsaphatták volna fejét, de a parancsnok öreg, lágyszívű férfi volt, akinek a lelkében különös érzéseket keltett a zilált külsejű, kétségbeesett s csuromvizes fogoly: talán hajdanvolt önmagát látta benne, talán csak elérzékenyült a fahéjas-mézes forralt bortól, amely vastag gyapjúba tekert fahordóban lötyögött tisztiszolgája hátán – vagy ki tudja, miért! Az embert néha megmagyarázhatatlan, különös érzések kerítik hatalmukba, s ilyenkor nem úgy cselekszik, ahogyan megszokta, vagy ahogyan elvárható lenne tőle. Az öreg parancsnok, akinek már csak egy éve volt hátra a katonaidőből, s már ki is nézett magának egy szép házat egy napfényes kerttel, a kert végében csacsogva csörgedező patakkal, néhány pillanatra elfelejtette, hogy katona, akinek életek felett kell döntenie. Gondolatban egy pillanatra a leendő otthonában látta magát, ahogy fájós térdére lószőrpokrócot terít, s a pattogó tűzbe bámul - és tétovázása éppen elegendő időt hagyott Magimarusnak, hogy kieszeljen egy hihetőnek tűnő mesét egy összeesküvésről, aminek épp most jutott a nyomára, s amely egész Pannoniát, sőt, talán az egész Birodalmat fenyegeti. Megúszta tehát a vízparti kalandot néhány pofonnal, s másnap hajnalban már vasra verve döcögött a hókupacokban meg-megakadó, hideg és nyikorgó börtönkocsin a főváros felé – de legalább az a sors várt rá, hogy a Helytartó elé kerül.
Ez volt az utolsó reménye. Ha a Helytartónak sikerül elmagyaráznia, mi és hogyan történt, ha teljesen, vagy legalábbis a lehetőségekhez képest őszintén elmond mindent töviről hegyire, Fortunatus szerelembe-esését, a jós megölését, s hogy evvel hogyan vezették hamis nyomra a Szellemfejedelmet – nos, akkor talán lesz arra esélye, hogy az állam erőit a maga oldalára állítsa. Hiszen a veszély nemcsak a Fortunatusra leselkedik! A szellem hanyatlása elsőre csak apróbb hibákat okoz, amelyek szinte fel sem tűnnek, de a hibák viharos gyorsasággal szaporodnak, és nagyon hamar elérkezik az idő, amikor pusztító fergeteggé hatalmasodik a tudatlanság és a feledés, és mindent elsöpör, ami valaha szép és jó volt, s pusztul minden, amiből boldogság fakadt. Ha a Helytartó hitelt ad a szavainak, talán elindít egy csapatot, hogy megkeressék és kimentsék a barbárok kezéből Fortunatust, s talán elindít egy másik csapatot is, amely végre előkeríti Serapiát, s ha minden jól alakul, a Szellemfejedelem talán visszanyeri korábbi erejét, és a hanyatlás még megállítható lesz, s néhány év alatt minden visszaáll a korábbi rendbe – mert ha nem, akkor… és Magimarus megborzongott a félelemtől.
Az út folyamán mindössze kétszer álltak meg: egyszer Solva városában, amelyet vastag és fekete köd fedett, s ebben a fekete ködben a helyiek épp égő áldozatot mutattak be isteneiknek, tíz ökröt vágva le az oltárnál, melyet aztán hangos sikoltozással körbetáncoltak, meztelen talpukat csapva a latyakba. Itt a katonák egy vörös hajú, hatalmas termetű, félájult eraviscust lökdöstek be Magimarus mellé, aki irtózatos bűzt árasztott maga körül. Fél nappal később pedig egy Adstatuas nevű város szélén tartottak rövid pihenőt, ahol lecserélték a fáradt lovakat, és egy újabb állami fogollyal gyarapodott a szállítmány. Ez egy fecsegő kedvű, huncut tekintetű, cingár dák volt, aki a légió pénztárosaként elsikkasztotta néhány száz katona félévnyi zsoldját, de nem magának tette félre, hanem boldog-boldogtalant meghívott belőle kocsmákba meg fogadókba, csak hogy minél több barátot szerezzen. Annyi barátja volt, hogy, mint mondta, száz év se lenne elég, hogy valamennyiük történetét elmesélje: de azért boldogan belekezdett. Másnap reggel, amikor megérkeztek Aquincumba, Magimarus holtfáradt volt: hol a dák fecsegésétől nem tudott aludni, hol pedig a rettenetes bűztől, amit a vörös hajú eraviscus párolgott magából, és mire kilökdösték a kocsiból, már a maradék önbizalma is elpárolgott. Hirtelen kicsinek, gyengének és védtelennek érezte magát, és legszívesebben csak zokogott, zokogott volna szakadatlanul.
A Helytartóra újabb fél napot kellett várni mivel a jégzajlás miatt, mely elsodorta a hidat, és felmorzsolta a kimentésére indult bárkákat, bennrekedt a Nyulak szigetén. Magimarust, és a többieket addig egy hideg, fűtetlen terembe terelték. Lassan már két napja nem kapott enni-inni, lázas volt, köhögött, s a fejében zaklatott gondolatok cikáztak. Kábán támolygott a falhoz, s ahogy nekitámaszkodott, véletlenül meglökte a mellette állót.
- Ne lökdöss, mert kibelezlek! – mordult rá a félszemű, fogatlan férfi.
- Bocsánat… - dadogta Magimarus.
A félszemű felröhögött.
- Bocsánat? Fiúk! Ez bocsánatot kér!
A többiek is felröhögtek, a félszemű pedig arcon ütötte Magimarust, aki megtántorodva a falba verte a fejét, és az orra vére is eleredt.
- Üss vissza, ha férfi vagy! – ordította ellenfele, és szétterpesztett lábakkal megállt előtte. – Na mi lesz?
Magimarust elöntötte a harag.
- Igenis férfi vagyok! – kiáltotta talpra ugorva. – És tudd meg…
De nem volt ideje befejezni a mondatot, mert egy újabb pofontól felemelkedett, és átbukfencezve három emberen, elterült a szennyes szalmával borított kőpadlón. Körülötte gúnyos, kárörvendő röhögés csapott fel.
- Még, hogy férfi! – hallotta a feje fölött a félszeműt. – Cincogsz, mint egy kislány!
És újra fel akarta rángatni áldozatát, hogy tovább kínozza, de ekkor kivágódott az ajtó, katonák trappoltak be, és kemény, rövid botokkal kezdtek püfölni mindenkit. A rabok behúzott nyakkal, fejüket karjaikkal védve kuporodtak a falhoz. Egy szempillantás alatt csend lett, csak a lecsapó botok tompa puffanásai hallatszottak.
Néhány perc múlva Magimarus már ott állt a Helytartó fogadóterme előtt három mások fogoly társaságában, akik mindannyian államügyben vártak kihallgatásra. Sajgott minden csontja, az orrából csöpögött a vér, a lábai reszkettek és rogyadoztak.
- Húzd ki már ki magad, te szerencsétlen! – mordult rá a katona, amint betaszigálta az ajtón. – Nesze, össze ne csöpögtesd a mozaikot!
És egy kendőt nyomott Magimarus kezébe. A fogoly megtörölte az arcát, és felitatta az orrából a vért.
A Helytartó fogadóterme tágas és fényes helyiség volt. A padlóját díszítő mozaikot valóban kár lett volna összecsepegtetni: rendkívüli szépségű, művészi munka volt, amelynek szemlélésével Magimarus máskor hosszú órákat töltött volna, elmerülve a formák káprázatos kavargásának csodálatában – most azonban oda sem pillantott. A tekintete a Helytartóra szegeződött, aki bíbor tógában, fején aranyozott babérkoszorúval, hátratett kézzel állt az őrködő légiósok és a némán jegyzetelő írnokok előtt.
- Nos, a jelentésben az áll, hogy barbár betörés előkészületeiről van tudomásod. Halljuk tehát? Miféle betörés készül, és kik részéről? S mindez hogyan jutott a tudomásodra?
Magimarus kihúzta magát, s hangját lemélyítve, méltóságteljesen próbált megszólalni.
- Helytartó! Az egész úgy kezdődött, hogy a gazdám, a Szellemfejedelem, akit bizonyára ismersz…
- Hagyjatok már békén ezekkel a hókuszpókuszokkal! Ostoba népség vagytok ti, pannonok! Igen, ismerem a legendát a Szellemfejedelemről, de ki kell ábrándítsalak, fiam: a tudás nem tőle származik, hanem azoktól az emberektől, akiket mi taníttatunk drága pénzen Rómában és Konstantinápolyban! Mert tudod, az ő tudásuk a szorgalmukból és a tehetségükből ered, nem a ti gyerekes babonáitokból, meg a hibbant Fejedelmetektől, aki egy toronyban heverészik egész nap, s ti ostobák, azt hiszitek, hogy rátok ügyel, miközben semmi mást nem tesz, mint élvezi a semmittevést, a heverészést, a láblógatást, és majszolja az ajándékokat, amit összehordotok neki! Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen ostobaságokban higgyünk, pannon barátom! Arra nincs elegendő időnk, mert az időt arra használjuk, hogy a tudásunkat gyarapítsuk, és a segítségével egyre tökéletesebben és hatékonyabban cselekedjünk! Éppen ezért a mi tudásunk, a katonáim tudása, az írnokaim tudása, a mérnökeim, a festőim, a hadvezéreim, sőt, még a költőim és történetíróim tudása is tökéletesen ép! Minden a legnagyobb rendben van! Mindenki tökéletesen teszi a dolgát, a Birodalom erős, és legyőzhetetlen! Megértetted!?
A Helytartó kivörösödve, dühösen csapott az asztalra. Az írnokok riadtan kapták fel a fejüket. A császárt ábrázoló szoborról egy riadt darázs szállt fel, dühösen zümmögve tett néhány kört, aztán visszatelepedett a császárszobor orrára.
- Szóval halljam, miféle barbár támadásról beszéltél a katonáimnak!? – kérdezte a Helytartó, most már csendesebben.
Magimarus nagy levegőt vett, és ismét nekifutott a magyarázatnak.
- Helytartó! A Birodalmat óriási veszély fenyegeti! A Szellemfejedelem a barbárok fogságába került! – mondta, és a beszéd hevében tett egy lépést előre. – Kihallgattam, amikor…
De Magimarus nem tudta folytatni, mert ebben a pillanatban…
Nos, de hogy ebben a pillanatban mi történt, annak elmesélését egy kicsit messzebbről kell kezdeni.
Néhány nappal korábban ugyanis két derék asztalos dolgozott a helytartói palota bútorzatán, Sculpeus és Colpo. Mindketten tapasztalt, öreg mesterek voltak, akik már birodalomszerte bizonyították tudásukat és hozzáértésüket: kezük munkájukat dicsérte számtalan gazdag villa berendezése, a brigetioi Feketemalom, a vindobonai Kék Könyvtár, a lutetiai Jupiter-templom bútorzata és a híres-neves, sarmizegethusai fatorony, amelyet négyszáz különböző fajta fából, tíz éven át készítettek, és az összes istent egyszerre lehetett tisztelni benne, még olyanokat is, akiket már mindenki elfelejtett. Még Fortunatus toronyszobájában is volt egy rózsafagyökérből készült ládika, amely Colpo és Sculpeus kézjegyét viselte: a Szellemfejedelem a bagolyszárnyból készült tollseprűjét tartotta benne, amellyel kedvenc könyveit tisztogatta. Munkáik nemcsak szépek voltak, hanem igencsak időtállóak is: ez az írópult, amelyen most támaszkodom, s amelyhez szinte hozzánőttem a sok, írással töltött év alatt, ugyancsak az ő műhelyükben készült kétszáz esztendővel ezelőtt – s minden bizonnyal sokat segít nekem abban, hogy biztos kézzel vezethesselek vissza benneteket az időben.
Sculpeus és Colpo tehát azt a megbízást kapta, hogy készítsenek új szekrényeket a fogadóterembe; néhány hónappal azelőtt egy Frankofortumból érkezett indulatos germán követ ugyanis annyira megrongálta a korábbi bútorzatot, hogy használhatatlanná vált, és el kellett tüzelni. Az asztalosok csodálatos tervet készítettek: a leendő szekrényeket elefántcsont és arany berakással készültek díszíteni, s számtalan titkos rekeszt és fiókot is beleterveztek, ahol a Helytartó az amulettjeit és gyorsan ölő mérgeit akarta tartani. Álló napokon át mértek, fúrtak, faragtak és csiszoltak; hullott a forgács, szállt a fűrészpor, sikoltozott a véső és bőrösödött az enyv; de akárhogy is igyekezett a két mester, az illesztések csak nem akartak sikerülni. Hol ezt mérték el, hol azt; hol az ajtó sikerült túl kicsire, hol a fiók túl tágra, hol a hátlap volt aszimmetrikus, hol az intarzia aránytalan – teltek a napok, a hetek, s a díszes szekrények csak nem akartak elkészülni. Izzadt a két mester, s veszekedtek egymással irgalmatlanul. Mindketten a másikat hibáztatták, s korábbi jó barátságuk, mely kemény évtizedek próbáit állta ki, néhány nap alatt zátonyra futott. Végül szégyen-szemre össze is verekedtek, csúnyán megcibálták egymás tisztességben megőszült fürjeit, Colpo betörte Sculpeus orrát, Sculpeus pedig kitolta Colpo fél szemét. A Helytartói hivatal vezetője, Pertinax végül fizetség nélkül dobta ki mindkettőt, s azóta talán már agyon is csapták egymást valahol – de ez mindegy is mostan. Történetük csak azért áll itt, mert annak a szekrénynek az oldalából, amely Magimarus mellett állt - pontosabban billegett és szédelgett, hiszen nem sikerült a lábait egyformára vágni, hanem csáléra sikerült mind a négy – egy ottfeledett, magányos szög meredezett.
És amikor Magimarus előre lépett, a ruhája széle beleakadt ebbe a szögbe, s ahogy magyarázat közben fellendítette a karját, a ruha, mely csupa folt volt és lyuk, hirtelen megfeszült, és egyetlen, hangos reccsenéssel ketté szakadt, és ott állt Magimarus a Helytartó előtt anyaszült meztelenül.
Az írnokok döbbenten hajoltak előre, a katonák kiejtették a kezükből a pajzsot, a Helytartó pedig elkerekedett szemmel bámult, aztán észbe kapott, és elfordult.
- Adjanak gyorsan valami ruhát erre a lányra! – mondta türelmetlenül.

TIZENHATODIK FEJEZET amelyben a katonák tökmagot rágcsálnak, a szenátor fügét ajándékoz, s Fulvio és Escalor összenéz

2010-03-28T10:40:00.000+02:00

A szép Fulvio lerántotta az Árnyékról a kámzsát. A tömeg felhördült, és önkéntelenül is hátrébb lépett: a rút Fulvio még soha nem látszott annyira visszataszítónak, mint éppen ebben a pillanatban. Igazából már nem is a rútsággal volt a baj, hiszen azt önmagában nehéz lett volna fokozni: aki eddig rútnak látta, még soha nem látott nála rútabb dolgot a Földön azelőtt sem. Ami most még a korábbinál is fertelmesebbé tette, az a hátborzongató ellentét volt, amellyel a rútsága a másik énjének szépségével szemben állt. Az ellentét az egyiket minden addig látott földi szépségnél szebbé, a másikat a valaha látott összes rútságnál rútabbá tette. És mind a szépség, mind pedig a rútság annyira lenyűgöző és annyira nem evilági volt, hogy a tömeg egyik fele – azok, akik szívesebben tekintettek a szépre - áhítatában térdre rogyott, és istenek neveit kiáltozta, azt gondolván, hogy valamelyik égilakót látják maguk előtt, amint földre szállt; a tömeg másik fele viszont – akik mindenben szívesebben vették észre a rosszat és a csúnyát, semmint a szépet és a jót - fegyvereit rázva rohant rá a rútra, mert biztos volt benne, hogy maga a föld mélyében lakó gonoszság, a halál s a ragályok okozója toppant elébük.
Alig néhányan voltak a józanok, akik tanácstalanul figyelték társaik őrjöngését, és megpróbálták őket csitítani, persze eredménytelenül. És ki tudja, miféle szörnyűségek történhettek volna a nagy kavarodásban, ha ekkor meg nem jelenik a helyszínen maga a szenátor, jobbján fő tanácsadójával és legbensőbb barátjával, s a barbárok elleni háborújának legfőbb stratégájával - aki nem más volt, mint Escalor.
A szenátor parancsára a katonák megfújták a nehéz rézkürtöket, s a tömeg egyszeriben kijózanodott. A térdeplők zavartan tápászkodtak föl, a gyilkolni készülők pedig szégyenkezve eresztették le a fegyvert. Hirtelen már sem Fulviót nem látták annyira szépnek, sem pedig az Árnyékot annyira rútnak, mint amikor indulatba jöttek, és már nem is igen értették, hogy az előbb mit akartak olyan hevesen.
A szenátor kézjelére Escalor előre lovagolt, és lováról leszállva megállt a két Fulvio előtt.
- Halljam! – nézett felváltva hol az egyik, hol a másik szeme közé – Mi ez a csődület, amellyel megzavarjátok a szenátor látogatását?
- Uram! – borult térdre a szép Fulvio, és megcsókolta Escalor kezét – Ez a viszolyogtató szörnyeteg egy gyilkos! Magam láttam a saját szememmel, amint átugrott egy kertfalon, majd véres kézzel nemsokára ismét az utcán volt! Kérdőre akartam vonni, de amikor megláttam az arcát – az undortól nem bírtam hozzá érni. Azt hittem, nem is emberi lény, hanem valami démon, vagy ördögi látomás, ezért futni hagytam, mert a rettegésem nagyobb volt, mint az igazságérzetem. Átugrottam én is a kerítésen és berohantam a házba, hátha tudok még segíteni, de sajnos ott már csak a holttestet találtam! Az övét!
Ekkor a tömeg szétnyílt és két szolga előhozta és a hóra fektette a kertész pokrócba csavart holttestét.
- Ki ismeri ezt az embert? – kérdezte Escalor, és fenyegetően tekintett végig a tömegen.
Egy roskatag, betegesen sápadt polgár bicegett elő. Nyakát és karjait súlyos aranyláncok ékesítették, ujjain nehéz drágakő gyűrűk villogtak.
- Az én kertészem az! - mondta, de a köhögéstől és krákogástól, ami közben rátört, alig lehetett érteni, mit beszél. – De ezek… - és a szép Fulvió ruháira mutatva már mondta is volna az igazat, hogy igen valószínűtlen, hogy a rút törpe követte el a gazságot, hiszen a rabló nyilván ugyanaz, minta gyilkos, s az nem más, mint aki az ő ruháit viseli – de ekkor olyan heves köhögés kezdte el rázni, hogy a földre esett, és talán meg is fullad, ha néhány jólelkű polgártársa fel nem emeli, és néhányszor hátba nem veri.
- Mit tegyünk, uram? – kérdezte Escalor a szenátortól, aki megvonta a vállát.
- Egy ilyen rútság ne szennyezze a birodalmat. Úgyis egyre fogyatkozik a szépség, amely egykor körülvett bennünket. A világ kopik és szürkül, mint parasztkézen az ezüstkanál. Már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a barbárságot és a bűnt tekintjük ellenségnek: a rúttal szemben is fel kell vennünk a harcot. Vágjátok le a fejét annak a torzszülöttnek!
A szép Fulvio elégedetten elmosolyodott, és diadalmasan tekintett összegörnyedve kuporgó másik énjére.
- Vége! – sziszegte gyűlölettel, s mégis mosolyogva.
És az Árnyék Fulvio is érezte, hogy valóban: a vég elérkezett.
Pedig nem lett volna szabad, hogy így történjen. Hát tett ő bármi rosszat? Akarta ő, hogy mindez így legyen? Nem szenvedett-e ugyanúgy, nem ő volt-e az, aki szenvedett? Hiszen e szörnyű nap előtt még egyek voltak, s a szépség felé áradó csodálat és a rútság felé áradó undor egyformán illette énje mindkét felét! Nem lett volna szabad, hogy gyűlölet verjen közéjük éket, énje rút és szép fele közé. Annyi mindent szeretett volna elmondani a másik énjének – mindenek előtt azt, hogy milyen gyönyörűnek találja! Eddig, azon kevés alkalommal, amikor megpillantotta szebbik énjét, egyetlenegyszer sem mert elmerülni a csodálatában, sőt, alig merte elhinni, hogy egyáltalán az is valóságos. Önmagát mindig a rút felével azonosította, és mindig úgy gondolt önmagára, mint aki taszító és undorkeltő mások számára, s csak alig-alig, és bizonytalankodva vette észre, amikor valaki szépnek látta. Soha nem merte elhinni, hogy ő vonzó is lehet – és most, amikor a másik énje itt áll, teljes valóságában és megkérdőjelezhetetlenül, még csak ki sem mutathatja, mekkora szeretetet és csodálatot érez iránta! Pedig ő igazán nem ártana neki! Meghúzódna szépsége árnyékában, sosem mutatkozna, sosem zavarná meg a csodálatot, ami fel árad! Kísérné, mint jótékony, észrevétlen árnyék, csak érezhesse, hogy van, hogy létezik, s hogy egykor őhozzá tartozott! Boldogan lemondana saját boldogságáról, ha biztos lehetne abban, hogy a szebbik énje csak egy icipicit megbecsüli őt, legalább annyira, hogy elismeri: nélküle ő sem létezhetne. Miként a tündöklő napnak a sápadt és sebhelyes arcú hold, miként az illatos és színpompás tavasznak a korhadás-szagú, szürke tél, lenne ő is kísérője, ellentéte a szép, okos és jóságos Fulviónak, kicsin, rondán, bűzlőn és kuporogva. Mért nem engedi a szebbik énje, hogy szerethesse? Mért nem lehetséges, hogy szétválásuk után is együtt maradhassanak? Ő mindenhová elkísérné, lenne a szolgája, akár a rabszolgája is, lesné minden parancsát, mindent megszerezne, mindent elintézne, az életét kényelmessé és egyszerűvé tenné – mert hát erős ő, munkabíró, szívós és bátor, megszokta az állandó veszélyt, hiszen gúnyolódó kedvű és örökké gonoszkodó embertársai egyfolytában kegyetlen tréfákkal keserítették az életét! Ért a főzéshez, a mosáshoz, tud földet művelni, sőt, fegyvert kovácsolni és ruhát varrni, elakadt kocsit kiemelni a sárból, hosszú éjszakákat vándorolni szélben és esőben… miért, miért akarja megölni őt a szebbik fele, akit annyira csodál? Mivel szolgált rá ekkora gyűlöletre? Hiszen ha van valaki, aki igazán gyűlölte önnön rútságát, hát akkor ő maga volt az – ő, aki ugyanaz, mint a másik! Ő, a rút ugyanaz, mint a szép, s akár fordítva is történhetett volna a dolog, úgy, hogy az a lélek, amely most őbenne, e visszataszító testben szorong, a szép testben lakozik, s az a másik lélek jut a rút test börtönébe. Igaz is – honnan tudhatja, hogy az a másik is igazi? Hogy vajon abban is lakozik-e lélek? Megtudhatja-e ezt valaha is?
De mindezt persze csak gondolta – megkérdezni nem volt ideje.
A szenátor kimondta az ítéletet, amire Escalor bólintott, és épp a parancsot készült kiadni a katonáknak, akik egykedvűen, tökmagot rágcsálva ültek lovaikon a szenátor körül, amikor a tekintete összetalálkozott a szép Fulvio pillantásával.
Különös pillanat volt ez, ahogy ők ketten egymásra néztek.
Már az is különös volt, hogy egy ilyen sorsdöntő órában találkoztak, a szép Fulvio, és Escalor, a kém.
Hogyan volt ez lehetséges?
Nehéz megmagyarázni. Egy biztos: a rosszak hamar egymásra találnak. Van bennük valami különös, öntudatlan képesség, amellyel megérzik egymásban a hasonlóságot; valami sajátos jellemvonást, amit csak ők ismernek fel, s amely sajnos a jók előtt, mióta világ a világ, s ameddig még áll, örökké rejtve marad. Mert míg a rosszak megismerik a rosszat, a jók bizony, bár tudják, hogy létezik a rossz, felismerni mégsem képesek, és egymást sem találják a világ örök sötétjében. Csak a rosszak csatlakoznak egymáshoz, s így ők alkotják e vasvilág komor rácsozatát.
Escalor, amint Fulvio szemébe nézett, azonnal tudta, hogy rokon lélekre lelt, és azt is azonnal tudta, hogy a rút kis torzszülött, akit kivégeztetni készül, ártatlan abban, amivel vádolják. A kém, ősi római család sarja, akinek a felmenői birodalmakat hódítottak meg és városokat alapítottak, rendkívüli módon kedvelte a cselvetést, és nagyra értékelt mindenkit, aki képes volt valódi céljait leplezve, tervszerűen és hideg fejjel cselekedni, és mélyen lenézett mindenkit, akit az érzelmei és az indulatai vezéreltek. Ezért azonnal megértette, hogy a szép Fulvio a szövetségese, s gyors eszével máris terveket szőtt, amelyben felbukkant Derkidar, fel Strigonius és Atria, és felbukkant számtalan gonosz és megvesztegethető ember, akikről részben e történetben is szó esik majd, és intett a mellette álló katonának, hogy az ékszerektől roskadozó öreget, aki megint előrebotorkált, és megpróbálta elmondani az igazat, hallgattassák el. A katona dárdája nyelével mellbe taszította az öreget, s közben a többi légiós hátrébb terelte a tömeget a készülődő kivégzés helyszínétől.
Az Árnyék szeméből záporoztak a könnyek, miközben a kezeit hátra kötözték. A katonák babonás félelmükben csak ímmel-ámmal értek hozzá, s ahogy végeztek, gyorsan mosakodni kezdtek a hóban, mintha leprást érintettek volna. Az árnyék most egyes egyedül állt a polgárok és a katonák gyűrűjében: a légiósok épp sorsot húztak, hogy melyikük vágja le a fejét. Színész barátai gúzsba kötve hevertek a hóban, és hiába kiáltoztak, hogy a fiú közéjük tartozik, és ártatlan, senki sem figyelt rájuk. Antonisznak sikerült valahogy Dirón mögé kúsznia, és a szájával addig tépte-rángatta a kötelet, amíg a csomót végül ki tudta lazítani. Amikor a kiválasztott katona az Árnyékhoz lépett, és felemelte a kardot, Dirón a köpenye zsebébe nyúlt, és mielőtt a katona lecsapott volna, az ezüstkancsócska tartalmát, az Átokkút vizét, egyetlen íves mozdulattal a tömegre spriccelte.
A színészeknek olykor különféle trükkökhöz kell folyamodniuk, nem mindig díjazza ugyanis vastaps a teljesítményüket. Van az úgy, hogy a közönségen ellenséges hangulat lesz úrrá, s a helyett, hogy tetszésüket súlyos pénzérmékkel fejeznék ki, nemtetszésük kifejezéseként különféle gusztustalan dolgokat hajigálnak a színpadra, sőt, nem egyszer tettlegességre is sor került, s az egész színtársulatot jó alaposan elagyabugyálják. Ha a színész belesül a szerepbe, ha a darab nem nyeri el a nézőközönség tetszését, vagy ha egész egyszerűen csak rosszkedvűek valamiért, s nem tuják máson kitölteni a haragjukat, a színészekre bizony csúnyán rájárhat a rúd, s az ilyen helyzetekre nem árt előre felkészülni..
A vándorszínészek a védekezés és az eltűnés legkülönfélébb technikákat dolgozták ki ezekre az esetekre, s e trükkök tudománya generációról generációra öröklődött, együtt a színészmesterség többi titkával, mint a hasbeszélés, a tűznyelés, a haj bodorítása, a kiabálás, a mell kidüllesztése, a trappolás és a tigrisbukfenc. Sokan sokféle praktikával éltek, de a leghatásosabb és a legirigyeltebb kétség kívül Antonisz és Dirón társulatának titka volt, amit a konkurencia méltán vélt varázslatnak és boszorkányos mágiának, és évszázadok óta hiába próbált kifürkészni – e titok pedig nem volt más, mint az Átokkút vize.
Az volt a helyzet ugyanis, hogy ez a különleges víz nemcsak halált hozott és pusztulást, hanem kis mennyiségben alkalmas volt arra is, hogy az indulatokat éppen az ellenkezőjére fordítsa. Ha a nemtetszés már nagyon eluralkodott a nézőseregen, és kezdtek ellenségesen viselkedni, füttyögtek, fújoltak és köpködtek, és fizetés nélkül eloldalogtak, egy alkalmas pillanatban Dirón széthintette a sokaságon a vizet – és csodák csodája, a tömeg, aki addig haragosan viselkedett és nemtetszésének adott hangot, egy csapásra rajongók hadává változott, akik áhítattal csüggtek a színészek szavain, és minden egyes verssort külön megtapsoltak. A hatás félórácskát ha tartott, de ennyi éppen elegendő volt arra, hogy az előadást sietősen befejezzék, a hálás közönségtől begyűjtsék a busás belépti díjat, meg az ajándékba hozott mézes lepényt és füstölt kacsacombot, és még mielőtt visszájára fordulna a hangulat, ripsz-ropsz kereket oldjanak. A víz hatása elmúltával enyhe fejfájást okozott, gyerekeknél néha hascsikarást, de igazi veszélyt senkire sem jelentett – így aztán sosem kerekedett botrány a dologból. Bizony sok százszor mentette már meg ez a csodálatos nedű Antonisz és Dirón társulatát – s a hatása most sem maradt el.
A tömeg, amely addig arra várt, hogy az Árnyék feje végre porba hulljon, és izzó gyűlöletet sugárzott a szerencsétlen torzszülött felé, s rajongását a szép Fulvióra ömlesztette, most hirtelen éppen az ellenkezőképpen kezdett viselkedni. Dühös morgás hullámzott végig rajtuk, ahogy a katona felemelte a kardot, s maga a katona is hirtelen úgy érezte, hogy igencsak rút és helytelen dologra készül, s ahogy alaposabban szemügyre vette Fulviót, úgy érezte, hogy bár tényleg csúnyácska, amúgy egészen szeretetre méltó, és főképp, minden bizonnyal ártatlan. És nemcsak ez a katona érzett így, hanem így érzett az összes többi légiós is, és így érzett a szenátor és a nép – egyedül Escalorra és a szép Fulvióra nem hatott az Átokkút vize.
Ó, igen – ekkor értették meg, hogy találkozásuk nem holmi hitvány véletlen műve, hanem nagyobb erők munkálkodtak abban, hogy útjaik találkozzanak. És miközben értetlenkedve figyelték, ahogy a szándékot változtatott tömeg éljenezni kezdi a rút Fulviót, és vállukra kapva viszik a város központja felé, s maga a szenátor akaszt a nyakába aranyláncot s nyom a kezébe illatos fügét, a tekintetük ismét találkozott – és észrevétlenül mindketten kiváltak a tömegből, s elindultak az észak felé vezető hadiúton, hogy végre csöndben és zavartalanul beszélgethessenek.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET amelyben a karthagoi törpe pénzt szór a tömegbe, Fulvio kardamomolajjal kenekedik, s Dirón arcáról lehervad a mosoly

2010-03-21T08:54:00.000+01:00

A szenátor díszes harci kocsiját felvezető lovasság északról érkezett. A katonák - megannyi válogatott, délceg férfi -, egyforma páncélzatban, egyforma, pej lovakon vágtatott be a hegyek felőli városkapun, melyet jobb híján fenyőgallyak és borostyánindák díszítettek, és két lenge öltözetben didergő leányzó, akik rózsasziromnak látszó színes fecniket szórtak a kocsiútra. A trombitások megfújták hangszereiket, hamis recsegés visszahangzott a fagyos falak közt, és a hangra a város lakói egyszerre az utcákra tódultak.
A szép Fulvio dühösen engedte el rút énjének torkát.
Még nem végzett – de nem kockáztathatott. Ellökte magától az ernyedt testet, és mélyen az arcába húzta köpenyét. Hirtelen eggyé vált a tömeggel, éljenezve lendítette a magasba a kezét.
A csúf Fulvio ellilult arccal, fulladozva esett össze, s vergődve terült el a tülekedő polgárok lábai alatt, akik már ugrottak is a magasba a szenátori kocsiból záporozó ezüstpénzekért, melyeket egy papagájtollakba öltözött karthágói törpe szórt közéjük. A pénz utáni eszeveszett tolongásban ruhák szakadtak, törött csontok ropogtak és félholtra taposott emberek sikoltoztak. A rút Fulvio ledobta köpenyét, és színleg egy elgurult pénzérme után vetette magát, aztán amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, hátrálni kezdett, majd befordult egy néptelen utcán. Kirázta az ujjaiból a görcsöt, amely a halálos erejű szorítástól állt belé, és mélyet sóhajtva, felszabadultan szívta be a friss levegőt.
Vége! Végre vége! Hát ez a nap is elérkezett! Sose hittem volna, hogy valaha is megszabadulok énem másik felétől, és most, mintegy varázsütésre, megtörtént! Hála neked, emberfeletti erő, akárhonnan érkeztél is, a föld gomolygó, sötét mélyéről, vagy az égi szférák tündökletes fényárjából, ezerszer is hála neked, hogy végbevitted rajtam ezt a csodát! Soha többet nem kell attól rettegnem, hogy valaki undorodva tekint rám! Eztán már csak irigy férfitekintetekkel és epekedő, elpárásodott női pillantásokkal találkozom, s a kisfiúk példaképként gondolnak majd rám, és a kisleányok arról álmodoznak, hogy egyszer majd olyan férfi választja őket élete párjául, mint én. Leszakadt rólam a rosszabbik énem, mint egy fájdalmas, bűzlő kelés, egy gennyel teli, feszülő pattanás, egy elhalt, fityegő bőrlebeny! Elszakadt a lábamtól, mint az árnyék, ha veszett róka közeleg! Amióta csak élek, azt hittem, hogy a szebbik énem tévedés, káprázat, valamelyik gonosz istenség incselkedése, aki abban leli örömét, hogy gúnyt űz a szerencsétlen, rút torzszülöttből! Mindig azt hittem, hogy én, az igazi én, az a csúf, a visszataszító Fulvio. A rettegésem erősebb volt, mint a szépségembe vetett hitem, a szégyen hatalmasabb volt, mint a szépség fölött érzett büszkeség! És most kiderül, hogy tévedtem, ó, istenek, ó, démonok! Soha nem örült még ember ezen a világon a tévedésének ennyire! A rút Fulviót már nem védi meg többé a szebbik énje! Már soha nem lesz senki emberfia a földön, aki a védelmére kelhetne, mondván, ne bántsátok, hiszen tévedtek, ő igen is szép! Csak egyre kell ügyelnem még – nehogy véletlenül az a gonosz kis féreg még egyszer az utamba állhasson! Nehogy eláruljon, nehogy bevádoljon, nehogy rám uszítsa üldözőimet! Minden rossz, ami eddig az életemben történt, egyedül az ő műve – én egy újjászületett, sőt, újonnan született, tiszta lény vagyok – velem jött minden, ami a régi Fulvióban jó volt, és minden, ami rossz, ott maradt fertelmes, s gyűlölni való árnyékomnál.
Ó, apám, bárcsak most láthatnál! Tudom, hogy te mindig szépnek láttál engem, de tudom, milyen mély fájdalomba taszított a tudat, hogy az emberek többsége meg undorodik tőlem! Bárcsak még egyszer megölelhetnélek, bárcsak kivezethetnélek sötét, bűzlő szobácskádból a fényre, Aquincum utcáira, s délcegen és büszkén végigsétálhatnál a polgárok ámuldozó sorfala közt velem! Büszke leszel még egyszer rám, apám, megesküszöm! Nem hagyom úgy itt ezt a világot, hogy vissza ne adjam neked a boldogságodat, az önbecsülésedet, a büszke római ősök önnön erejükbe vetett hitét! Ha most állnék a mostohám elé, bezzeg elakadna a szava! A mocskos, örökké pörös szája bezzeg elkerekedne a csodálkozástól! És mindenkinek, aki eddig gúnyolt, leköpött, belém rúgott, megvert és megalázott! Minden keserűséget, minden bánatot, apám lemondásban töltött tízezernyi napját az a sötét árnyék hozta rám, akitől ezennel elveszem a Fulvio nevet! Igen, legyen az ő neve mostantól fogva Árnyék – Árnyék, mely a délutánnal egyre nyurgul, vékonyodik, lassan körvonalait veszti, s az alkonnyal végezetül semmivé foszlik, és beleolvad az éjszakába. Rövidesen itt az éjjel, gyűlölt árnyékom! Halál hát reád, gyors halál! Siess alkonyi pályádon, balsorsom napja, a horizont alá! Megszabadultam! Szabad vagyok! Had öleljelek magamhoz, világ!
És kitárt karokkal, eszeveszetten, ugrabugrálva rohanni kezdett végig az utcán. Mikor kimerült, zihálva hevert végig a havon, és boldogan tömte a szájába a csillámló, fagyos hórögöket. Aztán, ahogy ezt is megelégelte, felpattant, és végigtekintett magán. Koszos posztóing lógott róla, melyet repedezett bőröv szorított össze a derekán; fölé foltos lószőr köpeny terült, s lábain lyukas és átázott bivalybőr csizma éktelenkedett. Nem – így nem mutatkozhat többé! Nem engedheti meg, hogy az öltözéke miatt gúnyolják! Valahonnan tisztességes ruhát kell szereznie, akárhogy is! Mostantól méltóvá kell válnia önmagához!
A deszkaréseken át belesett a ház utcai kapuján, amely előtt állt. Odabent csöndes volt minden – a ház gazdái alighanem a szenátort üdvözlő tömegben tolonganak. Az udvaron befagyott szökőkút állt, mellette egy nimfa szobra, s az oszlopcsarnok falán tarka mozaik tündökölt. Gazdag háznak látszott. A szolgák bizonyára a hátsó épületekben alszanak, vagy maguk is kint szaladgálnak a pénzérmék után, gazdáikkal együtt. Fulvio körülnézett az utcán – sehol egy lélek; a tömeg morajlása messziről szűrődik ide, a szenátor már bizonyára a fórumon készül szónoklatához.
Egyetlen ugrással vetette át magát a kertfalon, s ahogy lehuppant a kert havában, meglapult egy puszpángbokor mögött. Egy darabig hallgatózott, aztán óvatosan felegyenesedett, és elindult a puha hóban a ház felé. Fahéjillat áradt a szobák felől; a szökőkút mellett szélhárfa csüngött mozdulatlanul a szélcsendben. Fulvio az egyik ajtóhoz lépett, és benyitott. A szobában félhomály volt, s még erősebb fahéjillat. A padlót mozaikkép díszítette: szatírok üldöztek nimfákat egy folyóparton: a vízből kék delfinek nyújtogatták palackorrukat a menekülő leányok felé. A szoba falánál álló polcokon ezüstedények sorakoztak, s egy nagy tálon lekvárral töltött sütemény: Fulvio mohón kapott az étel után, és teletömte a zsebeit.
- De hiszen éhes vagyok! – gondolta. – Éhes vagyok, tehát ennem kell, és rongyok lógnak rajtam, tehát ruhát kell szereznem – nem ünnepelhetem az újjászületésem koldus módra, éhgyomorral!
Azzal az egyik ezüstkupából, amely színültig borral volt tele, jókorát kortyolt, s mohón nyelte hozzá a süteményt.
A polcok mellett egy keskeny ajtón egy újabb szobába nyitott, amely a belső kert felől kapta a fényt. Itt fegyvereket talált: magához is vett gyorsan egy tőrt, amelynek markolatát elefántcsontból faragott oroszlán díszítette. A következő szobában aztán végre meglelte, amit keresett: a ház ura bizonyára nagyon adott az öltözködésre, mivel a szekrények dugig voltak a legkülönfélébb, drága ruhákkal, a bíborszegélyű köpenyektől a szarmata szarvasbőr ingeken át a szűk, illír nadrágokig, melyeket Dalmácia hegyei közt varrnak feketehajú asszonyok. Aztán voltak itt dák süvegek, akkora hegyikristályokkal a csúcsukon, mint egy gyerekfej, meg moesiai csízmák, amelyeket fekete mén bőréből varrnak, meg gall vadkanbőr zekék és pikt bőrpáncélok, amelyeket az ing alatt kell viselni.
Fulvio ledobta szennyes ruháit, és először is tetőtől talpig megkenekedett a drága olajokkal, amelyek egy fényes ezüsttükör mellett, színes üvegekben álltak: fagyöngyolaj, szezámolaj, narancsolaj és sűrű, fűszeres, arábiai kardamom. Miután a teste felfrissült, sorban öltötte magára a ruhákat, s végül a haját aranyszálakkal átszőtt pánttal fogta össze. Végignézett magán a tükörben – és riadtan fordult hátra.
Az ajtóban egy öregember állt, és a rémülettől szinte kővé dermedten bámult a komótosan szépítkező idegenre. Aztán megmozdult – mintha a köpenye alá indult volna a keze, amerre a kard szokott rejtőzni – de Fulvio gyorsabb volt, és egyetlen ugrással az öregnél termett, és hatalmas erővel mellkason rúgta, hogy ellenfele hátrabukfencben repült ki az ajtón, és elterült kint a hóban. Hörögve próbált feltápászkodni, de a rúgás úgy összezúzta a mellkasát, hogy nem kapott levegőt. Fuldokolva, tehetetlenül tátogva kaparta a havat.
- Ruhára volt szükségem, öreg! Sajnálom! – mondta Fulvio, és elindult a kertfal felé, amerről érkezett. Már épp felkapaszkodott volna, hogy átlendüljön az utcára, amely még mindig csendes volt, mint egy befagyott patakmeder, de ekkor valami furcsa érzés ömlött szét a lelkén.
Furcsa érzés, szokatlan érzés, sohasem tapasztalt, mézédes, borzongató vágy. Fulviot hirtelen pír öntötte el, homlokán veríték ütött ki a gondolatra.
- De hát mért is ne? – gondolta. – Mért is ne tenném meg? Mi tart vissza? Nem az erősebb jogán teszem? Aki szebb is, és erősebb, vajon nem áll-e előrébb jogban is? Hát nem arra való a világ, hogy a legkiválóbbak minél nagyobb helyet foglaljanak el belőle maguknak, s minél inkább összezsugorítsák a rondák és gonoszak birodalmát? Hát dehogyisnem: épphogy arra való. Pont nekem ne lenne jogom megtenni? Dehogy nincsen! Én annyit szenvedtem és annyit tűrtem a tizenhét év alatt, hogy most már bármit megtehetek – és igen, meg is fogom tenni. A szenvedésem az, amely feljogosít a tettre, és a szépségem az, amely felment a bűntudat alól. Egyetlen feladatom van: hogy megmenekítsem a szépséget és az erőt, amely bennem öltött testet. Most már én vagyok a legszebb: azáltal érdemeltem ezt ki, hogy tizenhét évig egyszersmind a legrútabb is voltam. Az istenek küzdöttek bennem egymás ellen, a szépség, és a rútság, s a jó a rosszal: a széppel együtt a jó aratott győzelmet, s ezzel minden jogot magához ragadott. Ha vágyam támadt megtenni, akkor jogom is van hozzá. Többet soha semmit nem fogok megtagadni magamtól, amit csak megkívánok. Nem hagyhatom, hogy eztán félig érlelt tervek és kiéletlen vágyak mérgezzék az életem. Szép vagyok, erős, és győzelemre születtem újjá! Gyerünk hát, szépség, bátorság, és erő!
Az utolsó szavakat már hangosan, ujjongva mondta ki, és a helyett, hogy átmászott volna a falon, visszament, át a szobákon, a belső kertbe, ahol a hó alatt pompás virágágyások, amfora-alakra nyírt örökzöldek, suttogó, öreg barackfák, és értő műgonddal metszett szőlőlugasok álmodtak a téli hidegben – valamennyi az öreg kertész keze munkáját dicsérte, aki most ott nyöszörgött a hóban Fulvio lábai előtt.
Fulvio lassan húzta ki ezüst tokjából az oroszlános markolatú tőrt.
- Sajnálom, öreg! De nem hagyhatom, hogy elárulj! Különben is már nagyon régóta vágyakozom arra, amit most tenni fogok! – suttogta, és a tőrt markolatig merítette a tehetetlen testben. Az elefántcsont oroszlán sörényén vér ömlött végig, és pirosra festette a szűzhavat – amely még azon a napon hullott le a Bölényszikla felől gomolygó felhőkből, amelyen Fortunatus Serapiával álmodott.
Ugyanebben a percben a másik Fulvio, az Árnyék, utolsó erejét összeszedve vonszolta be magát a szekértáborba, ahol a színészek éppen főpróbát tartottak. Antonisz tehetetlenül, dühöngve állt az ócska kis deszkaszínpadon, és kétségbeesetten silabizálta a darab szövegét, amelyet egy öles tekercsben kigöngyölve tartott maga előtt, de az ördög tudja, hogyan és miért, cudarul megizzadt, mire egy-egy szót ki bírt olvasni. Dirón dühöngve hozzávágott egy hógolyót.
- Te baromállat! A múlt héten még kívülről fújtad az egészet!
- Akkor gyere ide, és olvasd ki magad! Nesze! – kiáltotta Antonisz, és a földhöz vágta a tekercset, és dühöngve elhagyta a színpadot. Dirón önelégülten trappolt föl, kigöngyölte a szöveget – aztán az arcáról szép lassan lehervadt a diadalmas mosoly. Zavartan tekerte össze a kéziratot.
- Emberek – mondta. – Valami nincs rendjén. A minap még mindannyian tudtunk olvasni! De ha még csak olvasni felejtettünk volna el! Úgy látom azonban, hogy a fejünkből is elszivárgott a tudás, amit gyerekkorunktól belevertünk. Te, öreg! – mutatott egy elaggott színészre, aki fogatlan szájával éppen halzsírt nyammogott – te például tudtál kívülről százhúsz darabot! Ezért is hívott mindenki Százhúsznak! Tudsz-e most fejből mondani nekem akár egyetlen hitvány jambikus tetrametert?
Az öreg boldogan rázta meg a fejét, hogy ő bizony nem tud, és tovább nyammogta a halzsírt.
- Tessék! Ezt mondom! Elhülyültünk! Elhülyültünk, barátaim! Többet nem keresünk egyetlen fillért sem! Fel fog kopni az állunk! Mehetünk vízhordónak, vagy vándor kardélezőnek! És az még a jobbik eshetőség, de gondoljatok bele, mi lesz akkor, ha…
De a mondatát nem fejezhette be, mert az utcatorkolatból, amely a város széli szekértáborral szemben tátongott, most morajlás hallatszott, aztán hangos, és egyre hangosabb ordítás, aztán egyszerre hatalmas tömeg jelent meg, részben katonák, részben pedig a város polgárai, kezükben fenyegetően rázva a fegyvert. A tömeg élén a szép Fulvio haladt.
- Fogjátok el őket! – mutatott a színészekre – Köztük lesz valahol a gyilkos is! A legrútabbat, a legocsmányabbat keressétek!
És mire a színészek nyikkanni tudtak volna, máris gúzsba kötve hevertek egymás mellett a havon, egy csapat suhanc pedig rugdosva-lökdösve terelte a fél karéjban felsorakozott polgárok elé az Árnyék Fulviót.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET amelyben a városi urak a fejüket vakargatják, Fulvio kámzsát ölt, s a színészek ismét összeverekednek

2010-03-14T07:13:00.000+01:00

Ulcisia Castrában, mint tudjuk, senki sem látta Ágoston mestert, valamint a szikrákat szóró utazókocsiról, s a varázslatos képről sem hallott senki. A városka éppen ébredezett, köhécselő emberek lapátolták a havat, egy hórihorgas, kecskeszakállú gepida forró mustot árult, egy erősen kancsi, s a fagytól lila ajkú görög asszony pedig különlegesen puha és meleg vidrasapkákat, amelyek valami furcsa okból mégsem kellettek senkinek; kiáltozásuk egybevegyült a varjak károgásával, amelyek hatalmas csapatban keringtek a városszéli szemétkupacok fölött.
Fulvio keresztül-kasul bejárta a várost a tündöklő téli napsütésben, és mindenkit, akivel csak találkozott, alaposan kikérdezett, de hiába: egyetlen ember nem akadt a városban, aki akár csak egy cseppnyi reményt adhatott volna számára. Ulcisia Castra lakói amúgy sem voltak ezen a napon valami közlékeny hangulatban: délutánra várták egy nagy hatalmú szenátor, a császár közeli barátjának érkezését, s mindenki igyekezett, hogy legalább a maga portáját valahogy kicsinosítsa. S szó, ami szó, a városra valóban ráfért volna egy alapos tatarozás: a tetők többsége beroskadva, ferdén lógott a vakolatot hullató falak fölött; az ajtók és ablakok megvetemedve szegültek ellen a legvadabb csapkodásnak is, és az utcakövek kátyúinak lucskos tócsáiban néha térdig merült az óvatlan járókelő, s egykettőre a lábát törte.
A vagyonosabb, tekintélyes polgárok fejüket vakargatva álltak a fórum közepén, lelkiismeret-furdalással telve, szégyenkezve meresztgették a szemüket a roskadozó templomra és a félig összedőlt Bíróságra, és fogalmuk sem volt, mihez kellene kezdeni. A legtanácstalanabb maga a Főépítész volt: a kezében fejjel lefelé tartott tervrajzokkal állt, és kétségbeesetten próbálta összevetni a kusza vonalakat a még kuszább valósággal: de hiába kotorászott az emlékezetében, a tudásából, amely néhány napja még megvolt, most egyetlen betűnyit sem talált, s hasonlóan üresnek és kongónak érezték a fejüket a nagyhatalmú városi urak is, bár ők korábban sem voltak lényegesen okosabbak. A nagy gondolkodásban végül mindenki alaposan megéhezett, és közös megegyezéssel hazamentek villásreggelizni, de mindegyiküknek komoly gondot okozott, hogy felidézzék emlékezetükben a hazafelé vezető utat.
Fulvio eredménytelenül és csüggedten kullogott vissza az övéihez, és erőtlenül leroskadt egy fatönkre. Megint mérhetetlenül egyedül érezte magát – de eddigi életében csak megjelenése különös kettőssége kárhoztatta magányos töprengésre és visszahúzódásra, most azonban a lelkét feszítő szerelem is elzárta a többi embertől. Bárcsak kiönthetné valakinek a szívét! Bárcsak találna csak egyetlenegy embert a földön, aki türelemmel meghallgatja, aki segít végiggondolni a helyzetét! Mert arról a varázslatos képről, amely Serapia ellenállhatatlan szépségét a szemei elé tárta, s a megejtően, szívet tépően dallamos hangról, amellyel szabadulásáért könyörgött, hosszú heteken át képes lett volna áradozni! De hát bizony nehezen lehetséges, hogy akárcsak egyetlen ember is létezzen saját magán kívül, akit mindez érdekel! Ó, Serapia, Serapia, merre lehetsz most?! Gonosz elrablód, a gusztustalan, kegyetlen törpe merre hurcol magával szörnyűséges, mágikus szekerén? Vajon miféle kínokat kell kiállnod, te ártatlan, jóságos leány? Miféle aljasság lehetett képes arra, hogy elszakítson otthonodból, jó atyád s szerető édesanyád házából, és hogy fertelmes fogva tartód ilyen méltatlanul és embertelenül bánjon veled? Ó, vajon merre, s hogyan keresselek? Ki tudhatna vajon tanácsot adni? Talán bizony vágjak neki egyedül Pannoniának, s járjam be a jól kövezett hadiutak hosszú mérföldjeit, hátha egyszer véletlenül ismét utamba akadsz? Akkor bizony akár száz évig is jöhetnénk-mehetnénk mind a ketten, anélkül, hogy rád találnák! …de mit is mondtam? – hökkent meg hirtelen Fulvio, s a meglepetéstől hideg borzongás szaladt végig a testén a feje búbjától egészen a latyakban átázott bőrcsizmában didergő lábujjaiig.
Azt mondta volna, hogy mi ketten? Mármint, hogy ő – ő, a rút, és egy másik ő – ő, a szép? Még sosem beszélt így önmagához önmagáról, még sosem élte meg úgy a létezését, mintha a szép és a csúf nem egyazon személy lenne! …na de azért mégiscsak furcsa, és igencsak kényelmetlen érzés, mintha…. mintha a keze hirtelen kénye-kedve szerint azt tenne, amit csak akar, teszem azt, pofon vágná a gazdáját… vagy az egyik lába erre, a másim arra akarna útnak indulni, s hanyatt esés lenne a nagy széttartás vége… Áh, felejtsük el, biztos csak egy eltéved, félrebicsakló gondolat volt, afféle elmebéli nyelvbotlás! Megesik az ilyen, ha az ember túlhajszolt gondolataiba merülten, vacogva ül a téli napsütésben, s beleréved helyzete kilátástalanságába és reménytelenségébe…
Álmodozásának egy öblös böfögés, és egy erőteljes szellentés hangja vetett véget.
Dirón, a vastag gyapjúköpeny alatt a pocakját vakargatva, ásítozva bámult a reggeli napsütésbe.
- Egészségemre! Megint szép reggelünk van! És milyen üdítő ez a kristálytiszta levegő!
És ismét szellentett egy egészségeset.
- A kása mindig megfekszi a gyomrom! Főleg, ha hagymát és babot is fogyasztok hozzá – tette hozzá magyarázatképpen.
Aztán Fulvióra nézett, és gyakorlott szemével egyből észrevette, hogy a fiú zaklatott lelkiállapotban van, s hogy most aligha lehet vele egy jót beszélgetni az emésztés témakörében.
- Na ne lógasd az orrod, kiskomám! Minek teszed ki magad méltatlan helyzeteknek? Minek keresed a bajt?Megmondom őszintén, én a helyedben nem nagyon mutatkoznék az emberek között. Tudom, tudom, én azok közé tartozom, akik rútnak látnak, de ahogy a többiek szavaiból kiveszem, a szebbik éned sem valami szürke és hétköznapi… egyszóval mind az ocsmány, mind pedig a tetszetős Fulvio könnyen megjegyezhető, mi több, emlékezetes figura! És nézz csak a távolba, dél felé! Látod azt a halvány füstoszlopot? Az bizony még mindig a színház üszkös romjaiból kanyarog az ég felé! S ha jól sejtem, nem csak gerendák és jelmezek égtek ott hamuvá, hanem jó néhány ártatlan aquincumi polgár is szénné sült a vidám kis máglyán, amit uraságod heveskedése okozott! Biztos vagyok benne, hogy a helytartó katonái már tűvé tették a várost, és most alighanem épp jelentést tesznek a parancsnoknak, aki aztán jelent a Helytartónak, és a Helytartó pedig azonnal rájön, hogy azért nem találnak a városban, mert már kereket oldottál. Ne telik bele, meglásd, egy fél nap, és a szélrózsa minden irányában vágtató lovascsapatok indulnak, és addig nem nyugszanak, amíg elő nem kerítenek!
- De mit tegyek, ha nem tudok nyugton maradni! Elvégre nem tölthetem mától fogva a napjaimat valami föld alatti üregben, vagy egy utazószekér ponyvája alatt!
Most Antonisz kászálódott ki a szekér ponyvája alól, és hatalmas ásítás közepette nyújtózkodni kezdett, és megropogtatva a csontjait, így szólt.
- Márpedig, ahogy elnézem, más választásod nemigen akad! És megmondom őszintén, mindannyiunknak az lenne a legmegnyugtatóbb, ha nem mászkálnál szanaszéjjel azzal a csinos pofikáddal, mert aztán forró álmaiban az összes lányka heteken át magával visz az ágyikójába, s ha netán valakinek éppen kedve szottyan rákérdezni, hogy nem láttak e egy ilyen-meg ilyen, délceg, szőke, s igencsak vonzó fiatalembert, akkor bizony még a lábad nyomát és a elvesztett hajszáladat is megmutatják!
- Ó, istenek! – jajdult fel Fulvió – hát mit tegyek? A legjobb lenne, ha rögtön véget vetnék az életemnek!
- Nana! Azért nem kell mindjárt ennyire nekikeseredni! Elvégre ha valakik, hát mi, színészek aztán igazán értünk ahhoz, hogyan lehet a külsőt megfelelőképpen elváltoztatni!
Azzal eltűnt a szekér belsejében, és rövidesen egy nagy halom mindenféle színű és szabású ruhadarabbal a karján bújt elő.
- Kérem szépen, van itt minden! Fríg bérgyilkos-ruha, kappadokiai hentesköpeny, oszk kocsmáros bőrkabátja, ez itt egy hispán bányász ruhája, ez meg egy druida halotti leple… nocsak! Azt hiszem, ez éppen megfelelő lesz!
Azzal egy sötétkék, hosszú köpenyt mutatott fel, amelynek kámzsája mélyen lelógott, olyannyira, hogy viselője kényelmesen elbújhatott alatta a nélkül, hogy bárki felismerhette volna az arcát: inkább hasonlított kisebbfajta sátorhoz, mint ruhadarabhoz. Ezen kívül jó vastag is volt, egyszóval a célra éppen megfelelőnek tűnt.
- Ebben aztán nyugodtan jöhetsz-mehetsz! – mondta Dirón, kikapta Antonisz kezéből a kámzsát, és az erőtlenül tiltakozó Fulvióra húzta.
- Ennyi erővel akár a szekérponyva alatt is maradhatnék! – panaszkodott Fulvio, amikor megérezte a ruha roppant súlyát. Mintha a sötét éjszaka ereszkedett volna hirtelen le rá: a kámzsa nyílásán csak alig-alig látott ki, s a földet söprő szövetben minduntalan elakadt a lába.
- Ezt Kübelé papjai viselik – magyarázta Antonisz, miközben a többi ruhát visszapakolta a szekérre – a szent ünnepeiken. Szerencsére ezt a furcsa és vérengző istenséget errefelé nem ismerik, úgyhogy nem kell attól tartanod, hogy magyarázkodásra kényszerülsz. Na menj! Indulj! Nekünk még el kell végeznünk a reggeli lelkigyakorlatainkat! Jól vagy?
- Jól… válaszolta bizonytalanul Fulvio.
- Nem azért, csak… valahogy olyan furcsán nézel ki… a fejed valahogy… áh, felejtsd el! Még nem ébredtem föl egészen! Na menj! Menj már!
Fulvio sóhajtva rendezte el magán a kámzsát, és elindult ismét a város felé, miközben Antonisz és Dirón megállt egymással szemközt, és rettenetes veszekedésbe kezdett. Dirón szidta Antonisz felmenőit, mire Antonisz Dirón testalkatát szapulta, amire Dirón ostobának nevezte, amire a válasz az volt, hogy Dirónt meg egy kutya nemzette egy árokparton, erre a sértett pofonnal válaszolt - volna, de Antonisz elhajolt, és jól térden rúgta Dirónt.
Ordítozásuk még két utcával arrébb is jól hallatszott, amerre Fulvio haladt.
A kámzsája alá húzódva, saját, csak neki fenntartott, sötét kis éjszakájába burkolózva ment a dombra kapaszkodó utcán, és azt kívánta magában, hogy bárcsak a dombtető lenne a világ vége, az utazók meséiben szereplő végtelen szakadék pereme, ahonnan levethetné magát a fekete semmibe. És ahogy így kesergett magában, egyszercsak valami nagyon furcsa és szokatlan dolgot érzés suhant át rajta.
Nocsak! Milyen furcsa, milyen különös! No de nem, ez nem lehet! Nem lehetséges az, hogy az ember azt érezze, hogy ő nem is önmaga! Hogy hirtelen önmagát kívülről pillantsa meg, mint egy ismeretlen, sőt, gyanús és ellenséges idegent… no rázzuk csak meg a fejünket, biztos csak a kimerültség, az izgatottság teszi… és tessék, még mindig nem akar megszűnni ez a kényelmetlen, sőt ijesztő, egyre dermesztőbb és hátborzongatóbb érzés… mintha a testünk középen egyszerre megrepedne, s e repedésen át mi magunk egy új formánban lépnénk elő, úgy valahogy, ahogyan a levedlett bőréből az újjászületett kígyó… igen ám, de mi van, ha az a levedlett bőr is mi magunk vagyunk? … ha az a levedlett bőr is tovább siklik, és hirtelen levedlőjére támad? És milyen különös: hiszen a domb, amelyre az imént tartottunk, most hirtelen kettévált, két külön dombbá, s olyan ravaszul imbolyog a szemhatáron, mintha csak incselkedne, tréfát űzne velünk… és a házak is szétválnak, minden ház mellett egy másik ugyanolyan ház magasodik, és a kapun most két vízhordó lép ki, mindkettő vállán bőrtömlő, de milyen különös, hogy ők is mintha ikrek lennének, s a tömlők is hajszálra hasonlítanak, még a víz is egyszerre csöppen belőlük a hóra…
Ekkor Fulvio feljajdult – vagy csak úgy képzelte, hogy feljajdul. A világ forogni kezdett körülötte, egyre gyorsabban, egyre szédítőbben forgott – aztán hirtelen minden megállt, és visszarendeződött a korábbi állapotába. A domb ismét egyetlen domb volt, a házak külön-külön álltak, s mindegyik különbözött a másiktól, és a magányos vízhordó lassú léptekkel, nyögve cipelte terhét felfelé a meredek domboldalon. Fulvio megkönnyebbülten nézett körül, kámzsáját kissé megemelve. Elfordult jobbra, aztán balra, aztán hátra fordult… és kis híján összerogyott a rémülettől.
A háta mögött Fulvio állt – illetve egy ember, éppoly magas, mint ő, éppolyan kámzsában, amilyet ő viselt. S az ismeretlen most lassan felemelte a kámzsát, és Fulvio megpillantotta – önmagát.
A szebbik önmagát.
Az a magas, szőke ifjú, akit az átokkútban látott – most teljes valójában itt állt előtte, s gyűlölettel teli pillantással nézett rá – rá, aki ezek szerint…
És Fulvio végigtapogatta az arcát, és megértette, hogy ő is ugyanaz maradt – csakhogy a rút, a visszataszító Fulvio, akiről a szebbik énje immár véglegesen lehasadt.
- Végre szemtől szembe állunk – mondta a szép Fulvio – végre a szemedbe nézhetek, te ocsmány, te köpedelem, te fertelem, te rút, nyáladzó, bűzlő féreg! Tizenhét éve keseríted az életem! Tizenhét nyomorult éve kell elviselnem, hogy rám telepszel, hogy a véremet szívod, hogy velem eszel, velem alszol, s hogy minden emberi szeretetet elveszel tőlem! Miattad üldözött az emberek gúnykacaja! Miattad végzek alantas munkát! Miattad gyűlöl az anyánk! Miattad szenved édesapánk! Miattad váltam tolvajjá, miattad gyulladt fel a színház, miattad váltam üldözötté és számkivetetté! De ennek most végre vége van, öcsém! Többet nem csimpaszkodsz rám! És ezennel bosszút állok minden egyes percért, amit veled kellett töltenem!
Azzal a szép Fulvio torkon ragadta a rútat, s ujjai acélkapcsokként fonódtak szerencsétlen áldozatának gégéjére.

TIZENHARMADIK FEJEZET amelyben Fortunatus szíve aszaltszilvává változik, a varázsló szalamandravért iszik, s ezüstostorral csapkod

2010-03-07T07:03:00.000+01:00

Fortunatus felemelte a kalapácsot, hogy lesújtson. Átkozott nehéz volt a szerszám, a nyele pedig csúszós a trák tenyerének nyálkás izzadtságától – a Szellemfejedelemnek minden erejét össze kellett szednie, hogy el ne ejtse: imbolyogva tartotta a feje felett. Már lendült volna a karja, amikor a varázsló egy pillanatra türelmetlenül belenézett Fortunatus szemébe – és elképedve felkiáltott.
- Ne, ne! állj! Mondom állj!
A Szellemfejedelem ijedten ejtette el a kalapácsot, amely akkorát döndült a hajó padlóján, hogy kis híján átlyukasztotta.
- Mutasd csak a szemed! – mondta a trák, és a rácson át kinyúlva közelebb húzta magához Fortunatust. Hosszan, elmélyülten bámulta a Szellemfejedelem szembogarát, s benne önmagát.
- Semmi kétség… igen, semmi kétség… hm, hm… - mondogatta titokzatos arccal.
Fortunatus ingerülten seperte le magáról a varázsló ragadós ujjait.
- Csak semmi ingerültség! – nyerített fel megint a varázsló – Csak semmi heveskedés! Ne vedd zokon, de valami nagyon-nagyon érdekes dolgot láttam meg a szememben. Már nagyon régen láttam utoljára ilyesmit! Annyira érdekes az a dolog, hogy akár ezt az egész bohóckodást itt a kalapáccsal fel is függeszthetjük. Ne haragudj rám, azt hiszem, eléggé önző voltam az előbb: csak azzal törődtem, hogy minél előbb jó alaposan be legyek ide zárva, és eszembe se jutott megkérdezni téged, hogy mi szél hozott? Mi járatban vagy? Úgyhogy ezennel vedd úgy, hogy feltettem mindkét kérdést.
Fortunatus megvonta a vállát.
- Át kell jutnom a barbárokhoz.
A trák elgondolkodva hümmögött, az állát simogatta, és a elhessentette a szemébe hulló fürtöket.
- Nem egyszerű, nem egyszerű. Mondjuk úgy, hogy átkozottul bonyolult. De – de.
- Mondd már, ember, na köntörfalazz annyit!
- Pontosan tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki átvihet, nagyuram. És azt is tudod, hogy ingyen semmi sincs ezen a világon.
- Van aranyam.
- Arany! Arany! – és a trák varázsló megint nyerítve röhögni kezdett, hogy a hajó csak úgy zengett tőle. Aztán amikor kinevette magát, megint magához akarta rántani Fortunatust – de az gyorsabb volt, és még idejében hátra lépett. A trák szeme felvillant.
- Aranyam nekem is van, nagyuram. Aranya mindenkinek van, felesleges játékszer, gyerekeknek való. Én sokkal értékesebb dologra gondoltam.
- Akármi is az, megkapod – vágta rá nagy levegőt véve Fortunatus.
- Na siesd el a választ, Szellemfejedelem.
- Honnan tudod, ki vagyok?
- Ó! Honnan! Honnan is, na lássuk… hát, talán onnan, hogy valamikor én is a nyájadba tartoztam… ültem töprengve az írótábla fölött, és vártam, csak vártam a megvilágosodást, amelynek állítólag tőled kellett volna érkeznie, de helyette mi érkezett, hm? Kérdem mi érkezett a fene nagy megvilágosodás, a pompás ötletek, a zengő hexameter, a suhanó jambusok helyett na mi!? A nagy semmi, az érkezett! Phű!
Azzal a trák egy lendületes köpést lövellt Fortunatus felé, akinek ez alkalommal már nem volt ideje elugrani. Undorodva törölgette az arcát. A trák feje ekkor már egészen kivörösödött, nyakán kidagadtak az erek, és az utolsó szavakat már nem is mondta: inkább sziszegte.
- Hát költő voltál! – mondta csöndesen Fortunatus.
- Nem jutottam odáig, hogy így nevezhessem magam, hát még, hogy mások nevezzenek annak, de igen, eltaláltad, nagyuram! Mégiscsak van még egy mogyorónyi eszed, bár az is csoda, hogy egyáltalán megmaradt belőle ennyi is - ekkora hatalmas szerelem mellett, amekkora a te szívedben lángol. No de hadd vegyünk el egy icipicit abból a szerelemből! Neked úgyis marad elég, még több is, mint amennyi kellene, de engem egy darabka szerelmes szív – hajaj! – épp kihúzna a bajból!
- Mit akarsz? – kérdezte gyanakodva Fortunatus, miközben a szívében éles nyilallást érzett, mintha tőrt forgatna benne valaki.
Hanem a trák nem válaszolt; sejtelmesen, ugyanakkor sunyin, számítóan és gonoszul, elvetélt költősége összes aljasságával meredt Fortunatusra – aki megértette, mit is akar tőle a szánalmas embertörmelék, akit egyes egyedül csak önnön szennyes lelke és kapzsisága akadályozott meg abban, hogy a szellembirodalomba léphessen – s aki most egy maga kovácsolta kalitkában izzad: az bizony ő szerelmes szívéből akar egy darabot. És a Szellemfejedelem tudta, hogy akármekkora ár is ez, akármilyen elviselhetetlenül és felháborítóan nagy ár, ő mégis meg fogja adni a szennyes kezű tráknak. Bólintott tehát, és a varázsló kalitkája nyikorogva kinyílt, s a vékony kis ember kikecmergett a szűk ajtónyíláson. Felegyenesedett, megropogtatta a csontjait, a derekát, a nyakát, szeméből félresöpörte a belelógó csimbókokat, és hangosan, elégedetten felnyerített.
- Hát akkor lássunk hozzá!
A trák leemelte a vaskos tölgyfaasztalról a kalitkát, berakta a sarokba, s az asztal lapjáról leseperte a kacatokat és az ételmaradékot – csak úgy repült minden szanaszét.
- Helyezd magad kényelembe, nagyuram!
Fortunatus alig bírt elvánszorogni az asztalig, úgy megbénította a rettegés. Nem a fájdalomtól félt – a szerelmét féltette. A szerelmét, amely annyi mindent elvett már tőle; amely más emberré tette, s elvette tőle a méltóságát, a hatalmát, s életének eddigi rendjét fenekestül felforgatta; amely utat nyitotta a sötétség évszázadainak, szétrombolta a szellem világát, kétségbeesésbe taszította a szellem embereit, és hanyatlásba lökte Pannoniát, – s amit mégis többre tartott s most összemérhetetlenül jobban féltett, mint bármi mást a világon.
Végigfeküdt az asztalon, s közben a trák egy faládából, amelyet bűzlő harcsabőrök alól húzott elő, egy rozsdás tőrt emelt ki, amelynek pengéje nem egyenes volt, s nem is ívesen görbe, mint a perzsa szablya, hanem hullámos, mint a kobra teste, amint előre siklik a homokban.
- Legutóbb egy néger törpe veséjét vettem ki vele – magyarázta kedélyesen – és úgy látszik, elfelejtettem megtisztítani.
Azzal ráköpött a pengére, és a ruhája ujjában megtörölgette. Elégedetten szemlélte a végeredményt.
- Egy kicsit fájni fog – mondta az asztalhoz lépve, és feltépte a Szellemfejedelem ingét. Aztán a bal kezének középső ujján díszelgő ormótlan gyűrű fedelét felpattintotta, s valami kenőcsöt csippentett belőle az ujjai közé, szétmorzsolta, aztán Fortunatus mellkasára kente. Néhány pillanat múlva a Szellemfejedelem mellkasa kezdett áttetszővé válni: az átlátszóvá lett bőr alatt lüktető erek, hullámzó tüdő látszott, és izzó-vörösen a pulzáló szív. A trák megnyomkodta a mellkast, s az ujjai úgy türemkedtek át a bőrön, mintha sűrű agyagba nyomta volna bele őket. Elégedetten felnyerített, és a kígyóformájú tőrt a mellkasba tolva egyetlen gyors és biztos mozdulattal kimetszett Fortunatus szívéből egy darabot.
A Szellemfejedelem szíve összerándult, hevesen ugrálni kezdett üregében, vakítóan felizzott, majd hamuszínűre váltan összezsugorodott és megállt. A trák szép komótosan fövette a földről a kalapácsot, és egy hatalmasat sújtott vele az aszalt szilványi szívre, mely az ütéstől megremegett, s újra megdobbant.
A Szellemfejedelem felnyögött, és kinyitotta a szemét.
- Ugye, nem is volt olyan vészes!? – kérdezte a trák, miközben a kimetszett szívdarabot egy üvegcsébe rejtette, amelyben szivárványszínű folyadék örvénylett.
- Azt hittem, meghalok – suttogta Fortunatus.
- Meg is haltál – de csak egy pillanatra. Köszönd a derék kalapácsnak, hogy újra élsz.
Azzal felmutatta a kalapácsot, amelynek nehéz és ormótlan fémfején Fortunatus csak most vette észre a két, halványan derengő szemet és a csücsörítő pontyszájat. A kalapács meghajolt, s cuppogva mondani akart valamit, de a varázsló a sarokba hajította.
- Gyűlölöm a fecsegést! – rikkantotta, és a kabin oldalfalán lógó polcról előkotort egy zsírosra fogdosott üveget, amelyben gyanús folyadék lötyögött.
- Igyunk a nagy ijedtségre!
És az üveget Fortunatus szájához tolta. A Szellemfejedelem beleszagolt, aztán öklendezve fordult le az asztalról.
- Na mi az? Nem szereted az erjesztett szalamandravért? – kérdezte kissé sértetten a trák, aztán vállat vont, jó alaposan meghúzta az üveget, és amikor leengedte a szájától, hosszan, elégedetten böfögött. Dögletes bűz terjedt szét a szűk, alacsony mennyezetű kabinban, s a gyertya sercegve kialudt.
- Fényt, fényt, asszonyok! Hol vagytok, gyönyörűségeim?! Gyertek ki az alkonyi rétre, lejtsünk el egy táncot a nimfák tiszteletére! – rikoltotta most a trák, és a kacatok közt botladozva a kijárat felé igyekezett. Közben hallatszott, ahogy a fedélzeten léptek dobbannak, aztán imbolygó fény jelent meg a lépcsőn, s a kabinba sorban leereszkedett a három asszony.
- Óh, de csodálatos rózsaillat lengi be a ligetet! – mondta a magas, csontos asszony, s lapátkezeit úgy mozgatta a levegőben, mintha rózsát emelne az orrához.
- S a fű milyen selymes! – húzta végig meztelen talpát az üvegszilánkokkal fedett padlón a tokás, duci feleség. Csak a harmadik nem szólt semmit, dúdolta tovább a dalt, amit odafönt. Mindhárman elrévedt, üveges tekintettel bámultak a semmibe. A varázsló megragadta a Szellemfejedelem karját, s az asszonyokat félre lökve, maga után vonszolta a fedélzet felé.
- Gyere csak velem, nagyuram! Az őrhajó már elhaladt! Csinálnunk kell egy kis ködöt, ha tényleg át akarsz kelni, különben elkapnak minket a rómaiak, téged minden teketória nélkül lefejeznek, de engem, ha rám bizonyítják a fekete mágiát, lassú tűzön megsütnek, mint a birkát! ! Na, mi lesz már? Vagy már nem is kívánkozol annyira a szépséges Serapia után?
És ahogy Serapia nevét kiejtette, megint öblösen nyeríteni kezdett. Hirtelen annyira jó kedve kerekedett, hogy percekig nem bírta abbahagyni a röhögést.
Fortunatus erőtlenül, kétségbeesetten kapaszkodott fel az imbolygó fedélzetre. Szerette volna megütni, vízbe lökni a fertelmes embert, aki a fájdalmán és a szerelmén gúnyolódott, de annyi ereje sem maradt, hogy a karját felemelje, vagy hogy legalább rákiáltson. Lassan, fátyolosan emelkedett fel a lelkében Serapia képe, s lelki szemei előtt e ködképből kibontakozott a csalogató szépségű, alkonyi táj, akárcsak az első álomban, amely a havazás napján látogatta meg. Serapia mosolyogva szaladt felé a réten, a harmatos fűben, s a szellemfejedelem kinyújtotta a kezeit, hogy átölelje a lányt. Azt már nem is érezte, ahogy a lábaiból kiszalad az erő - a fejében halk zúgást hallott, aztán valami elviselhetetlenül magas és éles sípolást, s mikor más majdnem a karja közt érezte Serapia karcsú testét, ájultan esett össze a mocskos fedélzeten. A trák varázsló undorral rúgta arrébb.
A hajó köré lopakodva köd ereszkedett, amely lassan, gomolyogva terjedt szét a víz felett, és egyre magasabbra emelkedett, a part menti füzek koronája fölé, és egészen elsötétített körös-körül mindent. A csillagok fénye elhalványult, majd egészen eltűnt, csak a hold ezüst korongja látszott egészen sápadt, beteges, zöld színben a Bölényszikla fenyegető körvonalai fölött. A varázsló harcsabőrökbe tekerte Fortunatus alélt testét, majd az árboc mellől egy ezüstostort húzott elő, és háromszor rácsapott a Duna fekete vizére. Csengve-bongva nyílt szét a víz, és három ezüstsisakos viza dugta ki a fejét a hullámokból, s csodálkozva rázták meg fénylő testüket. A trák ismét odacsapott az ostorral, erre mindhárman nekifeküdtek a hámnak, amely a hajóhoz láncolta őket, s a sűrű ködfelhő fedezékében a korhadt tákolmányt sebesen vonszolni kezdték a túlpart felé. A hajótest elszakadt a pallótól, amely a part menti, öreg fűzfa törzsétől vezetett át a víz felett: s ekkor éles sikoly verte föl a folyó éjjeli csendjét, s rögtön utána egy hatalmas csobbanás hallatszott. Aztán két kalimpáló kar nyúlt ki a feketén habzó vízből, s kétségbeesett, fuldokló kiáltások visszhangoztak – majd az egyik kéznek végre sikerülte megkapaszkodnia egy vízbe lógó hatalmas gyökérben, s az elázott, kéken didergő alak nagy nehezen kivonszolta magát a partra, s ahogy elterült a jégmázas kavicsfövenyen, és kiköhögte a félrenyelt vizet, rögtön dühösen szidalmazni kezdte magát.
- Csak én lehetek ennyire szerencsétlen! Ó, istenek, mért üldöztök ennyire? Mivel vívtam ki a haragotokat, mért sújtotok ennyi sorscsapással? Kezdődik ott, hogy az erdőben vérszomjas farkasok támadtak meg, és össze-vissza harapdáltak, hogy csak nagy nehezen sikerült felkapaszkodnom egy fára, ahol egészen hajnalig dideregtem, mire nagy nehezen eltakarodtak; aztán, hogy alighogy leereszkedtem, kis híján a nyakam törtem, mert leszakadt alattam egy korhadt faág, s folytatódik ott, hogy eltévedtem az erdőben, és étlen-szomjan bolyongtam összevissza! Ekkor hirtelen rám mosolygott a szerencse, mert az erdőben botorkálva véletlenül meghallottam, ahogy két, sebek borította, véres gyolcsokba bugyolált emberroncs arról sutyorog egymás közt, hogyan sikerült lépre csalniuk hamis jóslatokkal egy szerencsétlent, aki már útnak is indult a barbárok földjére a szerelme után, és volt annyi eszem, hát persze, hogy volt, hogy egyből rájöttem, a jóslatkérő nem lehetett más, mint Fortunatus! És erre tessék, most, amikor már majdnem célhoz értem, amikor épp figyelmeztethettem volna, hogy rútul rászedték, és visszatarthattam volna attól, hogy valami jóvátehetetlen esztelenséget cselekedjen, tessék, hát nem elhagy megint az a csöppnyi szerencsém is!? Ó, átkozott hajó, átkozott palló, átkozott Duna, és átkozott, átkozott Magimarus, én, én! Ó, bárcsak valami szerencsésebb csillagzat alatt születhettem volna! Itt fogok megfagyni átázott ruháimban a Duna partján! Ó, bárcsak meg se születtem volna! Biztos az én hibám minden, én voltam az, aki nem tudtam megóvni a Szellemfejedelmet, én tehetek mindenről, egyes-egyedül én! Jaj, Fortunatus, Fortunatus, hogy mentselek most meg önmagadtól, amikor már, lám, saját magamon sem tudok segíteni! Mért is szültél engem erre a szomorú világra, édesanyám!?
És Magimarus keservesen zokogni kezdett, és olyan hevesen, olyan vigasztalhatatlanul zokogott, s annyira mélyre merült fájdalmában, hogy észre sem vette, ahogy az őrjárat katonái körbe veszik, s a parancsnok kézjelére egyszerre kardot rántanak.

TIZENKETTEDIK FEJEZET amelyben Fortunatus síkos deszkán egyensúlyoz, a nők elbeszélnek egymás mellett, a varázsló pedig melléüt a kalapáccsal

2010-02-28T08:27:00.000+01:00

Láttál-e már gilisztát kínlódni forró kövön? Láttad már, parányi testéből a nap heve és a felizzott kőlap hogyan szikkasztja ki a nedvességet, és fájdalmában a szerencsétlen hogy forgolódik és vonaglik és fetreng? Annyi ereje sem marad, hogy elvonszolja magát a közeli, még harmatos fűcsomóig, vagy a himbálózó árnyékfoltig, ahol pedig enyhet találna, és túlélhetné a pokoli kalandot.
Az a hő, amely Fortunatus testét és lelkét égette, a napénál százszorta erősebb volt: az emberi érzések tüze; enyhülést pedig sehol sem remélhetett.
Életének elmúlt évszázadai, amelyeket a havazás napja, s a nevezetes álom előtt megélt, a szellem hűvös oszlopcsarnokában teltek. Félárnyék, derű, jóindulat, csillámló, fehér márvány. A Szellemfejedelem lelke szinte élettelenül szunnyadt, alig-alig adott jelet magáról, legfeljebb néhány ijesztő álomkép alakjában, melyekre hajnalonként felriadt. De nem rezdült meg sem a szépségtől, sem a fájdalomtól, nem kelt életre, nem fogott tüzet. A gondolatok világában Fortunatus örök derűben és biztonságban élhetett volna – ha lehetséges lett volna azon a világon, hogy bármi változatlanul maradjon. De mivel a pannon világ olyan erők uralma alatt állt, amelyek szinte mindent az ellenkezőjére fordítanak, s boldogtalanból boldoggá, élőből pedig holttá tesznek, bölcsből meg bolonddá, majd mindent ismét a feje tetejére állítva, a holtat feltámasztják, a boldogot ismét összetörik, de az már korántsem biztos, hogy a bolondnak is visszaadják az eszét: Fortunatus sem tölthette el az életét a szellem örök derűjében és hűvösében, hanem a forró kőre, tűző napra neki is ki kellett hullania.
Most pedig rettenetesen fájt, lángolt és izzott mindene. Ahogy a Duna felé tartott, át a völgyeken, a völgyekben megbúvó falvakon, az út menti fogadók udvarain át, a legelésző nyájak, a vágtató lovasok, a trappoló katonai alakulatok között: minden földi fájdalom, amivel csak találkozott, megsokszorozódva jelent meg a lelkében. Egy törött gally, egy eltaposott katica, egy ellő juh látványa olyan fájdalmat okozott a Szellemfejedelemnek, mintha mindez éppen ővele történne; ő tört volna ketté, ő lapult volna szét egy óriás sarka alatt, s neki kellene a világra hozni a bárányt; egy bánatos szemű asszony, egy síró kisfiú, egy sebesült katona minden fájdalma benne is megjelent, és megjelent mindaz a körülmény, amely a bánatot, a sírást, a sebesülést okozta, mintha kölcsönvette volna az emberek emlékeit. A feje pedig, ahol korábban szép és bölcs gondolatok rajzottak, most kétségbeesett, zaklatott kérdésekkel volt tele: minden szenvedővel együtt, és minden szenvedő helyett Fortunatus kérdezett, pörölt, lázadt és tiltakozott, és ebben a szörnyű zsivajban már csak alig-alig, s csak nagyritkán találta meg önmagát. Képzeletében egymást kergették a szereplők: a bánatos szemű asszony gonosz rokonai, akik elvették tőle a gyerekét; a síró kisfiú gonosz nagybátyja, aki elcsalta kedvenc kiskutyáját; a sebesült katona ellenfele, aki a kardot az oldalába döfte – és Fortunatus ezzel a sok ellenféllel lélekben egytől-egyig szembeszállt, s forgatta, görgette magában őket, ahogy azoknak a képét szoktuk, mi emberek, a lelkünkben forgatni és görgetni reménytelenül sokáig, mint a bolond macska a gombolyagot, akik bánatot, fájdalmat és kínt okoztak nekünk.
Fortunatus próbált megnyugodni, de nem tudott. Próbált megpihenni, de nem tudott. Próbálta kiüresíteni a lelkét, hogy ott semmi, de semmi se maradjon, de képtelen volt rá. De ha véletlenségből egy-egy pillanatra nem is érezte volna át mások fájdalmát, hát épp elég volt a magáé: a Serapia utáni sóvárgás.
Mert olyan erővel, olyan hevesen, olyan égetően vágyódott Fortunatus Serapia után, ahogy a forró kövön kínlódó giliszta kívánkozik a harmatos fűbe, a hűvös föld alá.
Mire alkonyatkor a Duna partjára ért, a teste csupa seb volt, a ruhája összeszaggatva, cafatokban lógott a testén, arcát karcolások borították, vörös haja pedig lángként lobogott feje körül az alkonyatban: út közben ugyanis meghempergett néhány rózsabokorban, abban reménykedve, hogy a testi fájdalom majd enyhíti a lelkieket, vagy legalábbis eltereli a figyelmét – de csak azt sikerült elérni, hogy most már a teste-lelke egyformán sajgott és szenvedett. Átvergődött a korhadó uszadékfák csapdáin, és zihálva, reményvesztetten lapult meg a part menti fűzfák között. Egy őrjárat masírozott végig a part menti ösvényen, a tiszt pattogó vezényszavaira - egy-kettő, jobb-bal! - egyszerre verve a sarkukat a ledöngölt hóba. Fáradt arcú, öreg légiósok kémlelték mogorván a túlpartot, ahol tüzek fényei pislákoltak elszórtan a hegyoldalakon. Mikor az őrjárat lépései elhalkultak, s már csak fegyvereik és páncéljuk távoli csörömpölése hallatszott, Fortunatus óvatosan kikémlelt a fatörzsek közül.
A trák varázsló hajója füstölögve, kormosan ringatózott a hullámokon. Nehéz lett volna a varázslaton kívül bármi más magyarázatot adni arra, hogyan bír egyáltalán fennmaradni a vízen: az oldalán hatalmas lékek tátongtak, a deszkák korhadtan meredeztek, mint a halszálkák; az evezők törötten fityegtek villáikban; a kabinok félig lecsúszva a hajótestről, belelógtak a jeges vízbe; egytől-egyig minden alkatrészt vagy rozsda, vagy sűrű, sötétbarna moszat borított; a hajóorron díszelgő bronzszirént vastagon fedte a sirályürülék - és olyan szánalmasan nyikorgott az egész tákolmány minden egyes moccanásra, mintha a következő pillanatban már el is akarna süllyedni.
A hajóroncs orra felől halk dudorászás hallatszott, hátul, a kabinokban valakik beszélgettek, a hajó gyomrából pedig heves kalapálás csattanásai verték föl a vízre szánkázó vadkacsákat. A partról, az egyik öreg fűzfa nyergéből keskeny, korhadt deszkapalló vezetett a magasban a hajó fedélzetére. Fortunatus óvatosan felkapaszkodott az ágak között, és a síkos deszkán egyensúlyozva, imbolyogva elindult a jeges víz fölött. Egy pillanatra lenézett a vízre – és kis híján elvesztette az egyensúlyát, annyira megrémült: saját tükörképétől. Égnek meredő hajával, rongyos ruhájában mélyen ülő, izzó szemeivel valóban szokatlan, és első pillantásra ugyancsak ijesztő látványt nyújtott. Ha nem lett volna benne biztos, hogy saját magát látja odalent, inkább nekiugrott volna az ijesztő idegennek, mielőtt az veti rá magát.
Minden ízében remegve kapaszkodott be a korhadt korlátba, és beugrott a fedélzetre. A hajón tartózkodók közül, úgy tűnt, senki sem vette észre az érkezését. A kalapálás ugyanolyan éktelenül zengett odalenn, és a dudorászás, s a kabinok felől hallatszódó beszélgetés sem maradt abba. Fortunatus úgy döntött, hogy először arra veszi az irányt, ahonnan a dudorászás hallatszik: aki énekel, nem valószínű, hogy a következő pillanatban fegyvert ránt, gondolta.
Óvatosan közelítette meg a kék vászonruhában görnyedten kuporgó alakot, és lassan mellé térdelt. Az alak nem moccant: dudorászott tovább. Ekkor Fortunatus megfogta a vállát – ujjai alatt vékony csontocskákat, ernyedt izmokat érzett, mintha madárhoz ért volna – és lassan előre hajolt, hogy az idegen arcába nézhessen.
Egy keskeny arcú, sápadt nővel nézett farkasszemet a Szellemfejedelem, de abban a szempárban olyan közöny, olyan tompaság, és olyan mélységes-mély távolság ült, hogy Fortunatus riadtan hőkölt vissza.
- Asszony! Ébredj! hé! – rázta meg a fásultan térdeplő nőt. – Fortunatus vagyok! Van itt a hajón valaki, aki Gradiumból érkezett? Hírt hoztam a férjétől!
De bizony a kék ruhás asszonyt hiába próbálta felserkenteni a tompultságból, az tovább dudorászott, a dalocska ritmusára finoman előre-hátra ingva, mint egy billegő faszobrocska.
- Elvarázsoltak, igaz? Lehet, hogy legbelül hallasz engem; lehet, hogy válaszolni is szeretnél; lehet, hogy ez a butácska dal, aminek a dallamát, s a szövegét sem ismerem, az egyetlen üzenet, amelyet a világ felé küldeni bírsz, de ha így van is, akkor sem tudok rajtad segíteni, szegény asszony, pedig nagyon, de nagyon szeretnék! – suttogta Fortunatus a nő fülébe, és feltápászkodva tovább osont a fedélzeten, a törött edények és a halmokban bűzölgő rohadt zöldség és halbél között a kabinok felé, ahonnan még mindig egyenletesen, halkan zümmögött a beszélgetés.
Amikor a repedezett, fél zsanéron lógó ajtóhoz ért, megtorpant, és hallgatózott. Odabentről két női hangot hallott.
- Jaj, kicsim, ne olyan hevesen! Még a végén megütöd magad! Hallod!? A lovaglás nem könnyű tudomány, édesapád is évekig tanulta, ne hidd azt, hogy neked az egyik pillanatról a másikra menni fog! – mondta az egyik, amire a másik a szavába vágva mindjárt meg is felelt.
- És akkor mondtam az én jó atyámnak, hogy ne vegyen nekem bíbor ruhát, mert úgyis elszakad, ahogy az előző kettő is, de ő megint elutazott Carnuntumba, és megint bíbor ruhával tért vissza, és bizony reggelre az is elszakadt, mintha valami gonosz szellem szaggatta volna el az éjszaka.
- Bizony! mert ha lovat vesz az ember, az első szempont – és ezt én a férjemtől tanultam, aki mindenről kiokosított – hogy jó erős legyen neki a patája! Mert a lovon a pata olyan, mint az asszonyon a haj!
- Na de még ha csak a ruhával jártam volna így! De akármit hozott a jó atyám Carnuntumból, az másnapra mind tönkre ment: a camea elpattant középen, mintha tűz égette volna meg, a rézedény pedig forrósodni kezdett, és egyszerűen csak elolvadt a padló közepén mint a viasz! Na, akkor úgy döntöttem, hogy én abban a házban nem maradok tovább!
- Tölthetek egy kis narancslikőrt? – kérdezte az egyik, és kezével olyan mozdulatot tett, mintha egy kancsót emelne.
- Nem tudom eldönteni, hogy a smaragdokkal díszített fehérneműmet vegyem-e fel, vagy csak egyszerű selyemköntösben sétáljak-e ki a ligetbe! – válaszolta a másik, és végigsimított a keblén, a képzeletbeli smaragdokon.
Ez volt ám a furcsa beszélgetés! Mondott valamit az egyik, és mondott valamit a másik, de bizony mintha az egymás szavát nem is hallották volna, úgy elbeszéltek egymás mellett, mintha nem is egy helyen és egy időben, és egyáltalában nem egymással társalkodnának. Fortunatus kíváncsian nyitotta résnyire az ajtót, és belesett a kabinba. A deszkaréseken befújt a szél, amely behordta a szobácskába a havat: hókupacok álltak a sarokban, az asztal közepén, s a két üvegpoharat, amelyek az asztalon álltak, vastag zúzmara fedte. Az asztalnál, egymással szemben, két asszony ült: az egyik magas, csontos nő, kiugró pofacsontokkal, széles, vastag szájjal, és akkora tenyerekkel, mint egy lovászlegény; a másik asszony meg gömbölyded volt, göndör hajú, és álla alatt rózsaszín kis toka fénylett zsírosan. Mind a ketten lendületesen gesztikuláltak, mintha a lehető legközelebbi barátnők lennének egy kis délutáni tereferén; de bizony mindkettejük szemében ugyanaz a rémisztő tompaság és üresség tátongott, mint a kék ruhás asszony szemében ott az előfedélzeten. És ahogy a két furcsa asszonyt elnézte, Fortunatus rájött, hogy az a szerencsétlen a gradiumi piactér sarkán igazat beszélt: ezeket a nőket itt bizony alaposan megbabonázták; olyannyira, hogy már szinte nem is tartózkodnak ezen a világon, és mit sem tudnak a roskatag hajóról, a deszkaréseken befújó hóról, a halbéltől és rohadt zöldségtől bűzlő fedélzetről. A varázslat hatására minden bizonnyal azt képzelik, hogy valami csodálatos, napfényes helyen élnek, ahol megbecsült feleségek vagy szeretők; azt képzelik, szép ruhákat hordanak, finom italokat szopogatnak, s az életük pompásan, derűsen telik, pont úgy, ahogy azt kislánykorukban megálmodták maguknak, s ahogy azt a jó édesanyjuk imáiban kérte az istenektől, s jó atyjuk ábrándosan elgondolta, amikor a bábaasszony hírül adta, hogy leánya született. Micsoda gyalázat – gondolta Fortunatus – hogy e helyett lilára fagyott kézzel kalimpálva, kifordult szemekkel értelmetlenségeket hajtogatnak egy összeroskadni készülő kabinban! Hát miféle varázslat volt képes arra, hogy ezeket a jobbra érdemes teremtéseket elragadta gyerekük, férjük, családjuk, megszokott és, na jó, talán megunt életük mellől, s rávette arra, hogy ilyen csúnyán rászedve, becsapva és kiszolgáltatottan éljenek? Ki lehetett ennyire aljas, hogy a varázserejét, amellyel boldogságot is teremthetett volna, ilyen sötét és alantas dologra használta?
A Szellemfejedelem csüggedten csukta be a nyikorgó deszkaajtót, és egy síkos tölgyfalépcsőn a hajó mélyébe ereszkedett, ahonnan a kalapálás zengett.
A hajó gyomrában egyetlen gyertyácska pislákolt, s ennek halvány és imbolygó fényében ugyancsak furcsa látványra tárult Fortunatus szeme elé.
A helyiség közepén egy vasketrec állt, s a vasketrecben egy cingár férfi ügyetlenkedett egy hatalmas kalapáccsal: épp egy szegecset próbált vele eltalálni, amellyel az ajtót záró furatot rögzíthette volna, de mivel mindezt belülről, a rácsok közül kinyúlva akarta elintézni, minden egyes ütése szánalmasan mellétalált. A férfiról szakadt az izzadtság; hosszú haja a szemébe lógott, vékony karján lüketetve dagadtak az erek.
- Gyere már ide, na bámulj! – szólt lihegve Fortunatushoz. – Nem látod, hogy segítségre van szükségem?
- Te vagy a varázsló?
- Varázsló!? – kérdezett vissza hisztérikusan a férfi. – Varázsló!? Hát szerinted, ha értenék bármilyen hasznos varázslathoz, tölteném én ezzel az időmet, hogy itt püfölök már egy órája egyetlen szegecset? Akarnám magam kalitkába zárni, ha lenne a tarsolyomban akárcsak egyetlen épkézláb varázslat?! Gondolkozz ember, és gyere inkább, segíts, mert mindjárt leszáll az este!
- Mit műveltél azokkal a szerencsétlen nőkkel odafönn?
- Szerencsétlen nők? Te nem tudod, testvér, miről beszélsz!
- Megbabonázva beszélnek összevissza, s már kis híján halálra fagytak!
- De legalább élnek! – simította ki a szeméből az izzadt hajtincseket a kalitkában álldogáló férfi. – Élnek, tudod? Mert a többi öt, az bizony már a Duna mélyén ring valahol messze dél felé!
- Megölted őket, te átkozott féregfajzat!
A trák hosszan, nyihogva kacagott. Amikor nagy nehezen abbahagyta, mélyen a Szellemfejedelem szemébe nézett.
- Figyelj, idegen. Mit gondolsz, mért akarom kalitkába zárni magam, hm? Én tényleg nem tudom, mi történt velem, de az utóbbi időben, ahogy lenyugszik a nap, megmagyarázhatatlan módon valami legyűrhetetlen és visszafojthatatlan düh önt el. Olyan heves, olyan ellenállhatatlan harag, hogy képtelen vagyok türtőztetni magam – és hát kin csattan mindez? Hát persze, hogy azokon, akik a közelemben élnek, az én drága, hűséges feleségeimen, akikből, sajna, már csak hárman szívják a téli Duna illatát. Öt másikat – ó borzalom! – magam dobtam a vízbe. Ne, ne! Ne ítélje meg elhamarkodottan! reggelre elmúlt a haragom, és rettenetesen megbántam mind az öt alkalommal, amit tettem! Őszintén, mélyen és igazán megbántam, még el is sirattam szegényeket, mindegyiket! De aztán megint eljött az este, és én tehettem bármit, a harag megint elöntött. Elhiheted, végigpróbáltam az összes varázslatot, amit csak ismerek, de egy sem használt! Mi mást tehetnék, mint hogy bezárom magam olyan erősen, hogy akármekkora harag önt is el az éjjel, még csak véletlenül se szabadulhassak ki! Na mi lesz, segítesz, vagy megvárod, hogy beesteledjen?!
Fortunatus, miközben lassan kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a trák kezéből a kalapácsot, és közben arra gondolt, hogy ha nem vett volna rajta erőt a szerelem, talán a varázslón sem tör ki a rejtélyes kórság, amely az éjszakai dührohamokban nyilvánul meg; de így azoknak az asszonyoknak a halála félig-meddig az ő lelkén is szárad.